Lockdown projekten

Arról, hogy milyen jelenleg Angliában lockdownban lenni már írtam korábban két posztot is. Ma reggel pedig, amikor felébredtem, arra gondoltam, hogy miért ne osztanám meg azokat az ötleteimet, amelyeket egy jó ideje dédelgetek vagy amelyek ez alatt az időszak alatt eszembe jutottak. Nem csináltam még velük semmi különöset. Na jó, felírtam őket a jegyzetfüzetembe, vázolgattam is egy kicsit, de egyikből sem lett kézzel fogható ‘termék’. Az azonban érdekelne – komolyan – hogy ki mit szól hozzájuk. Szóval, ha van időd és kedved, akkor please, olvasd el ezt a posztot, és nyugodtan írj kommentben megjegyzéseket és javaslatokat.

Hát, akkor lássuk: milyen ötleteim vannak?

Könyv

Talán a a legkorábbi, amit évek óta dédelgetek, egy könyv megírása. Tulajdonképpen ez  az ötlet még Hollandiában született meg, amikor úgy gondoltam, hogy személyes tapasztalataim – pánikkal, anorexiával és úgy általában az élettel kapcsolatosan – esetleg másoknak is hasznosak lehetnek. A címe azonnal meg is volt: Vlinderdans, ami magyarra lefordítva annyit tesz: Lepketánc. El is kezdtem egy blogot hollandul, ahol megírtam vagy húsz fejezetet, aztán írás közben rájöttem, hogy annyi ilyen típusú írás született már, és különben is: tényleg érdekelne ez valakit? Úgy hogy kitöröltem az egészet. Az első betűtől az utolsóig. De valahol mindig ott motoszkál bennem az a kis gondolatocska, hogy talán még is írnom kellene. Azt azonban nem tudom, hogy milyen nyelven, mert hollandul gondolkodok, úgy jön ki a mondandóm a legfolyékonyabban és legtermészetesebben, és magyarul olyan esetlen fogalmazónak érzem magam. Szóval, javaslatok jöhetnek.

Podcast

Ez a legfrissebb projekt gondolat. Hogy honnan támadt? Nos, karanténos unalmamban belekóstoltam a Duolingo-n a svéd tanulásba. Aztán kezdeti buzgalmamban a Spotify-on elkezdtem egy kezdőkenk szóló podcastot hallgatni, és akkor villant fel bennem az ötletecske: mi lenne, ha csinálnék egy podcastot? Vagy nem is egyet, hanem mondjuk kettőt. Egyet a zsuzsiszerintavilág oldalához kapcsolódva, ahol olyan dolgokról beszélnék, amelyek engem érdekelnek és másokat is érdekelhetnek. Különben is szeretek beszélni. Aztán lehetne egy másik Hollandozz Zsuzsival címen, ahol megosztanám minden ismeretemet a holland nyelvvel és a holland kultúrával kapcsolatban. Szerintem jól szórakoznék, s habár nem tudom, milyen a hangom vagy nem másznak -e fára mások attól, ahogy beszélek, egy kis experimentnek érdekes lenne.

Történetek gyerekeknek

Valahol tudom, hogy nem tudnék egy összefüggő fikciós könyvet megírni. Szerintem nem tudok hosszú távon és következetesen gondolkodni ahhoz, hogy kipattintsak egy 300 oldalas fikciós irományt. Szóval vagy egy autobiográfia jellegű könyvhöz tudnék hozzálátni vagy rövidebb történetekhez. Érdekes módon, ha Mattel megosztom egy-két ötletemet, ő azt mondja, hogy ‘I think you should give it a try‘. Hát igen.

