Blog szerző: S.C.

Könyv: harmincharmadik rész

Laptopos fényképnézegetés és régimódi albumok lapozgatása közben támadt egy ötletem. Miért ne szerkeszthetnék egy blogbejegyzést képekkel kiegészítve? Eddig már sokat írtam betegségem kialakulásáról, lefolyásáról,a kórházban való tartózkodásomról, gyógyulásom kezdetéről, valamint egyéb tapasztalatokról és élményekről. Számomra is érdekes, nosztalgikus, enyhén melankólikus és talán még vicces is lehet, ha irományomat fotókkal egészítem ki. Mivel nem erősségem a logika, ezért nem törekszem […]

(tovább...)
Blog szerző: S.C.

Könyv: harminckettedik rész

Elgondolkodtam jó párszor azon, hogy miért kellett átesnem ugyanazon a betegségen-vagy nevezzük inkább állapotnak? – kétszer is. Mi az, amit elmulasztottam megtanulni tizenöt évesen és rá kellett, hogy jöjjek jóval túl a harmincon? Ha egy cenzúra nélküli listát kellene rögtönöznöm, akkor valami iyesmi kerülne rá: • megtanulni nemet mondani • merni ‘nem tökéletesnek’ lenni • nem megkérdőjelezni […]

(tovább...)
Blog szerző: S.C.

Könyv: harmincegyedik rész

Ha nem vártam volna évekig azzal, hogy szakemberhez forduljak, valószínűleg hamarabb kigyógyultam volna a pánikbetegségből. Ám makacs és majd-én-egyedül-megoldom beállítottságú lány lévén halogattam a dolgot, ameddig csak lehetett. Pontosan 7 évig. Ez idő alatt eljutottam odáig, hogy ami eleinte néha-néha, éjszakánként jelentkező rosszullét volt, az életem minden területétére kiterjedő, félelemmel áztatott olajfolt lett. Csúszós, ragacsos, […]

(tovább...)
Blog szerző: S.C.

Könyv: harmincadik rész

2011. október Soha nem voltam egy nagy gyógyszerszedő. Amikor kicsi voltam és néha napján sikerült megfáznom vagy elkapott az influenza, egy Algopyrin bőven elég volt ahhoz, hogy levigye a lázamat. Ezzel szemben Lacit vizesruházni kellett és egyszer még a kórházba is bekerült, mert majdnem kiszáradt. Ha orvoshoz kerültünk, akkor még örültem is, mert lehetett választani […]

(tovább...)
Blog szerző: S.C.

Könyv: tizenkettedik rész

2011.október Arra már nem emlékszem pontosan, hogy hogyan kerültem át a sürgősségi épületéből a 2-es belgyógyászatra. Gyalog vagy tolókocsiban? Nem emlékszem, hogy egy ápoló kísért-e át vagy magam sétáltam át. Ez utóbbit kizártnak tartom, mert az éjszaka alatt egyszer vánszorogtam el a mosdóig, infúzió állványostól és ha valaki filmre vett volna, biztos jót nevet rajtam. […]

(tovább...)
Blog szerző: S.C.

Könyv: tizenegyedik rész

2011. október Még soha nem voltam kórházban. Betegként. Leszámítva azt, amikor másfél éves koromban diftériával bekerültem Miskolcra és nagyon ráijesztettem a szüleimre. Ebből persze semmire nem emlékszem. Valami azonban tudatalatt megmaradhatott bennem, mert furcsán kellemetlen érzés tör rám olyan helyeken és helyzetekben, ahol megélésem szerint nem tudok ‘normálisan’ lélegezni: a szaunában, víz alatt, és stressz […]

(tovább...)