• Save

Az elengedésről, vagyis ‘let it go’

Életünk során mindannyian találkozunk az elengedéssel ilyen vagy olyan formában. Van, amikor a körülmények kényszerítenek rá minket és van, amikor egy önismereti folyamat során legbelül érezzük, hogy valamitől – szokások, gondolatminták, feltevések, meggyőződések – itt az ideje megválnunk. A saját érdekünkben. Abszolút nem könnyű és nem is olyasmi, ami egyik napról a másikra történik. Abban azonban mindannyian egyetérthetünk, hogy bizonyos esetekben az elengedés a legbölcsebb dolog, amit tehetünk. De honnan tudhatod, hogy itt az ideje az elengedésnek? 

Nálam például bizonyos testi tünetek  (gyomorgörcs, gyengeség, belső nyugtalanság, felbukkanó szorongás- és pánikrohamok) jelezhetik, hogy változtatnom kell. Biztos van, aki ezt sokkal egyszerűbben, gördülékenyebben kezeli. Nálam a belső konfliktust az okozza, hogy tudom, meg kell válnom valami megszokottól és bele kell vágnom valami újba. Érdekesen ellentmondásos dolog, hiszen a megszokott nem feltétlenül ‘jó’, ugyanakkor a pozitív változás félelmet generálhat. A másik jelzőrendszer tulajdonképpen a lelkiismeretem. Amikor rájövök, hogy nincs értelme több időt, energiát fektetni valamibe vagy valakibe, mert az sehová nem vezet. Úgy gondolom, ilyenkor van szükség egy jó adag egészséges egoizmusra, bátorságra és (ön)bizalomra. Most pedig a kis kitérő után térjünk vissza a fent-említett kérdéshez: mi mutathat arra, hogy ideje valamit elengedni?

“People have a hard time letting go of their suffering. 

Out of fear of the unknown they prefer suffering that is familiar.”

Thich Nhat Hanh

1. Azt kívánod, bárcsak másmilyen lenne az életed.

Előfordul, hogy azon kapod magad: mi lenne, ha? Mi lenne, ha nem kellene minden nap ugyanoda bemenned dolgozni? Ha több szabadidőd lenne? Ha a partnered, a szüleid megértőbbek lennének? A szomszédod kedvesebb? A társasági életed mozgalmasabb? Az egészséged jobb? Ha nagyobb lenne a házad? Ha többet utazhatnál? És még sorolhatnánk. Legtöbbünknek van egy ilyen ‘mi lenne, ha’ listája. Ez teljesen normális. Időnként elgondolkodunk az életünkön. Azon, ami éppen van. Ami volt. Ami lehet vagy szeretnénk, hogy lenne. Tény, hogy a múltat nem tudjuk megváltoztatni, a jövő pedig nem más, mint spekulációk, sejtések, elvárások, kívánságok sorozata. Egyedül a jelen adott. Minden pillanatban kívánhatod, hogy bárcsak ez vagy az lenne másképpen. De nincs. Mindig csak az van, ami éppen van. Ha azt szeretnéd, hogy a jövőd jobb legyen, akkor gondolkozz el azon, hogy mi az, amin tudsz változtatni és mi az, amire nincs befolyásod. Amin nem tudsz változtatni, azt fogadd el és engedd el. Amin pedig tudsz, találd meg a módját, hogy hogyan és just do it.

