S.C.

Könyv: harminckettedik rész

Elgondolkodtam jó párszor azon, hogy miért kellett átesnem ugyanazon a betegségen-vagy nevezzük inkább állapotnak? – kétszer is. Mi az, amit elmulasztottam megtanulni tizenöt évesen és rá kellett, hogy jöjjek jóval túl a harmincon? Ha egy cenzúra nélküli listát kellene rögtönöznöm, akkor valami iyesmi kerülne rá: • megtanulni nemet mondani • merni ‘nem tökéletesnek’ lenni • nem megkérdőjelezni […]

(tovább...)

Könyv: harmincegyedik rész

Ha nem vártam volna évekig azzal, hogy szakemberhez forduljak, valószínűleg hamarabb kigyógyultam volna a pánikbetegségből. Ám makacs és majd-én-egyedül-megoldom beállítottságú lány lévén halogattam a dolgot, ameddig csak lehetett. Pontosan 7 évig. Ez idő alatt eljutottam odáig, hogy ami eleinte néha-néha, éjszakánként jelentkező rosszullét volt, az életem minden területétére kiterjedő, félelemmel áztatott olajfolt lett. Csúszós, ragacsos, […]

(tovább...)

Könyv: harmincadik rész

2011. október Soha nem voltam egy nagy gyógyszerszedő. Amikor kicsi voltam és néha napján sikerült megfáznom vagy elkapott az influenza, egy Algopyrin bőven elég volt ahhoz, hogy levigye a lázamat. Ezzel szemben Lacit vizesruházni kellett és egyszer még a kórházba is bekerült, mert majdnem kiszáradt. Ha orvoshoz kerültünk, akkor még örültem is, mert lehetett választani […]

(tovább...)

Könyv: tizenkettedik rész

2011.október Arra már nem emlékszem pontosan, hogy hogyan kerültem át a sürgősségi épületéből a 2-es belgyógyászatra. Gyalog vagy tolókocsiban? Nem emlékszem, hogy egy ápoló kísért-e át vagy magam sétáltam át. Ez utóbbit kizártnak tartom, mert az éjszaka alatt egyszer vánszorogtam el a mosdóig, infúzió állványostól és ha valaki filmre vett volna, biztos jót nevet rajtam. […]

(tovább...)

Könyv: tizenegyedik rész

2011. október Még soha nem voltam kórházban. Betegként. Leszámítva azt, amikor másfél éves koromban diftériával bekerültem Miskolcra és nagyon ráijesztettem a szüleimre. Ebből persze semmire nem emlékszem. Valami azonban tudatalatt megmaradhatott bennem, mert furcsán kellemetlen érzés tör rám olyan helyeken és helyzetekben, ahol megélésem szerint nem tudok ‘normálisan’ lélegezni: a szaunában, víz alatt, és stressz […]

(tovább...)

A kisbabák sírnak? Na ne már!

Mindennapjaimban egy ideje tudatosan próbálok alkalmazni két dolgot: 1) nem ítélkezni 2) élni és élni hagyni Félreértés ne essék: mindezt nem emberbaráti szeretetből teszem vagy azért, mert olyan bölcs lennék, inkább önvédelemből és életem megkönnyítése érdekében. Először a tesóm figyelmeztetett arra, hogy ha csak úgy hangosan kijelentgetek dolgokat, egyszer majd jól kupán vág valaki. Ezen […]

(tovább...)

Könyv: tizedik rész

2011. június Nekiültem és elkezdtem utánaolvasni a témának. Nem először. Anyu már évekkel ezelőtt vett néhány könyvet, amelyeket mindeddig nem voltam hajlandó kézbe venni. Talán furán hangzik, de annak az oka, hogy most mégis levettem a polcról az egyik szakirodalmat, egy, Az Utolsó Szamuráj-ban elhangzott mondat volt: Ismerd meg az ellenséged. A dolgot egy kicsit csak az bonyolította, […]

(tovább...)

Könyv: kilencedik rész

2011. október Elszenderedhettem egy kicsit, mert nem tudtam, hogy hol vagyok és honnan jön a hang. Mintha valaki szólongatott volna. Kérdően, kérően, erőtlenül. Fáradt voltam, álmos és a bennem lakozó baljós érzés azt súgta, hogy minél tovább alszok, annál jobb, annál nagyobb biztonságban vagyok a valóság elől. Magamra húztam a takarót és próbáltam kizárni mindent. […]

(tovább...)