• Save

Az önbizalomról

Nem egyszer eszembe jutott már, hogy az egészséges önbizalmat, önértékelést és az életkedvet iskolában kellene tanítani. Aztán ahogy ez eszembe jutott, úgy el is vetettem az ötletet, mert ezek olyan dolgok, amelyek az Élet Iskolájának órarendjén előbb-utóbb ránk köszönnek. Az pedig, hogy mihez kezdünk velük elsősorban rajtunk múlik.

A másik dolog, ami szintén eszembe jutott az az, hogy mennyire szeretem azoknak az embereknek a társaságát – titkon csodálom is őket -, akikből csak úgy sugárzik a fent-említett egészséges önbizalom és életkedv, mert tisztában vannak azzal, hogy kik és mennyit érnek. Kisugárzásuk pedig nem marad hatás nélkül. Legalábbis engem feltöltenek, energiát adnak, inspirálnak, motiválnak. Arról is meg vagyok győződve, hogy ez a fajta kisugárzás az, amit megjátszani nem lehet. Ha nem igazán belülről fakad, azt megérzi az ember.

Aztán azon is gondolkodtam, hogy én hogy állok az egészséges önbizalom és önértékelés terén. Elsőre azt mondanám, hogy szerintem jól. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy ez változó. Vannak napok, amikor rendesen egy bátorító szónoklatot kell tartanom magamnak, mielőtt kilépek az ajtón. Azok a bizonytalan napok, amikor félek, hogy mit gondolnak rólam mások. Jól áll a hajam? Na és ez a cucc? Mi van, ha nem jól végzem a munkámat? És ha nem vagyok elég türelmes, megértő, szórakoztató hallgató és társalgó? Az ilyen napokon, ha valaki rám néz az utcán, a villamoson vagy a boltban, az első gondolatom az, hogy hoppá, biztos furcsának tartanak vagy valami rendellenes van rajtam. De szerencsére az idő nagy részében nincsenek ilyen ‘gondjaim’. Egyszerűen belenézek a tükörbe, ‘okés, ez vagyok én’, aztán nekivágok a napnak. Észrevettem, hogy minél kevesebbet foglalkozok azzal, hogy mások mit gondol(hat)nak rólam, annál jobban érzem magam és valahogy mintha olajozottabban is menne minden.

5352B566-70FC-45CD-BA4C-B17E552F5358
  • Save

Persze nem volt ez mindig így, de szerencsére az ember változik. Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ehhez az életkornak is köze lehet. Problémázhatnék azon, hogy ráncok vannak a szemem körül, egy-két ősz hajszál is megvillan néha, narancsbőrőm van, és ha nem alszok át rendesen egy éjszakát, akkor az alaposan meglátszik és érződik. Korholhatnám magam amiatt, hogy nem tudok lépést tartani mindennel: fogalmam sincs, hogy milyen zene a ‘menő’, nem tudom naprakészen követni az aktuális sorozatokat és fesztiválokra sem járok. Lehet, hogy lehetnék törtetőbb, karrieristább, anyagiasabb vagy néhány tekintetben ambiciózusabb. A lista ezzel nem teljes, csak ezek jutottak úgy elsőre eszembe. Az igazság azonban az, hogy egy ideje elkezdtem kibékülni azzal, hogy nem vagyok tökéletes, sok szempontból nem felelek meg a médiából és a társadalomból felénk sugárzott elvárásoknak. És: ez egyre kevésbé zavar. Hogy ez növekvő önbizalmamnak vagy önértékelésemnek köszönhető? Lehetséges.

“Be confident. Too many days are wasted comparing ourselves to others and wishing to be something we are not. Everybody has their own strengths and weaknesses, and it is only when you accept everything you are – and are not – that you succeed.”

Visszatérve a fent-említett ambícióhoz: az enyém az, hogy minden nap egy kicsit jobb változata legyek önmagamnak. Szerintem mindig érdemes önmagunkon dolgozni. A jó hír pedig az, hogy több dolog tanulható, mint hinnénk. Az önbizalom és az önértékelés is ebbe a kategóriába tartozik. Ezt nem én találtam ki, hanem egy cikkben olvastam, amelynek címe: ‘Self-confidence is a skill that you can develop’.

Gyakran indulunk ki abból, hogy magunkról formált gondolataink egyfajta abszolút igazságok. Talán eljött az idő, hogy alaposabban megfigyeljük a gondolatainkat. Figyeld meg, hogy az, amit magadnak magadról mondasz tényleg igaz-e. Főleg, ha azon kapod magad, hogy olyat mondasz, mint ‘soha’ vagy ‘mindig’, akkor bizony nagyon résen kell lenned. Ha például azt mondod magadnak, hogy mindig esetlen vagy társalgás közben és soha nem leszel egy laza beszélgető partner, akkor keress egy olyan példát, ami ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Lehet, hogy pont ma elegyedtél szóba a pénztárossal, meghallgattad a szomszéd mondandóját vagy beszélgettél egyet a munkatársaddal a kávészünetben. Ha tudatosan odafigyelsz azokra az alkalmakra, amikor lehúzod magad és ezeket ellenpéldákkal korrigálod, akkor fokozatosan jobb képet alkotsz magadról, ezzel erősítve és növelve önbizalmadat.

BED6C5EC-956E-42BF-B775-653D25BD1049.png
  • Save

Emellett nem árt tisztában lenni azzal, hogy az önbizalomnak több fajtája létezik Floys Mayweather (becenevén ‘Pretty Boy’ és ‘Money’) arroganciájától Jane Goodall csendes magabiztosságáig. Őszintén szólva én az utóbbi híve vagyok. Nem igazán kedvelem a terepet uralni akaró, hangosan jelenlévő, egyfolytában a figyelmet kajtató embereket. Az ilyen fals önbizalommal néhányan sérülékenységüket és magabiztosságuk hiányát leplezik. Aki egészséges önértékeléssel rendelkezik, annak nincs szüksége arra, hogy bárkinek is bármit bizonyítson.