2. Sokat foglalkoztat, hogy mit gondolnak rólad mások.

Sokat. Gyakran. Mondjuk egyfolytában. Foglalkoztat és aggódsz miatta. Ami engem illet, régen – és néha még ma is – rendesen bátorítanom kellett magam a tükör előtt, mielőtt kimentem az emberek közé. Vajon mit fognak gondolni? Hogy nézek ki? Nem viselkedek furcsán? Társaságban az aggodalmam meghatványozódott:Jól viselkedek? Nem beszélek badarságokat? Nem vagyok unalmas? A pénztárnál amiatt ‘aggódtam’, hogy elég kedves vagyok-e, hiszen szegény pénztáros ott dolgozik már reggel hat óta, az orvosnál amiatt, hogy elég értelmesen el tudom-e magyarázni, hogy miért jöttem, az óráimon azért, hogy elég érdekesen és hatékonyan át tudom-e adni a megtanulandó tananyagot. Születésnapi bulikon amiatt, hogy vajon a megfelelő ajándékot sikerült-e kiválasztanom, vendégségben azért, hogy elég figyelmet szentelek-e mindenkire. Bizony, ezeket még elolvasni is fárasztó, nem hogy ezekkel foglalkozni.

Az igazság az, hogy mások véleménye sokkal kevésbé fontos, mint gondolod. Ha erre (túl) sok figyelmet és energiát fordítasz (és ezt tudod és zavar is), akkor itt az ideje, hogy elengedd az azon való gondolkodást, hogy mit gondolnak rólad mások. Én ezt magamban csak pozitív WTF attitűdnek szoktam nevezni. A még nagyobb igazság pedig az, hogy az emberek úgyis azt gondolnak, amit akarnak. Az csupán illúzió, hogy erre bármilyen befolyásod lenne. Ez a te életed, s amennyire tudjuk, csak egy van belőle. Rajtad múlik, hogy a magad módján egy számodra jó életet csinálj belőle. Engedd el, hogy mások mit gondolnak rólad, és fókuszálj magadra. Azt teszed, ami neked jó? Azt csinálod, amit szeretsz? Amiben jó vagy? Elégedett vagy magaddal, ha a tükörbe vagy magadba nézel? Merj önmagad lenni, ne pedig önmagadnak az a változata, amelyet az emberek elvárnak tőled. Ehhez az élet túl rövid. Tudom, klisé, de így van.

9DD96053-55C7-47D3-95E2-E3C1E5F2EAFB
  • Save

3. Apróságokon húzod fel magad. 

Mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy olyan dolgokon stresszeljünk, amelyeknek nagyon csekély jelentőségük van. Vagy éppen semmilyen jelentőségük nincs. Közben pedig tisztában vagyunk azzal, hogy az életben tulajdonképpen nagyon kevés igazán fontos dolog van. Szóval, itt az ideje jobban odafigyelni arra, hogy mi az, amikor el kell engednünk az apróságokon, jelentéktelen dolgokon való idegeskedést. Csupa elvesztegetett energia, főleg ha olyasmiről van szó, amire semmi befolyásunk nincs, amin nem tudunk változtatni. A pénztárnál nem lesz rövidebb a sor, a lámpa sem fog hamarabb zöldre váltani, az eső sem fog hamarabb elállni, a busz sem fog korábban jönni, és a főnököd sem lesz egyik napról a másikra ‘best boss of the year’. Szóval, ereszd el az ilyen piti dolgokat és ajándékozd meg magad az ebből eredő nyugodt lazasággal.

4. Meg akarsz változtatni másokat.

Ez egy kicsit kapcsolódik ez előző ponthoz. Hát, igen. Valljuk be, senki sem tökéletes. Te sem. Én sem. Én például hajlamos vagyok egyik percről a másikra magamba zárkózni, főleg, ha túl sok benyomás ér. Nem vagyok jó small talkban: olyan kis udvarias beszélgetésekben, amelyek a mindennapi életünk részét képezik. Beszélgetni az időjárásról, megkérdezni, hogy ki hogy aludt, kinek milyen volt a hétvégéje, meg ilyenek. Nem szeretem, ha megzavarnak miközben olvasok, filmezek vagy valami másba vagyok belemerülve. Ilyenkor elég harapósan szoktam reagálni. Ami pedig másokat illet? Néha szokott irritálni, hogy valaki miért nem önállóbb, határozottabb, beszédesebb, toleránsabb, aktívabb, megértőbb, rendszeretőbb és még sorolhatnám azokat a tulajdonságokat, amiket másokban nem kívánatosnak tartunk. Aztán belegondolok, hogy nekem sem esne jól, ha valaki egyfolytában próbálna megváltoztatni.