Jó néhány héttel ezelőtt, még a lockdown előtt elmentem a mosodába. Nem mintha nem lenne mosógépünk vagy nem mintha nem lehetne itthon is mindent megszárítani. Valami miatt szeretem azt a bedobok néhány pennit, beadagolom a ruhát és amíg a tárcsa forog és szárít, nézelődök és gondolkodok rituálét. Ahogy ott üldögéltem, a következő ötletem támadt: mit gondolna egy szárító vagy egy mosógép, ha gondolkodni tudna? Mit tudna kideríteni az aktuális vendégről a benne forgó ruhák alapján? És egyáltalán, hogy néz ki egy ilyen masina napi rutinja? Alszik és álmodik, amíg bele nem csörren egy érme vagy türelmetlenül várja, hogy munkába állhasson? Mire hazaértem, el is képzeltem magamban, hogy milyen lenne az első történet, hogyan lenne illusztrálva és milyen lenne a borítója: Louis, the laundry machine. Valami ilyesmi: It was a gray autumn morning and Louis was wide awake. Although the stripy sock that someone left there yesterday kept him company, he was eager to start working and meeting a few new friends. Like Bobby, the cricket shirt who told him all about last week’s game or Magic, the soft toy dragon who shared with him stories about the neighbours’ dog who dragged him into garden and almost buried him under a rhubarb bush. Fortunately, he was rescued but the experience was truly traumatic. 

Rajzok

Nem tudok rajzolni, de szeretek. Ha visszagondolok az általános iskolás vagy gimis rajzórákra, mindig lefagytam, ha egy váza virágot vagy egy almát kellett lerajzolni. Az pedig igazán sok volt, ha ne adja az ég még árnyékolni is kellett ceruzával vagy festékkel. Egy az, hogy nem is láttam pontosan, hogy hol meg mennyire kellene árnyékolni, a másik pedig az, hogy nagyon féltem elrontani. Elvégre is jegyre megy. Mi lesz, ha nem tudom ötösre megcsinálni? Manapság azért rajzolgatok, mert kikapcsol. Szívesen színezgetek miközben zenét vagy egy hangoskönyvet hallgatok. Árnyékolni most sem tudok, és egy almát sem tudnék élethűen ábrázolni, de ez egy cseppet sem zavar. Nem tudok Photoshoppolni és habár tervezgettem egy ideig, még mindig nem tanultam meg, hogy lehetne az Adobe Illustratorral dolgozni. Nálam a rajzolás azt jelenti, hogy fogom az iPademet és az Apple Pencilemet, és csak úgy belekezdek valami vázolgatás félébe, aztán lesz, ahogy lesz. Általában az iPademen maradnak. Egy párszor el gondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha kinyomtatnám őket poszternek vagy üdvözlő lapnak. Lehet, hogy pólón vagy kerámián is jól mutatnának. Vagy telefontokon. Szóval, ma reggel kísérleteztem egy kicsit és ennyire jutottam:

9F8FF341-853D-42DC-862C-19433894F84E
T-shirt
410F4C6B-6D40-4434-895A-73F30140F8E3
Totebag
08583F87-4C94-41A5-B691-F3935CE95B14
Water bottle
32D03BAD-E668-4BBE-B1D0-6EE1B1DB8A70
Mask

Nos, körülbelül ennyi projektem van tarsolyban. Nem tudom, hogy lesz-e belőlük valaha valami és ez nem zavar. Wayne Dyer mondja egyik előadásában a következőt: ‘Get detached from the outcome.’ Ez valami annyit tesz, hogy ne a végeredményre fókuszáljunk, hanem a folyamatra. Azt én is megtapasztaltam, hogy ha rajtam van az attól való félelem, a hogy vajon elég jó lesz-e az eredmény, mit szólnak majd hozzá mások, fog-e valakinek tetszeni, stb. akkor nem is élvezem, amit csinálok és nem is jön – flow módjára – természetesen. És ilyenkor a végtermékkel sem vagyok megelégedve. Nem érzem hitelesnek. Szóval, szerintem ezekkel a projektekkel is ez a helyzet: ha megérik rá az idő, ha természetesen, erőlködés nélkül úgy gondolom: igen, ezzel most tényleg csinálok valamit, akkor hajrá! Addig pedig let’s enjoy the process and have fun in creating stuff:-)

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s