Most pedig lássuk, hogy mi az, ami az egészséges önbizalommal rendelkező embereket megkülönbözteti a többi embertől? Van erről egy lista, amely felsorolja azokat a dolgokat, amelyeket mi is megtanulhatunk és egy kis gyakorlással beépíthetünk viselkedés – repertoárunkba.

1. Belülről szerzik a boldogságukat

A boldogság az (ön)bizalom alapvető eleme, mert ahhoz, hogy önbizalmunk legyen, elégedettnek kell lennünk azzal, akik vagyunk. Azok, akik sugároznak az önbizalomtól saját teljesítményeikből és eredményeikből merítik az örömöt és az elégedettséget, és nem abból, amit mások hisznek róluk, beleértve az eredményeiket és a teljesítményeiket.

2. Nem ítélkeznek

A magabiztos emberek nem ítélkeznek mások fölött. Nincs szükségük arra, hogy másokat lekicsinyítsenek ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Nem vesztegetik az idejüket azzal, hogy másokat méregessenek és azon agyaljanak, hogy vajon megfelelnek-e, vannak -e olyanok, mint akikkel találkoznak.

3. Csak akkor mondanak ‘igent’, ha azt úgy is gondolják

A University of California által végzett felmérés szerint minél nehezebbre esik valakinek nemet mondania, annál nagyobb valószínűséggel szenved stressztől és hajlamosabb a  burn-outra vagy a depresszióra. A magabiztos emberek tudják, hogy nemet mondani egészséges. Ezt pedig érthetően ki is nyilvánítják, nem csak utalnak rá olyan frázisokkal, mint a ‘hát, nem gondolom, hogy…’ vagy ‘nem vagyok benne biztos, hogy…‘. Magabiztosan mondanak nemet, mert tudják, hogy ezzel a már meglévő, számukra fontos dolgaikat és elkötelezettségeiket tisztelik. Így adnak lehetőséget maguknak arra, hogy azokat sikeresen teljesítsék.

4. Többet hallgatnak, mint beszélnek

Az önbizalommal rendelkező emberek inkább meghallgatnak másokat ahelyett, hogy magukhoz ragadnák a szót. Tudják, hogy aktívan hallgatni másokat és odafigyelni rájuk fontos(abb), mert ezáltal ők is tanulnak valamit, ami segít abban, hogy fejlődjön a személyiségük.

5. Magabiztosan és meggyőződéssel beszélnek

Feltűnt már, hogy egy magabiztos embernek a szótárából mintha hiányozna az ‘háááááát….’, ‘ebben nem vagyok biztos’ vagy ‘nem is tudom’. Tisztában vannak vele, hogy ha nem meggyőződéssel és asszertívan kommunikálnak, akkor csekély az esélye annak, hogy bárki is odafigyeljen rájuk és komolyan vegye őket.

6. Nem akarnak mindenáron a figyelem központjában lenni

Korábban már említettem, hogy engem inkább taszítanak azok, akik kétségbeesetten keresik a rivaldafényt, és mindenáron igyekeznek a figyelem középpontjába kerülni. Az egészséges önbizalommal rendelkező emberek tudják, hogy sokkal hatásosabb – és bölcsebb – önmagadnak lenni, mint próbálni bizonyítani fontosságodat. Az emberek aránylag hamar ráhangolódnak viselkedésünkre és sokkal jobban vonzza őket a hiteles viselkedés, mint az, hogy kit, mit, milyen és hány embert ismerünk. A magabiztos emberek emellett ‘mesterei’ annak is, hogy a rájuk irányuló figyelmet eloszlassák. Ez az ‘attention diffusion’. Amikor valamilyen eredményükért vagy teljesítményükért rájuk irányul a figyelem, akkor azt azokra irányítják, akik segítettek az említett dolgok elérésében. Nem ‘éheznek’ az elismerésre, a magasztalásra, mert önértékelésüket belülről merítik.

7. Mernek kockázatot vállalni

Amikor egy magabiztos ember esélyt vagy lehetőséget lát valamire, azt meg is ragadja.  Ahelyett, hogy aggódnának, inkább azt kérdezik maguktól, hogy ‘miért is gondolom, hogy nem tudom megcsinálni?’ vagy: ‘mi van, hogy ha megpróbálom és arra gondolok, ami jól mehet és sikerülhet?’

7+1.  Nem félnek segítséget kérni

Brené Brown A sebezhetőség ereje című könyvében többek között arról ír, hogy milyen gyakran visszatart minket a szégyen attól, hogy ‘gyengének’ merjünk mutatkozni, belássuk, ha valami nem megy egyedül, segítséget kérjünk másoktól. Ez pedig sajnálatos, hiszen emberből vagyunk. Az egészséges önbizalommal rendelkező emberek tudják, hogy másokhoz fordulni segítségért nem egyenlő a gyengeséggel, nem fognak tőle kevésbé intelligensnek, életrevalónak stb. látszani. Nem csak az erősségeikkel, hanem hiányosságaikkal is tisztában vannak és nem szégyellik azokat. Tudják azt is, hogy mindenkitől lehet tanulni, és ezáltal ők is többek lehetnek.

Úgy hiszem, hogy abban mindannyian egyetérthetünk: az önbizalom és az egészséges önértékelés nem valami olyasmi, amit hipp-hopp varázsütésre megkapunk. Útközben kell érte megdolgozni. Te hol tartasz? 

 

 

 

 

Hirdetések

Hozzászólás