És megint ‘lockdown’ ANGLIÁBAN.

Mit mondjak? Nem volt nagy meglepetés a hétfői heti bejelentés, miszerint megint lockdown, immáron a harmadik, lép életbe Angliában, de azért rosszul érintett. Ki is jött belőlem a frusztráció egy kisebb dühroham és egy kiadós pityergés formájában. Most komolyan? Mikor lesz megint minden olyan, mint régen? Mit találhatok még ki, hogy a négy fal és a megengedett külső határok között jól töltsem el az időmet? Hogyan maradhatok pozitív, motivált és kiegyensúlyozott? Hogy lehetek optimista, optimistább?

Szóval, ahogy ma reggel itt ültem kedvenc székemben az asztalomnál, egy csésze kávé a kézben (thank you, Nespresso), azon ábrándoztam, milyen lenne egy vasárnap ‘normális’ körülmények között. Úgy, mint a régi szép időkben. Az idő szürke és zúzmarás, ami nem újdonság. Egy ilyen napot is el lehet kellemesen tölteni. A lustálkodós ébredés és a reggeli kávé után valószínűleg kedvünk támadna besétálni a városba. Szeretünk sétálni, és szeretünk charity shopokban felfedezni érdekességeket, egyediségeket. Egyikből a másikba (semmi maszk, vagy kint toporgós várakozás) vándorolni, könyveket, dvd-ket, apróságokat megvizsgálni, és ami tetszik, megvenni. Valószínűleg egy idő után kellemesen elfáradnánk, és jól esne beülni egy kávézóba. Mert ugyebár minden nyitva lenne, szorítanánk magunknak egy helyet valahol, ha lehet, akkor az ablak mellett. Rendelnénk egy finom kávét egy-egy szelet brownie-val vagy scone-nal. Beszélgetnénk, néznénk a városi utcaképet. Az sem kizárt, hogy spontán kedvünk támad megnézni egy filmet a moziban, vagy kitalálnánk, hogy hazafelé mit vásárolunk a piacon az esti vacsorához. Elvégre is az esték hosszúak, de mindig van valami érdekes a tévében, vagy egész biztos találnánk valami jót a Netflixen vagy az Amazon Prime-on.

Normális körülmények között az sem lenne kizárt, hogy a februári devoni kiruccanást megismételve lefoglalunk egy hétvégét abban a szállodában, ahova egy séta alkalmával betértünk egy forró csokira. Hol is volt? Ja, Dartmoor-ban. Milyen szép volt! Már ott lengedezett a tavasz a levegőben, mi pedig sétáltunk az erdőben és a patak mentén, és akkor meg is említettük, hogy ide bizony vissza kell jönni két-három napra. Csak hogy most semmi nincs nyitva: sem szállodák, sem Airbnb-k. Sétálni, túrázni lehet, de csak maximum egy személlyel a saját háztartásunkon belül, körzetünket nem elhagyva. És akkor a skóciai, lapföldi, guernsey-szigeti terveinket nem is említettem. Milyen, milyen, milyen jó is lenne!

Téli séta.
Téli séta, North Pemberton.

Igen, ábrándozni, bosszankodni, pityeregni lehet, csak nem sok értelme van. Esténként, ha a híradót nézzük, bizony elkap a félelem és az aggodalom. Az adatok aggasztóak és ijesztőek. Ilyenkor arra jutok, hogy igen, itthon maradunk a fenekünkön, ha hetente egyszer-kétszer el kell menni bevásárolni, fel az a maszk, kézfertőtlenítő a táskába, hazajövés után pedig alapos mosakodás és fertőtlenítés. Senkivel nem találkozunk, kivéve online. Sehová nem megyünk, kizárólag a lakóhelyünk határain belül sétálunk, még akkor is, ha már minden hattyút és mérföldkövet ismerünk. Ha ez az ára annak, hogy egészségesek maradjunk, és amennyire lehet, megvédjük magunkat és másokat, akkor ez van, ebből kell kihozni a legjobbat.

