Minden, ami engem érdekel és Téged is érdekelhet.
Blog
Könyv: negyedik rész
You can’t always pinpoint the precise moment that your life goes wrong. Most of the time it creeps up on you, year by year, moment by moment until one day you look around and realised you are so far from who you used to be. You don’t even feel like the same person. (Eva Woods: […]
(tovább...)
Könyv: harmadik rész
Folytassuk azzal, hogy mikor és hol kezdődött első, komolyabb diétás korszakom. Nem, itt még nem anorexiáról beszélünk, bár tudtom nélkül megfeleltem a diagnózis felállításához szükséges előírásoknak. Az 1980-as években szerintem sok minden más volt, és nem sokat lehetett tudni az étkezési zavarokról, legalábbis nem egy olyan kis faluban, ahol én felnőttem. Manapság fórumról fórumra kattinthat […]
(tovább...)
5 kérdés a koronavírus idejére
Annyi cikket írtak már a koronavírus-időszakról (értsd: hozd ki magadból és a helyzetből a legjobbat stílusban), hogy gondoltam írok egyet én is. Elvégre is ilyenkor van az embernek alkalma elgondolkodni ezen-azon, és talán újra értékelni dolgokat. S különben is időm van, és most éppen kedvem is. Mint azt már korábban írtam, én ezt a coronacrisist Angliában, pontosabban Bristolban […]
(tovább...)Vlinderdans: introductie
Zo, daar gaan we. Ik ga dit boek schrijven. Ik ben geen schrijver en ik heb nooit communicatie of letterkunde gestudeerd, laat staan Nederlands. (Misschien is het belangrijk te vermelden dat mijn moedertaal Hongaars is.) Maar ik heb altijd van schrijven en lezen gehouden. Op de basisschool was ik het type leerling dat gelijk enthousiast […]
(tovább...)Könyv: második rész
Tizenhárom évesen fogalmam sem volt arról, hogy mi az az anorexia. Azt viszont tudtam, hogy ha lehet, szeretnék egy kicsit vékonyabb lenni. Mint azok a lányok a Százszorszép borítóján vagy Madonna. Ő bezzeg felvehet egy rövid farmernadrágot és nincsenek olyan vastag combjai. De jó lenne, ha csak egy kicsit hosszabb és vékonyabb lenne a lábam! […]
(tovább...)Könyv: első rész
Ha olyan hangulatom van, el szoktam gondolkodni az élet dolgain. Úgy általában. Meg a saját életem dolgain is. Főleg akkor, ha valamilyen régi akadályba ütközök. Például amikor csak annyi dolgom lenne, hogy jól érezzem magam, mert jó társaságban vagyok és minden frankó. Aztán megjelenik az a kis kételkedő hang: ‘Vajon jól viselkedek? Nem tartanak furcsának? […]
(tovább...)