5 kérdés a koronavírus idejére

Annyi cikket írtak már a koronavírus-időszakról (értsd: hozd ki magadból és a helyzetből a legjobbat stílusban), hogy gondoltam írok egyet én is. Elvégre is ilyenkor van az embernek alkalma elgondolkodni ezen-azon, és talán újra értékelni dolgokat. S különben is időm van, és most éppen kedvem is.

Mint azt már korábban írtam, én ezt a coronacrisist Angliában, pontosabban Bristolban töltöm. Alapvetően (mondjuk az idő 90%-ában) ez teljesen okés, mert sokaktól eltérően itthonról taníthatok, ami szerencsés, így a napi rutinom sem változott sokat az elmúlt három hónapban. Lehet, hogy egy kicsit kevesebbet mozgok, mive az idő nagy részét bent töltöm / töltjük,  nem lehet moziba, kávézókba vagy shoppingolni menni, ami azért néha elég frusztráló. Ekkor jelenik meg az a bizonyos 10%, vagyis: az ez aztán nagyon nem frankó, tiltakozom!fight or flight ősi pánik reakció. Ilyenkor két választási lehetőség(em) van: vagy felidegesítem magam és tiltakozok a helyzet ellen (pityergés, zokogás, méltatlankodás mindenféle különben lényegtelen cucc miatt) vagy elfogadom, hogy ez van, ebből kell kihozni a legjobbat. Kevésbé kellemes napjaimon általábam először át kell esnem a hisztis meneten, hogy utána Yodaként nyugodt-jedis állapotba érkezzek. Gondolom, sokaknak ismerős a helyzet.

Sznobosan coachosan hangozhat, de na: gyerekek, próbáljuk meg ezt az időszakot önfejlesztésre használni. Bármit jelentsen is az. (Úgy tűnik, a mi környékünkön ez a kocogásban bontakozik ki. Szerintem még az is elkezdett futni, aki eddig soha nem tette. Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ezt sokan nem fittesedési okból teszik, hanem azért, hogy legálisan elmenekülhessenek otthonról egy órára. Akinek ne inge, ne vegye magára. Mindenesetre én nem kocogok. Mert ne sze-re-tek.)

Kétségtelen, hogy ebben a kivételes időszakban mindannyiunkat tesztelnek a körülmények. Hagyhatjuk, hogy a bizonytalanság, a félelem, az egyedüllét vagy éppen az összezártság gyengítsen, lehangoljon bennünket. Nem jobban megéri azonban azokra a dolgokra koncentrálni, amelyekre befolyásunk van, amelyekkel kapcsolatban tényleg tehetünk valamit? Ha olyan reflektálós pillanatod van, akkor íme, öt kérdés, amin el lehet gondolkodni. S ha kedved vagy időd van, akkor még tollat is ragadhatsz, hogy lejegyezd őket.

1. Te mivel küzdesz a leginkább? 

Ez az az időszak, amikor egy cipőben járunk. Ha tudnánk, hogy mire számíthatunk (pl: mikor lesz valami változás? mikor mehetünk dolgozni? mikor lehet megint utazni? stb.), akkor egyszerűbb lenne a helyzet. De úgy néz ki, hogy a coronacrisis akár hónapokig is belhúzódhatt, ez pedig mindenkire hatással van: testileg, lelkileg, érzelmileg, mentálisan. Az egyik legjobb módja a bizonytalanság nem kívánatos érzéseinek enyhítésére az, ha feltesszük magunknak a következő kérdést:

Melyik dolgokkal kapcsolatban érzem magam a legbizonytalanabbnak? Mi az, ami félelemmel, aggodalommal tölt el? És miért? 

Ami engem illet, akkor szoktam félni és egy kicsit bepánikolni, amikor honvágyam támad és rájövök, hogy nem utazhatok csak úgy oda-vissza. Egy az, hogy nem akarok egyedül, a másik meg az, hogy ugyebár itt van a mindenféle előírás (maszkok, ellenőrzések, karantén stb.) Szóval, egyelőre azt tartom a legbölcsebbnek, ha kivárom, amíg aránylag normalizálódik a helyzet. Addig pedig: make the best of it. 

2. Mit az, amit tehetsz? 

Van az a bizonyos mottó, hogy ‘valamit mindig tehetsz’. Olykor nehéz ezt belátni és elfogadni, de igaz. Még akkor is, ha ez annyit jelent, hogy leülsz vagy egy negyedórára és meditatívan elfogadod, hogy ez van. Mondjuk: szeretnék utazni, de nem lehet. Szóval, mit tehetek annak érdekében, hogy ennek a helyzetnek a negativitását csökkentsem? Hát, az országon belül kirándulni lehet, és különben meg nem botrányos, ha néha honvágyam van és ezt ki is merem mutatni. Nyugodtan lehet egy kicsit pityeregni, és beszélni róla. Elvégre is emberből vagyunk vagy nem?