Mindannyian ugyanabban a cipőben járunk. Nem véletlen, hogy napi szinten jelennek meg cikkek az újságokban és a magazinokban arról, hogy ki hogyan ‘küzd’ meg a jelenlegi helyzettel, mert valljuk be, nem könnyű mindig bizakodónak és jókedélyűnek maradni. Olvasók számolnak be arról, hogy mi minden hiányzik nekik. Azonban arról is sokan írnak, milyen módon igyekeznek megőrizni jóllétüket, és kellemessé tenni napjaikat. Egy család például megtanult jelnyelven ‘beszélni’, és olyan profik lettek, hogy csak így kommunikálnak egymással online találkozóik alkalmával. Van, aki futni kezdett, és büszkén számol be arról, hogy sosem gondolta volna, ennyire meg fogja szeretni. Mások igazi természetbúvárok lettek, és amatőr profizmusra fejlesztették a fotózás. Sokan sütnek, egészségesebben főznek, kötnek, horgolnak, vagy más módon kreatívoskodnak. Vannak, akik online önkéntesek, és ilyen módon segítenek másoknak jól lenni.

Ha belegondolok, hogy ‘régen’ mennyi időt töltöttem kávézókban való üldögéléssel, vásárolgatással, edzőterembe járással, utazással, bizony rájövök, hogy elég sokat. Azt az időt most másképpen kell eltölteni. Nem egyik napról megy a másikra, hogy az emberlánya rájöjjön, mi is szerez örömet, mi az, ami produktív és fejlesztő (számomra ez fontos), ugyanakkor kikapcsol és örömet okoz. Szerencsések vagyunk abban a tekintetben, hogy egy kis város szélén lakunk dombokkal körülvéve, és számos ösvény van, ahol sétálni lehet. Hacsak egy órára is. Nagyon jó, hogy van kertünk, ahová ki lehet ülni, vagy egy kicsit átmozgatni magam. Azt is szeretem, hogy a munkám kapcsán legalább négy emberrel találkozok naponta, és a tanulás mellett természetesen beszélgetünk is. Szeretem, hogy az órák előkészítése ad értelmes feladatot. De mi van a szabadidővel?

Eleinte, még az első lockdown alatt, rá akartam magam venni olyan dolgokra, amit a lapok tanácsoltak. Kezdj el kocogni! Tanulj meg egy idegen nyelvet! Végezz el egy online tanfolyamot! Szerezz coach diplomát! Írj naplót! Tervezd meg a heti étrendet, és készítsd egészséges, organikus ebédet és vacsorát! Rendezd át a szobádat! Szelektáld ki a dolgaidat, sokkal jobban fogod magad érezni! Ez mind tök jó annak, aki még nem tanult online idegen nyelvet, nem olvasott el egy köteg önfejlesztő könyvet, rendetlen, ráfér a lakására egy felújítás, egészségtelenül eszik vagy szeret órákat a konyhában tölteni, és mondjuk egy maratonra készül. Köszi, én nem. Próbáltam még több tippet olvasni, és magamra erőltetni dolgokat (majd megjön a kedvem), de csak azt értem el, hogy fogfájósan csináltam őket, és a megelégedésnek még csak a szikrája sem volt sehol.

Miért is ne?

Aztán elgondolkodtam: miért akarnám azt csinálni, amit mások? Pont ezt az időt használhatom arra, hogy minden sallangot és elvárást mellőzve kitapasztaljam, és kiválasszam azt, ami nekem működik. Attól még nem vagyok lusta vagy kevesebb. Éppen ellenkezőleg. Inkább kritikus és öntudatos. Mindannyian mások vagyunk. Így tehát elkezdtem különböző dolgokat, megbeszélve magammal, hogy ha nem működik, akkor passzintom. Ha pedig igen, akkor lelkiismeret-furdalás nélkül hódolok neki. Mára össze is állt egy lista:

• Szeretek reggel kellemesen lustán felkelni, és a magam csendességében meginni a kávémat. Ilyenkor nézem a kertet, a tájat, a sirályokat, és pozitívra hangolom magam. Nem mindig sikerül úgy ahogy szeretném, de igyekszem.