Ha elengedjük, hogy másokat a magunk ízlésére változtassunk meg, akkor nem csak magunknak spórolunk meg egy csomó frusztrációt és konfliktust, hanem kapcsolataink is nyugodtabbak, bensőségesebbek, könnyedebbek lesznek. Különben meg az emberek nem hagyják csak úgy megváltoztatni magukat. Elvégre is nem azt akarjuk, hogy megváltoztassanak minket, hanem azt, hogy olyannak fogadjanak el és szeressenek minket, amilyenek vagyunk. Szóval, ne pazarold az energiádat arra, hogy a körülötted lévő embereket akarod megváltoztatni. Inkább törekedj a megértésükre, az értékelésükre és az elfogadásukra.

5. Minden túl sok. 

Gyakran van olyan érzésed, hogy csak egy icipici valaminek kell történnie és kiborul a bili? Elkezdesz sírni, káromkodni és kitör a most-már-tényleg-elegem-van vulkán? Ha igen, akkor itt az ideje, hogy elengedd néhány dologgal kapcsolatos elvárásaidat. Mondjuk önmagaddal és a környezeteddel szemben. Miért gondolod, hogy mindig egy kicsit többet kell elvállalnod, mint amire időd és energiád van? Nem lehet, hogy túl szigorú vagy magaddal szemben? Miért kell olyan magasra állítanod a mércét? Úgy érzed, hogy mindig produktívnak kell lenned? Furdal a lelkiismeret, ha csak egy kicsit is nem csinálsz semmit? Miért neked kell mindenki helyett mindenre gondolnod? Ha ezekben magadra ismersz, akkor próbáld meg a fölösleges tennivalókat kiiktatni az életedből. Ne várj el és követelj olyan sokat magadtól. Hallgass a testedre. Ő gyakran már akkor jelez, amikor mi fejben még győzködjük magunkat, hogy amúgy minden rendben van. Gondoskodj magadról. Tudom, hogy ez önzőségnek hangozhat, de love yourself first. Te legyél az első. Ez mindenkinek jobb és sokkal kellemesebb, mint egy burn-out-ban való landolás. (Hidd el, tudom miről beszélek.)

4B42CA43-4A3A-40E8-B2EE-C7902E020274
  • Save
5. És azok a negatív gondolatok. 

A negatív gondolatok, az aggódás, a túl sok gondolkodás és morfondírozás nem teszik jobbá az életünket. Éppen ellenkezőleg. Emellett nem is oldanak meg semmit. S habár ezt tudjuk, mégis nehéz kordában tartani őket. Saját jólétünk érdekében azonban muszáj megtanulni elengedni őket. Lépésről lépésre, tudatos gyakorlással. Ha azon kapod magad, hogy negatív gondolatok bukkannak fel, ne szánj rájuk figyelmet. Minél több figyelmet tulajdonítunk valaminek, az annál többet kér belőle. A negatív gondolatok pedig pedig különösen jeleskednek ebben. A mindfulness segít abban, hogy megtanuld gondolataidat megfigyelni és elengedni. Mintha az égbolton jövő-menő felhők lennének. Ne ess abba a hibába, hogy elemezgetni kezded őket. Irányítsd a figyelmedet valami másra.

Ha már ma szeretnéd elkezdeni gyakorolni az elengedést, akkor ezzel a néhány apró dologgal kísérletezhetsz. Engedd el:

• mindazt, amire nincs befolyásod

• hogy mit gondolnak rólad mások

• a perfekcionizmust

• a fölösleges, mindig több utáni vágyakozást, vagyis az elégedetlenséget

• a másokkal szembeni elvárásaidat

Az elengedés nem könnyű. De mint oly sok minden, tanulható. Elhatározás és gyakorlás kérdése. Saját jóléted, belső békéd és egy nyugodtabb, stresszmentesebb élet érdekében megéri, nem?

 

 

 

Hirdetések

Hozzászólás