Könyv: harminckilencedik rész

Most hogy gyógyulásom folyamatáról akarok írni, rájöttem, hogy ez nem is olyan egyszerű. Hogy miért? Tulajdonképpen összefoglalhatnám az elmúlt négy évet egy lassan felfelé ívelő vonalként és leírhatnám egy pár mondatban, hogy köszi, sokkal jobban vagyok, ez az, amit négy éve (még) nem tudtam, nem mertem vagy nem akartam és ez az, amit most már […]

(tovább...)

Könyv: harmincnyolcadik rész

2011. október Érdekes, hogy mindig felébredek, ha direkt halknak és óvatosnak próbálnak lenni körülöttem. Ilyenkor kicsit ingerült leszek, mert rendelkezem azzal a rossz tulajdonsággal, hogy nem szeretem, ha túlságosan próbálnak kímélni. Nem szeretem, ha úgy kezelnek, mintha egy törékeny kis virágocska lennék, akit a legkisebb szellőtől is óvni kell. Amikor a doktornő lassan és alig hallhatóan […]

(tovább...)

Könyv: harminchetedik rész

2011. október Szívesen töltögetek ki pszichológiai jellegű teszteket. Komolyakat vagy vicceseket. Akár több, mint száz kérdésre is megadom az őszinte alapossággal  megfontolt választ és gyermekies izgatottsággal várom az eredményt. Még ha nem is értek teljesen egyet mondjuk azzal, hogy hiperszenszitív, alulmotivált vagy anti-szociálisan introvertált lennék, mindenképpen tanulhatok valamit a dologból. Legalábbis ezt gondolom. Amikor az […]

(tovább...)

Könyv: harminchatodik rész

2011. október Kinyitottam a szemem és meg kellett állapítanom, hogy reggel lett. Ezek szerint sikerült aludnom néhány órát. Szobatársam ágya üres volt, de mielőtt elkezdtem volna azon morfondírozni, hogy hol lehet, újfent a folyosóról beáradó kiabálásra lettem figyelmes. Ja,most már tudom. Itt vagyok a pszichiátrián. Tegnap jöttem be. Ez tehát a második nap. Felültem és […]

(tovább...)

Könyv: harmincötödik rész

2011. október Fogalmam sincs, hogy hány óra lehet. A mobilomat le kellett adnom. A pénztárcámat és a ruháim nagy részét is. Ja, és a tolltartómat. A táskámat a főnővér benyomását keltő hölgy az irodájában lévő szekrénybe zárta. Két Nők Lapját viszont megtarthattam. Anyu volt olyan figyelmes és mielőtt elmentek, becsempészett a párnám alá egy tollat, hogy […]

(tovább...)

Könyv: harmincnegyedik rész

Általában nincs problémám azzal, hogy volt betegségemről és az azzal kapcsolatos tapasztalataimról írjak vagy beszéljek. Valószínűleg erről mindenki másképpen vélekedik, helyettem is. Őszintén szólva, elgondolkodtam néhányszor azon, hogy miért nem jövök zavarba vagy szégyellem magam ezzel a témával kapcsolatban. Ami ugyebár valahol nevetséges lenne, mert ugyan miért szégyenkeznék amiért megbetegedtem? Mindegy. Körülbelül erre jutottam. • […]

(tovább...)

Könyv: harmincharmadik rész

Laptopos fényképnézegetés és régimódi albumok lapozgatása közben támadt egy ötletem. Miért ne szerkeszthetnék egy blogbejegyzést képekkel kiegészítve? Eddig már sokat írtam betegségem kialakulásáról, lefolyásáról,a kórházban való tartózkodásomról, gyógyulásom kezdetéről, valamint egyéb tapasztalatokról és élményekről. Számomra is érdekes, nosztalgikus, enyhén melankólikus és talán még vicces is lehet, ha irományomat fotókkal egészítem ki. Mivel nem erősségem a logika, ezért nem törekszem […]

(tovább...)

Könyv: harminckettedik rész

Elgondolkodtam jó párszor azon, hogy miért kellett átesnem ugyanazon a betegségen-vagy nevezzük inkább állapotnak? – kétszer is. Mi az, amit elmulasztottam megtanulni tizenöt évesen és rá kellett, hogy jöjjek jóval túl a harmincon? Ha egy cenzúra nélküli listát kellene rögtönöznöm, akkor valami iyesmi kerülne rá: • megtanulni nemet mondani • merni ‘nem tökéletesnek’ lenni • nem megkérdőjelezni […]

(tovább...)

Könyv: harmincegyedik rész

Ha nem vártam volna évekig azzal, hogy szakemberhez forduljak, valószínűleg hamarabb kigyógyultam volna a pánikbetegségből. Ám makacs és majd-én-egyedül-megoldom beállítottságú lány lévén halogattam a dolgot, ameddig csak lehetett. Pontosan 7 évig. Ez idő alatt eljutottam odáig, hogy ami eleinte néha-néha, éjszakánként jelentkező rosszullét volt, az életem minden területétére kiterjedő, félelemmel áztatott olajfolt lett. Csúszós, ragacsos, […]

(tovább...)

Könyv: harmincadik rész

2011. október Soha nem voltam egy nagy gyógyszerszedő. Amikor kicsi voltam és néha napján sikerült megfáznom vagy elkapott az influenza, egy Algopyrin bőven elég volt ahhoz, hogy levigye a lázamat. Ezzel szemben Lacit vizesruházni kellett és egyszer még a kórházba is bekerült, mert majdnem kiszáradt. Ha orvoshoz kerültünk, akkor még örültem is, mert lehetett választani […]

(tovább...)