• Minden nap szánok időt jógára. Sétálni nincs mindig kedvem, főleg, ha hideg van és szakad az eső. De a jóga, a tánc és néhány nehezebb, kiegészítő gyakorlat jól esik, mert aránylag sok időt töltök a számítógép előtt, ellustulni pedig nem szeretnék.

• Naponta három dolog kerül fel a teendő-listámra. Ezek munkával vagy egyéb elintéznivalóval kapcsolatosak: tervezd meg az órákat, fizesd be a számlákat, válaszold meg az e-maileket. Régen bepánikoltam, ha nem volt több dolog a listámon, de rászoktattam magam arra, hogy amint mindent kipipáltam, szabadidő, én – idő.

• Elővettem a spanyol leckéimet, és egyik izlandi tanítványom hatására, pusztán kíváncsiságból, elkezdtem izlandiul is tanulni. Miért is ne?

• Ha fejben akarok kikapcsolódni, akkor a kötés-horgolás, a sütés és a rajzolás segít. Olyan gyerekesen örültem, amikor megérkezett a kötőtű készletem és a színes gombolyagok! És mennyi mintát lehet találni interneten! Most éppen egy jó, vastag pulcsin ‘dolgozom’.

Főzni nem szeretek, de sütni igen. Abban azonban megállapodtunk, hogy nem vihetem túlzásba, elvégre is az embernek negyven-ötvenévesen vigyáznia kell a vonalaira. Hetente egyszer azonban kikeresek egy receptet vagy kapok egy süti-kihívást, és lelkesen vetem bele magam. A rajzolás? Az csak úgy jött. De nem tudok csak úgy csendben rajzolni. Általában jár hozzá egy podcast vagy egy hangoskönyv, összekötve a kellemeset a hasznossal.

• Visszaszoktam az olvasásra is. A könyvesboltok zárva vannak, de ott van a Kindle applikáció, ami annyi könyvből ad ízelítőt, amennyiből csak akarok. Régen a boltokban álldogálva olvastam el az első tíz oldalt, most ugyanezt megtehetem a karosszékben is. Felfedeztem a Readly app-et is, ahol minden létező újság és magazin olvasható.

Maszkra, sétára fel:-)

Az új évben pedig megint elkezdtem nalót írni. Nem kötelezően, hanem akkor, ha valami kikívánkozik belőlem. Ha más nem, akkor emlékeztetem magam arra, hogy még a korlátozások között is mennyi lehetőség van, és ha találok egy elgondolkodtató, pozitív vagy motiváló idézetet, vagy valamilyen kreatív, megosztandó ötletem támad, akkor azt is lejegyzem. Ami feltűnt, az az, hogy ebben a kihívásos, nem mindig könnyű időszakban mintha közelebb kerülnék ahhoz, aki igazán vagyok. Nem kell viselkedni, megfelelni, mert az csak extra energia. Előjönnek azok a hobbik, amelyeket mindig is szerettem, de elhanyagoltam, mert túlságosan lekötött, hogy megfeleljek, és túlságosan aggasztott, hogy mit gondolnak mások. Most, amikor mindenki a maga módján igyekszik a legjobbat kihozni a helyzetből, lekerülnek a sallangok, és talán több időnk és figyelmünk van arra, ami igazán számít. Magunknak és azoknak, akik igazán fontosak. Talán nem véletlen, hogy egyesek ezt az évek az introvertáltak, a lassulás és a mi-az-igazán fontos évének jósolják meg.

Te hogyan töltöd a lockdown-t? Mi az, amit megtanultál az elmúlt időszakban? Mi az, ami változott?

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s