Könyv: harmincegyedik rész

Ha nem vártam volna évekig azzal, hogy szakemberhez forduljak, valószínűleg hamarabb kigyógyultam volna a pánikbetegségből. Ám makacs és majd-én-egyedül-megoldom beállítottságú lány lévén halogattam a dolgot, ameddig csak lehetett. Pontosan 7 évig. Ez idő alatt eljutottam odáig, hogy ami eleinte néha-néha, éjszakánként jelentkező rosszullét volt, az életem minden területétére kiterjedő, félelemmel áztatott olajfolt lett. Csúszós, ragacsos, […]

(tovább...)

Könyv: harmincadik rész

2011. október Soha nem voltam egy nagy gyógyszerszedő. Amikor kicsi voltam és néha napján sikerült megfáznom vagy elkapott az influenza, egy Algopyrin bőven elég volt ahhoz, hogy levigye a lázamat. Ezzel szemben Lacit vizesruházni kellett és egyszer még a kórházba is bekerült, mert majdnem kiszáradt. Ha orvoshoz kerültünk, akkor még örültem is, mert lehetett választani […]

(tovább...)

Könyv: tizenkettedik rész

2011.október Arra már nem emlékszem pontosan, hogy hogyan kerültem át a sürgősségi épületéből a 2-es belgyógyászatra. Gyalog vagy tolókocsiban? Nem emlékszem, hogy egy ápoló kísért-e át vagy magam sétáltam át. Ez utóbbit kizártnak tartom, mert az éjszaka alatt egyszer vánszorogtam el a mosdóig, infúzió állványostól és ha valaki filmre vett volna, biztos jót nevet rajtam. […]

(tovább...)

Könyv: tizenegyedik rész

2011. október Még soha nem voltam kórházban. Betegként. Leszámítva azt, amikor másfél éves koromban diftériával bekerültem Miskolcra és nagyon ráijesztettem a szüleimre. Ebből persze semmire nem emlékszem. Valami azonban tudatalatt megmaradhatott bennem, mert furcsán kellemetlen érzés tör rám olyan helyeken és helyzetekben, ahol megélésem szerint nem tudok ‘normálisan’ lélegezni: a szaunában, víz alatt, és stressz […]

(tovább...)

A kisbabák sírnak? Na ne már!

Mindennapjaimban egy ideje tudatosan próbálok alkalmazni két dolgot: 1) nem ítélkezni 2) élni és élni hagyni Félreértés ne essék: mindezt nem emberbaráti szeretetből teszem vagy azért, mert olyan bölcs lennék, inkább önvédelemből és életem megkönnyítése érdekében. Először a tesóm figyelmeztetett arra, hogy ha csak úgy hangosan kijelentgetek dolgokat, egyszer majd jól kupán vág valaki. Ezen […]

(tovább...)

Könyv: tizedik rész

2011. június Nekiültem és elkezdtem utánaolvasni a témának. Nem először. Anyu már évekkel ezelőtt vett néhány könyvet, amelyeket mindeddig nem voltam hajlandó kézbe venni. Talán furán hangzik, de annak az oka, hogy most mégis levettem a polcról az egyik szakirodalmat, egy, Az Utolsó Szamuráj-ban elhangzott mondat volt: Ismerd meg az ellenséged. A dolgot egy kicsit csak az bonyolította, […]

(tovább...)

Könyv: kilencedik rész

2011. október Elszenderedhettem egy kicsit, mert nem tudtam, hogy hol vagyok és honnan jön a hang. Mintha valaki szólongatott volna. Kérdően, kérően, erőtlenül. Fáradt voltam, álmos és a bennem lakozó baljós érzés azt súgta, hogy minél tovább alszok, annál jobb, annál nagyobb biztonságban vagyok a valóság elől. Magamra húztam a takarót és próbáltam kizárni mindent. […]

(tovább...)

Könyv: nyolcadik rész

2011. október Vajon meddig tart, amíg lecsepeg az infúzió? Hány óra lehet? Kint még sötét volt, de az eső elállt. Tőlem balra az öreg néni hortyogva aludt, tőlem jobbra a lány szintén. Az arcát még mindig nem sikerült meglátnom, mert összekuporodva, a fal felé fordulva feküdt. Jómagam hol az infúzióból belém csordogáló cseppeket figyeltem, hol a plafont […]

(tovább...)