My f✳︎✳︎k-it list

Blogcikkemhez kapcsolódva, íme az én f-es listám, a teljesség igénye nélkül: 

1. Mindig mindent tökéletesen akarni csinálni. Ez számomra nagyon nehéz, mert hajlamos vagyok magasra állítani a mércét magammal szemben. Holott tudom, hogy mindig mindent tökéletesen csinálni, nem hogy lehetetlen, de biztos recept a stresszre és az elégedetlenségre.

2. Idelista-romantikus módon keresni (és várni) a herceget. Állítólag fehér lovon szokott érkezni, de tőlem akár barna lovon is jöhet vagy szamáron vagy gördeszkán. (Rollerrel ne, please.) Mindegy, valahogy, valamikor majd’ csak ideér. (Más szóval: f✳︎✳︎k Tinder, nekem egyszerűen nem működik.) Addig pedig, thank you, I am just fine.

3. F.O.M.O = fear of missing out. Szeretek moziba járni, alkalmanként egy fesztiválra vagy egy koncertre is van kedvem kiugrani, táncolni is szeretek, és úgy általában szívesen veszek részt dolgokban. De hogy minden premieren, lemezbemutatón, borvacsorán, kiállításon, DJ esten, színházi előadáson, társasjáték- vagy kvízesten ott legyek? Nem. Csak spontán szelektíven. És ha egy ideig sehová nem megyek, hanem a szabadidőmet itthon vagy kávézókban olvasgatva töltöm, ugyan mi történik? Pon-to-san.

4. Mindig mindenben tájékozottnak lenni.

5. Reggelente frissnek, energikusnak, tettre-késznek lenni. Próbáltam, nem megy. Azt sem értem, hogy más hogy csinálja. Délelőtt 11 előtt egyszerűen használhatatlan vagyok. Alapvetően működök, de közel sem optimálisan.

6. Folyamatosan félni, hogy elkések. Ez egyfajta irracionális félelem, mert soha nem szoktam elkésni, sőt. Azt hiszem, ezt önállóan ‘kell’ kognitívan kiterápiáskodnom magamból.

7. Aggódni amiatt, hogy túl sok vagyok másoknak. Néha sokat beszélek vagy hirtelen felindulásból osztok meg egy-egy ötletet, véleményt másokkal. Ez vagy lelkesedésből történik, vagy azért, mert azt hiszem, hogy szórakoztatnom ‘kell’ másokat. (Sokszor meglep, hogy az emberek nagy része mennyire passzív.) Aztán amikor olyan furán néznek rám, akkor elkezdek aggódni amiatt, hogy esetleg ‘sok’ vagyok. De ugyebár, ez legyen az ő gondjuk. Engem sem mindig érdekel a postán, hogy Terike néni hogy főzi a bablevest. Főleg nem tíz percen keresztül.

8. Kapcsolódva az előbbi ponthoz: fékezni magam attól tartva, hogy más nem tud követni. Testileg vagy mentálisan. Az első kapcsolatomban ezen a téren alaposan túl-alkalmazkodtam magam, és meg is lett az eredménye.

9. Rendszeresen (értsd: az óra szerint), vitamindúsan (naponta két darab gyümölcs és 200 gramm zöldség) és változatosan (leves, rizs, hús stb.) étkezni. Lehet, hogy ez a bevett norma, de én valószínűleg másképpen vagyok összerakva. Ha valamit megtanultam, akkor az az, hogy a testemre ‘kell’ hallgatnom: akkor enni, amikor éhes vagyok, és azt, amire szükségem van. Ezt a bodym általában ösztönösen tudja. Leves? Kiskorom óta utálom. Meleg étel? Napközben még a ‘szagától’ is hányingerem lesz. Ha kihűlt, akkor okés. De melegen? A gyümölcsöket pedig egyszerűen nem szeretem. (Kivéve a citromot, az áfonyát és a meggyet.) A zöldségeket viszont annál inkább. Különösen a sötétzöldeket. Nyugodtan lehet furának titulálni.

10. Túrázás, és a természet lágy öle. Nem szeretek túrázni, a természet sem kapcsol ki. Valamilyen módon a nagyvárosok azonban igen. Az urban jungle.

11. Nem önellátó szobanövények. Szeretem a virágokat vázában, dekorációként. Feltéve, ha nem csokor, csak egy-két szál. Lehetőleg anemone vagy anthurium. De hogy tutujgassam, nevelgessem, öntözgessem, árnyékos vagy napos helyre rakjam őket szükségletük szerint? Ehhez sem türelmem, sem affinitásom nincs. Saját érdekükben mellőzöm is őket. Szóval, az én kis otthonomban pozsgások, kaktuszok, levendulák előnyben.

12. A tökéletes smink. A youtube-videók nem segítenek. Nincs hozzá kézügyességem és (ó, meglepetés!) türelmem. Máson tetszik az eyelinerrel tökéletesre kanyarított macskaszem, a pirosító és a mindent kiálló rúzs. Én csak úgy magamra kenek valamit, és 10-ből 8 esetben rájövök, hogy natúr önmagam valahogy jobban tetszik.

13. A testemmel való elégedetlenség. Itt a gravitációs-öregedésre gondolok. Negyven után ne akarjak már narancsbőrmentes, rugalmas és olyan feszes lenni, mint egy huszonéves? Más szóval: use what you have, do what you can. 

14. Wellness és detox kúrák. Lehet, hogy mást kikapcsol a wellness, engem nem. Ízlések és pofonok, ugyebár. Ami a detox kúrákat illeti: próbáltam. Bevonultam egy hétre egy észak-hollandiai wellness paradicsomba, mivel annyi jót olvastam az ilyenfajta kúrákról. Hogy az ember megfiatalodik. A bőre kisimul. A haja fényesen fog csillogni. A szeme ragyog. Energikusabb, kiegyensúlyozottabb lesz. Teljes megújulás, újjászületés. Hát, nem. Annak ellenére, hogy egy héten át minden nap jógáztam, sétáltam, meditáltam, masszíroztak, aroma-terápiáztak, miközben bio zöldség- és gyümölcsleveket kortyolgattam, meg magvakat eszegettem, semmi nem változott, mindössze néhány száz euróval lettem szegényebb, amit utólag inkább költöttem volna cipőre.

15. Crocs. Igen, az a papucs-féleség. No way, hogy (fel)vegyek egyet.

16. Bevásárló központos étkezdék. (Amerikaiul: food courts.)

17. Harisnya nadrág alá. Hideg ide vagy oda, egyszerűen nem bírom.

18.

19.

20.

 

Hozzászólás