• Save

Semmittenni, molyolgatni…

… és arról, hogy ez miért jó.

Van egy holland szó, amelynek még nem igazán találtam meg a magyar megfelelőjét: lanterfanten. Valami olyasmit jelent, hogy (semmit)tenni-venni, el-lenni, molyolgatni. Merellel ez az egyik kedvenc szavunk. Használjuk is elég gyakran. Például, amikor Viber videóban feltesszük egymásnak a kérdést:

En wat heb je in het weekend gedaan? És mit csináltál a hétvégén?

Niets bijzonders, hoor. Lekker zitten lanterfanten. Semmi különöset. Csak úgy molyolgattam.

Ennyi elég is, mert ebből mindketten tudjuk, hogy azzal töltöttük az időnket, amihez éppen kedvünk volt. Merelnek ez nagyon sok teázást, Netflixezést – nagy rajongója a dán és svéd sorozatoknak -, olvasást – általában három- négy könyvet egyszerre-, tintával való festegetést, írást és valószínűleg, ha az időjárás engedi, egy kiadós sétát jelent Gouda valamelyik parkjában. Az én szótáramban a molyolgatás megfelelője a nem kelek fel korán, ha nem muszáj, olvasgatás miközben azon gondolkodok, hogy miről szeretnék legközelebb írni, lehet, hogy a sütéshez vagy a rajzolgatáshoz is megjön a kedvem, és nagy valószínűséggel a Netflix vagy az HBO GO is napirendre kerül. Az ilyen lekker lanterfanten vagyis semmittevős, molyolgatós napokban az a legjobb, hogy semmi nem kötelező és mindent szabad.

A fentemlített telefonos beszélgetésen kívül megemlíthetem azokat az alkalmakat is,  amikor Merellel sikerül úgy szervezni az életünket, hogy el tudunk együtt utazni valahová. Ilyenkor kiruccanunk néhány napra egy nekünk szimpatikus városba: Koppenhága, Malmö, Budapest. Mindig nagyon jól szoktuk magunkat érezni, holott tulajdonképpen nem csinálunk semmi különöset. Nem vetjük rá magunkat a helyi látványosságokra, nem járjuk a bevásárlóközpontokat, nincs listánk a kötelezően ajánlott a szabadidős programokról. Legutóbb, amikor Malmöben voltunk, valahol a harmadik nap táján a nappaliban üldögéltünk, amikor Merel megszólalt. Éppen a századik csésze teáját fogyasztotta és annak ellenére, hogy délután három körül járt az idő, pizsamában ült az öblös karosszékben a Netflix ajánlatát tanulmányozva. Olyan jó, ez nem? Csak így molyolgatni. De amúgy meg nem értem, hogy miért utazunk el bárhová, amikor ugyanazt csináljuk, mint otthon.

94EAE289-FDB2-48E7-8C8F-1B44C5EB4600
  • Save

Ezen egy pár másodpercig mindketten komolyan és csendben elgondolkodtunk, aztán kitört belőlünk a nevetés. Svédországban töltött napjaink körülbelül abból álltak, hogy reggelente aludtunk, ameddig kedvünk tartotta. Aztán felöltöztünk, átsasszéztunk a sarkon lévő kávézóba, ami egy körülbelül ötven méternyi kemény sétát jelentett. Merelnek fekete kávé, nekem cappuccino. Beszélgettünk és figyeltük az embereket. Aztán amikor eluntuk az üldögélést, sétáltunk egyet a tengerparton vagy visszamentünk a lakásunkba, ahol Merel hangoskönyvet hallgatott, én pedig olvastam vagy írtam. Aztán ha ezt is meguntuk, akkor elplattyogtunk a legközelebbi szupermarketbe – útközben minden szimpatikus butikba betérve -, bevásároltunk, majd útban hazafelé rájöttünk, hogy nincs is kedvünk főzni, inkább hozunk sushit a lakásunkkal szemben lévő japán étteremből. Aztán befészkeltünk magunkat a kanapéra és kezdődhetett a házimozi. Hipp-hopp, egyszerre csak eltelt a nap anélkül, hogy valami értelmeset csináltunk volna és mi mégis teljesen elégedettek voltunk.

Arra is emlékszem, amikor Merel 2007 augusztusában először járt Budapesten. Nagyon meleg volt, de sikerült annyira motiválnom, hogy végigsétáltunk az Andrássy úton és túránk végén lecsüccsentünk egy padra a Városligetben. Még jó, hogy volt nálam egy könyv, mert Merelt szinte azonnal elnyomta az álom és másfél órát aludt együltében. Koppenhágában lófrálva pedig kitaláltuk, hogy moziba ‘kellene’ menni. Mozit ugyan nem sikerült találnunk, de betévedtünk egy kulturális étterembe, amelynek az alsó szintjén volt egy DVD kölcsönző. Kiválasztottunk három filmet, kényelembe helyeztük magunkat az egyik filmes sarokban és rendeztünk egy spontán mozizós délutánt. Amikor fizetni akartunk, kiderült, hogy a szolgáltatás teljesen ingyenes volt. Mit mondjak? Egy ilyen filmkölcsönzőt itthon is el tudnék képzelni.