3. Mi az amit tanulhatsz? 

Minden krízis(helyzet) megtanít minket valamire. Például arra, hogy mennyi mindenre nincs befolyásunk. Vagy arra, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint gondoltuk volna. Vagy arra, hogy mik azok a dolgok, amelyek igazán számítanak. Tehát, a kérdés: Mit tanulhatok ebből a krízisből? Nekem például spontán ezek a dolgok jutnak eszembe:

• Még ha néha nem is könnyű, meg kell tanulnom elfogadni és elengedni dolgokat.

• Kihozni az adott helyzetből a legjobbat, és sokkal kevésbé szigorúnak lenni magammal és másokkal szemben.

• Újra értékelni, hogy mi az, ami nekem igazán fontos. Régi ‘célokat’ (pl. mindig mindenben tökéletesnek akarni lenni, mindenkinek a kedvére tenni stb.) a fuck-it listára tenni, és újakat megfogalmazni (azt tenni, ami igazán örömet szeret, elég jó az elég jó, és mi van, ha egy kicsit lustább és kevésbé ambiciózusabb vagyok néha?)

• Megtanulni nem mindig sietni és annyira igyekezni. Slow down and take your time.

• Hálásnak lenni azért, ami van és elengedni azt, ami (most) nincs.

4. Nézz előre

Szerintem általában hajlamosak vagyunk arra figyelni, ami hiányzik, ami (most) nem lehetséges és mindenféle rossz dologra, ami történhet. Ez alól én sem vagyok kivétel. Nekem sem az volt a tervem, hogy ideutazok és lockdownban meg social distancingot gyakorolva töltöm a napjaimat. Ezen még most is fel tudom pöccenteni magam. Nem kicsit. Nem okosabb a következő kérdésre megadni a választ? Hogy jöhetek ki ebből a helyzetből erősebben, bölcsebben, jobban? (Okés, akár egy kicsit fittebben is?) Mondjuk úgy, hogy módosítom a terveimet. Vagy egyszerre egy napra tervezek és koncentrálok.   Olyan mindfulosan. Vagy belátom, hogy van, amikor a kevesebb is elég. Sőt, van, amikor a kevesebb több. Vagy megtanulom, hogy nem az eredmény, hanem a folyamat a fontos. Vagy hogy semmi nem történik, ha egy-két napot nem munkával és mindenféle ezt-meg-azt-kellene-csinálni dolgokkal töltök, hanem azzal, ami akkor éppen jól esik. Self-care and self-love. 

5. Hozd ki belőle a legjobbat

Akármilyen bizonytalan, félelmetes és aggasztó is néha ez a helyzet (főleg, ha az ember minden nap híradót néz), az élet megy tovább. Másképpen, de megy. Egy nap még mindig huszonnégy órából áll, és nagy részben rajtunk múlik, hogy mivel és hogyan töltjük. Talán segít, ha elgondolkodsz azon, hogy hogyan tudsz ebből az időszakból olyat csinálni, hogy akár egy-egy nap végén is pozitívan, jó érzéssel tekintesz vissza rá. Én például rájöttem, hogy ez naponta változik. Ma jógázhattam volna. Sőt, a súlyzókat is elővehettem volna. Elmehettem volna az erdőbe sétálni. Megcsinálhattam volna a Duolingon néhány svéd vagy spanyol gyakorlatot. Ehettem volna egészségesebben. Napozhattam volna a kertben. Hát, egyiket sem tettem. Ehelyett szépen kitakarítottam, megterveztem néhány tanórát, és a nap nagy részét a házban töltve zenét hallgatok és gépelek. Pontosan. Ezt a blogposztot.

Talán Neked is van most időd arra, hogy olyan hobbival, elfoglaltsággal töltsd az idődet, amiről már el is feledkeztél, hogy milyen örömet okoz. Vagy éppen most van időd azon dolgozni, hogy fittebb, nyugodtabb, rendszeresebb legyél. Lehet, hogy ez az időszak közelebb hoz a családodhoz és a barátaidhoz. Lehet, hogy rájössz, hogy nem kell majd a mindennapokban olyan keményen dolgoznod. Lehet, hogy az is kiderül, hogy sokkal kevesebb dologra van szükséged ahhoz, hogy boldog és elégedett legyél.

Szóval: Veled mi a helyzet? 

 

 

 

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: