Könyv

Könyv: huszonkilencedik rész

2011. október Szóval egy tíznapos klinikai tartózkodás után újra otthon voltam. Az ‘otthon’ ez esetben a debreceni lakást jelentette. Így volt praktikus. Nem akartam egyedül lenni, ahhoz pedig túl gyenge voltam, hogy a szülői ház és Debrecen között ingázzak. Az is megnyugtatott, hogy a klinika gyakorlatilag öt percre volt kocsival, ha bármi történne. Mert azért bennem […]

More

Könyv: huszonnyolcadik rész

Október 18-án van apu születésnapja. Ez már magában okot ad az ünneplésre. S hogy, hogy nem, 2011-ben pontosan ezen a napon engedtek ki a klinikáról. Elbocsátásomnak nem az volt az oka, hogy meggyógyultam, inkább az, hogy mindenre kivizsgáltak és nem nagyon tudtak tovább velem mit kezdeni. Megkaptam a zárójelentést, amit azóta is őrzök. Nem is tudom, hogy miért. Valószínűleg […]

More

Könyv: huszonhetedik rész

2011.október Eltelt a hétvége és hétfőn végre találkoztam a tanár úrral. Reggel jött be a szobánkba és Klárit régi ismerősként köszöntötte. Érdeklődött hogyléte felől és amikor Kláriból kitört az elkeseredés, azzal vigasztalta, hogy próbáljon arra koncentrálni, ami jól megy és ami nem fáj. Habár betegsége meglehetősen kellemetlen, ismerik a tüneteket és mindent megtesznek azért, hogy Klári teljes […]

More

Könyv: huszonhatodik rész

2011. október Szobatársammal hamar összebarátkoztunk. Nem volt nehéz egy ilyen kedves,  érdeklődő, ártatlan teremtéssel. Szerencsére kétágyas szobánk volt, így attól sem kellett tartanunk, hogy betesznek hozzánk valakit, akihez alkalmazkodni kell. Alapból sem vagyok egy népszerű, hű-de-jó-fej fazon és a jópofizás sincs genetikailag belém kódolva. Ha pedig igazán rossz formában vagyok, jobb nem a közelemben lenni. Napközben tulajdonképpen […]

More

Könyv: huszonötödik rész

Néha eszembe jut Cornel anyukája.Elég,ha megpillantok egy fehérszőke,rövid frizurát vagy egy piros kabátot.Olyankor a múltba tekintve látom,ahogy a város felé biciklizik,kávézik vagy ahogy a kertben tevékenykedik.Azt hiszem,nincs ebben semmi különös,hiszen több,mint tíz évig tagja voltam családuknak és nem túlzok,ha kijelentem,hogy harmadik lányaként szeretett és viszonyult hozzám. Hollandiai kintlétem alatt volt részünk együtt jóban-rosszban.Cornel is és […]

More

Könyv: huszonnegyedik rész

Még nem olvastam pontosan utána annak,hogy az anorexia-vagyis az alultápláltság-milyen mértékben befolyásolja agyunk biokémiai folyamatait. Azt sem merem kijelenteni,hogy a tudatos éhezés következményeképpen általánosságban megváltozik-e az ember személyisége és viselkedése. Saját tapasztalatomra alapozva azonban azt mondhatom,hogy igen. 1989 júliusában lelkesen vetettem bele magam életmódom és evési szokásaim megreformálásába.Meg voltam róla győződve,hogy ’tisztábban’ és véknyabban majd […]

More

Könyv: huszonharmadik rész

Életmódomat-étkezési szokásaimat-1989 július végén reformáltam meg radikálisan és tökéletes álboldogságban pakoltam magamba a kertben termett zöldségeket,gyümölcsöket és hébe-hóba egy kis joghurtot.Mást nem nagyon engedélyezett a tiltólista,de akkor ez nem foglalkoztatott különösebben,mint ahogy a mérleg sem. Egészen addig,míg egy közös baráti birkagulyás főzés alkalmával Éva néni meg nem jegyezte,hogy “Kis Zsuzsi,most már ne fogyjál tovább!” Nem nagyon értettem,hogy […]

More

Könyv: huszonkettedik rész

1989 nyarára visszatekintve nekem már akkor orthorexia nervosa-m volt,amikor ezt a betegséget hivatalosan még nem is ismerték.A kifejezést ugyanis 1996-ban Steven Bratman használta először az anorexia nervosa mintájára.Ennek ellenére az orthorexiát napjainkban sem ismerik el a szakértők külön betegségként,hanem a kényszeres személyiségi zavarok és az egyéb táplálkozási zavarok csoportjába sorolják. Orthorexiáról akkor beszélünk,amikor valaki (nem […]

More