Különben Merel a lanterfantenezés koronázatlan királynője. Amikor nálam nyaral vagy telel, előszeretettel szedi elő a hímződobozomat és belekezd valami projektbe, amit csak ritkán fejez be. Aztán meghallgat vagy négy podcastot egymás után, miközben jegyzetel. Általában két-három könyv is van körülötte, és hol az egyiket olvassa, hol a másikat. Félóránként teaszünetet tart, és miközben forr a víz, az ablakon néz kifelé és hangosan gondolkodik ezen-azon. Számomra ez rendkívül szórakoztató és azt hiszem, barátságunk titka az, hogy mindenféle kritika nélkül viseljük egymás furcsaságait.

DE32D489-5318-410A-953F-9350530E353F
  • Save

Talán nem mondok újat azzal, hogy manapság egy olyan világban élünk, ahol mintha státusz szimbólum lenne mindig elfoglaltnak, produktívnak, céltudatosnak és motiváltnak lenni. Gyakran az alapján értékelnek minket, hogy mit érünk el és mit tudunk felmutatni. Nem hiába ‘panaszkodnak’ többen arról, hogy nem igazán tudnak kikapcsolni, kikapcsolódni vagy olyan dolgokat tenni, amelyeknek nincs látszatja vagy ‘praktikus’ értelme. De hol van az megírva, hogy mindig elfoglaltnak és produktívnak kell lennünk? Hogy nem lehet csak úgy (semmit)tenni-venni? Mindannyian tudjuk és tapasztaltuk már, hogy egy kis céltalan lustálkodásnak, molyolgatásnak milyen pozitív hatásai vannak.

A semmittevés a kikapcsolódás egy olyan formája, amely segít abban, hogy jól érezzük magunkat, kiegyensúlyozottak, elégedettek és boldogok legyünk. Ilyenkor   nem tűzünk ki célokat, nincs a kezünk ügyében egy kipipálandó to-do lista, hanem merünk spontánok lenni és azt tenni, amire éppen szükségünk van. Egyes szakemberek szerint az ilyenfajta lustálkodás az unatkozás aktív formája. Hiszen csinálunk is valamit, meg nem is. Ilyenkor képesek vagyunk elvárások és kötelezettségek nélkül élvezni azt, amivel éppen (nem) foglalatoskodunk. Ilyenkor sikerül mindfulness-szerűen jelen lenni a pillanatban és elvárások nélkül élvezni az itt-és-mostot. Jól hangzik, nem?

Mi szükséges egy kis semmittevéshez? 

Először is fontos, hogy jelképesen szabadságra küldd magad. Ez alatt azt értem, hogy mindenféle kötelező teendőt és elvárást elengedsz. Ha szombatra azt tervezted, hogy kitakarítod a garázst, kiszelektálod a ruhásszekrényt vagy nagymosást tartasz, akkor bye-bye spontán semmittevés. Szóval, tényleg küldd magad szabadságra, elsősorban fejben. Ha ez megtörtént, akkor ülj le egy kicsit és kérdezd meg magadtól, hogy mihez is van kedved és mire van szükséged. Mit mond az a kis hang odabent? Mi az, amitől laza, nyugodt és elégedett leszel? Amitől jól érzed magad? Nos, ha nincs ötleted – amit kétlek -, akkor segíthet az alábbi lista, amelyen megkérdezettek válaszai olvashatók. Ki tudja, talán megtetszik valamelyik és kipróbálod.

  • egy könyvet olvasni
  • az erkélyen üldögélni
  • sütni valamit
  • alkotgatni, barkácsolgatni
  • szauna, wellness
  • kutyasétáltatás
  • zenehallgatás
  • filmezés
  • kávé és (újság)olvasás
  • körömfestés és szépítkezés
  • színezés
  • üldögélni egy padon és az embereket figyelni
  • hangoskönyvet hallgatni
  • aludni egyet
  • fényképeket nézegetni és rendszerezni
  • kertészkedni
  • egy lazító fürdő
  • egy kiadós séta

Biztos vagyok benne, hogy mindenki meg tudna nevezni legalább két olyan dolgot, ami számára a semmittevés kategóriába esik. Tulajdonképpen nem is olyan nehéz, csak egy kicsit el kell felejteni az elvárásokat és a kötelezettségeket. Még ha csak egy pár órára is, nem célokban és eredményekben gondolkodni, nem akarni produktívnak és hatékonynak akarni, hanem egyszerűen azt tenni, amihez éppen kedvünk van. Ez nem önzőség. Még akkor sem, ha elsőre annak tűnik. Nevezzük inkább egészséges egoizmusnak, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Az pedig, hogy jól érezzük magunkat, nem csak a magunk érdekeit, hanem másokét is szolgálja. Szóval, próbálj meg időnként nem to-do, hanem to-be móduszban lenni. Hidd el, jól esik majd.

 

Hirdetések

Hozzászólás