Könyv

Könyv: tizenharmadik rész

Még soha nem voltam kórházban. Legalábbis hosszú ideig nem. Persze ott születtem és alig két évesen diftéria miatt be kellett velem szirénázni Miskolcra, de egyik esetből sem emlékszem semmire. Hollandiában többször is megfordultam a gouda-i ziekenhuisban, többek között egy térdműtét alkalmával, amit végigbeszélgettem a sebésszel. Elég érdekes volt kamerán követni, ahogy a térdkalácsom körül túrkál. Az […]

More

Könyv: tizenkettedik rész

2011.október Arra már nem emlékszem pontosan, hogy hogyan kerültem át a sürgősségi épületéből a 2-es belgyógyászatra. Gyalog vagy tolókocsiban? Nem emlékszem, hogy egy ápoló kísért-e át vagy magam sétáltam át. Ez utóbbit kizártnak tartom, mert az éjszaka alatt egyszer vánszorogtam el a mosdóig, infúzió állványostól és ha valaki filmre vett volna, biztos jót nevet rajtam. […]

More

Könyv: tizenegyedik rész

2011. október Még soha nem voltam kórházban. Betegként. Leszámítva azt, amikor másfél éves koromban diftériával bekerültem Miskolcra és nagyon ráijesztettem a szüleimre. Ebből persze semmire nem emlékszem. Valami azonban tudatalatt megmaradhatott bennem, mert furcsán kellemetlen érzés tör rám olyan helyeken és helyzetekben, ahol megélésem szerint nem tudok ‘normálisan’ lélegezni: a szaunában, víz alatt, és stressz […]

More

Könyv: tizedik rész

2011. június Nekiültem és elkezdtem utánaolvasni a témának. Nem először. Anyu már évekkel ezelőtt vett néhány könyvet, amelyeket mindeddig nem voltam hajlandó kézbe venni. Talán furán hangzik, de annak az oka, hogy most mégis levettem a polcról az egyik szakirodalmat, egy, Az Utolsó Szamuráj-ban elhangzott mondat volt: Ismerd meg az ellenséged. A dolgot egy kicsit csak az bonyolította, […]

More

Könyv: kilencedik rész

2011. október Elszenderedhettem egy kicsit, mert nem tudtam, hogy hol vagyok és honnan jön a hang. Mintha valaki szólongatott volna. Kérdően, kérően, erőtlenül. Fáradt voltam, álmos és a bennem lakozó baljós érzés azt súgta, hogy minél tovább alszok, annál jobb, annál nagyobb biztonságban vagyok a valóság elől. Magamra húztam a takarót és próbáltam kizárni mindent. […]

More

Könyv: nyolcadik rész

2011. október Vajon meddig tart, amíg lecsepeg az infúzió? Hány óra lehet? Kint még sötét volt, de az eső elállt. Tőlem balra az öreg néni hortyogva aludt, tőlem jobbra a lány szintén. Az arcát még mindig nem sikerült meglátnom, mert összekuporodva, a fal felé fordulva feküdt. Jómagam hol az infúzióból belém csordogáló cseppeket figyeltem, hol a plafont […]

More

Könyv: hetedik rész

Olyan tizenhárom éves lehettem –  igen, szinte biztos vagyok benne, hogy hetedikbe jártam -,amikor először teleragasztgattam a szekrényem belsejét vidáman sétáló, vízparton ugráló és önfeledten vásárolgató modellek képével. A Százszorszépből és a Popcornból vágtam ki őket. Nem az éppen aktuális divat érdekelt, hanem így akartam magam emlékeztetni arra, hogy vékonyabb combokat és laposabb hasat szeretnék. Magam […]

More

Könyv: hatodik rész

Amikor Hollandiában laktam, soha nem volt honvágyam. Nem azért, mert nem volt, hanem azért, mert nem engedtem, hogy legyen. Elvégre is az én döntöttem úgy, hogy kiköltözöm.Senki nem kényszerített és nem lett volna igazságos – plusz az én szememben csak saját gyengeségemet bizonyította volna – , ha 1600 kilométerről hetente elsírom magam, hogy de jó […]

More

Könyv: ötödik rész

2011. október Fekszem az ágyon és arra várok, hogy ez a rossz álom, ami ebben a pillanatban az életem, valami csoda folytán átmenjen egy kellemesebb valóságba. Csapó indul. Írjuk újra az egészet. Becsukom a szemem, hátha az segít, de ettől csak szédülök és mintha vasnyakörv szorulna a torkomra. Magam köré nézek. Az enyém a középső ágy. Tőlem […]

More

Könyv: negyedik rész

Ma reggel, miközben kávémat kortyolgattam, eszembe jutott valami. Olyan tizenhárom – tizennégy éves lehettem. Ültünk az asztalnál és ha nem csal az emlékezetem, akkor a vasárnapi ebédet fogyasztottuk. Együtt a család, Anyu megint finomat főzött, a férfiak – Apu és Laci – szokás szerint megdícsérték, nekem pedig valahol egészen máshol járt az eszem. Aztán egyszer csak megszólaltam: […]

More