Mitől boldog egy INFJ?

Egy előző posztomban már írtam arról, hogy mi az, amit az INFJ nem kedvel (értsd: utál, ki nem állhat, a hátán is feláll tőle a szőr, még a gondolatától is kirázza a hideg). Mivel nem igazán szeretek a negatívumokra fókuszálni, valamint a rend és az egyensúly kedvéért is helyénvalónak tartok egy irományt szentelni mindazoknak a dolgoknak, amelyeket az INFJ szeret (értsd: boldog, repes a szíve, a plafonig ugrál örömében, elégedett nyugalom tölti el). Előre jelzem: nem tudom megállni, hogy ne biggyesszek a poszt végére egy Zsuzsis listát. Hátha valakit titkon érdekel, hogy én mitől leszek happy. (Amúgy most is az vagyok. Éppen jegyzetfüzeteimmel körülvéve ülök kedvenc kávézómban, odakint lustán-ősziesen bandukol a vasárnap délután, előttem egy csésze gőzölgő kávé, és olyanról tanulhatok, olvashatok, írhatok, ami tényleg érdekel.)

Mielőtt hozzálátok egy cikk megírásához, mindig végzek egy kis kutatómunkát. Az írás mellett ezt a részt szeretem a legjobban: lapozgatni, olvasgatni, jegyzetelni, és az így szerzett ismeretet hagyni megérlelődni, majd formába öntve kidolgozni. Olyan gyerekesen lelkes izgalommal tölt el, ha utánaolvashatok egy kiválasztott témának, és tanulhatok. Így a ‘what makes an INFJ happy?’ hangzatú kérdés bepötyögésével rávetettem magam az internetre, és egy kis válogatás után az alábbi lista állt össze. (Amennyiben INFJ vagy, és az itt felsoroltakon kívül bármilyen más boldogság-forrás eszedbe jut, nyugodtan írd meg kommentben.) Tehát: mi tesz egy INFJ-t boldoggá? 

1. Egy (számára) értelmes, magasabb-rendű cél

Az INFJ-t kevés dolog frusztrálja annyira, mint az, amikor haszontalannak érzi magát, és napjai felületes dolgokkal telnek. Annál inkább örül, ha valami olyasmiben vehet részt, ami az elhivatottság érzésével tölti el. Az INFJ boldogságához elengedhetetlen, hogy érezze: amire az idejét, energiáját és figyelmét szánja, azzal segít másoknak, jobbá, szebbé teszi a világot, még akkor is, ha ‘csak’ közvetlen környezetéről van szó. Egy kis figyelmeztetés: az INFJ vagy egyáltalán nem foglalkozik valamivel, vagy szinte mániákusan igen. Ne lepődj meg, ha órákig lelkesen képes beszélni egy éppen aktuális projektjéről.

2. Tartalmas beszélgetés

Az INFJ könnyed és közvetlen magatartása (az introvertált személyiségtípusok közül ‘ő’ a legextrovertáltabb) sokakat megtéveszt. Alapvetően nem szereti a felületes társalgást, de mivel a ‘small talk’ a mindennapi interakciókban elkerülhetetlen, megtanulta közel mesterszinten művelni azt. Valójában azonban alig várja, hogy a beszélgetés folyama mélyebb vizek felé vegye az irányt, és ezáltal betekinthessen belső világodba. Ha érdekesnek talál, és megérzése szerint azonos hullámhosszon mozogtok, örömet fog neki szerezni, hogy kiderítse, milyen vagy valójában, mi mozgat, hogy vagy összerakva. Az INFJ szeret másoknak segíteni abban, hogy megértsék saját érzéseiket, több önismeretre tegyenek szert, és a lehető legjobbat hozzák ki magukból. Egyik legkedveltebb elfoglaltságuk az elmélkedés: magukban vagy másokkal. Az INFJ-k imádnak különböző elméleteket, ötleteket, jelentéseket fontolgatni, mérlegelni, megosztani, megvitatni. Lehet, hogy néha agyadra mennek miértezésükkel, hogyanozásukkal. Nem tehetnek róla. Egyszerűen kedvüket lelik abban, hogy rájöjjenek ki és mi miért olyan, amilyen.

3. Önmaguk alapos megismerése és megértése

Az INFJ már egészen fiatal kora óta buzgón és fáradhatatlanul törekszik arra, hogy megértse az emberi természetet. Előszeretettel fordul a pszichológiához, önfejlesztő irodalomhoz, naplót vezet, és szinte folyamatosan reflektál. Önismereti túrája során gyakran egyik állásból a másikba lavíroz, különböző szerepeket, stílusokat és kapcsolatokat próbál ki, még olyan emberekkel is, akik alapvetően különböznek tőle. Mindezt annak érdekében, hogy minél alaposabb önismeretre tegyen szert. Az így szerzett tapasztalatokat szívesen osztja meg, ha úgy érzi, hogy ezzel mások hasznára lehet.

4. Bensőséges kapcsolatok

Mint azt már említettem, a Myers-Briggs introvertált személyiségtípusai közül az INFJ a legextrovertáltabb. A pusztán szociális kapcsolatok helyett az INFJ a bensőséges emberi kapcsolatokat igényli, amelyek sarkalatos pontját képezi számára egymás kölcsönös tisztelete és megértése. Rendkívül hálásak tudnak lenni, ha olyan embereket találnak, akiket beengedhetnek belső világukba. Olyanokat, akik igazán odafigyelnek rájuk, és megpróbálják a világot az ő szemszögükből nézni anélkül, hogy ítélkeznének fölöttük vagy furának tartanák őket. Én szerencsésnek mondhatom magam, hogy az évek során kedves barátokra, ismerősökre tettem szert, akikkel cenzúrázatlanul önmagam lehetek, és akik melegséggel töltik el a szívemet minden alkalommal, amikor találkozunk és időt tölthetünk egymás társaságában. (Lehet, hogy ez csöpögősen-érzelgősen hangzik, de tényleg így van:-).

6AAE701D-0646-409F-89BF-2C8ECFC415A5

5. Én-idő

Bizony. Elengedhetetlen ahhoz, hogy az INFJ ‘normálisan’ működhessen. Régen (okés, akkor nem voltam éppen valami jó formában) képes voltam napokig ki sem mozdulni a lakásból. Messze elkerültem minden emberek által látogatott helyett, és ijedtemben ugrottam egyet, ha megcsörrent a telefonom (nem, nem, nem veszem fel, mert nem akarok senkivel beszélni). Különböző kifogásokat gondoltam ki, hogy senkivel ne kelljen találkoznom (nem vagyok a városban, nem érzem jól magam stb.) Semmire nem vágytam, csak arra, hogy fésületlenül, slompos cuccban otthon tegyek-vegyek: olvasás, pakolgatás, zenehallgatás, rajzolgatás, kedvenc sorozat-maraton, spontán sütisütés, tudván, hogy sehol nem kell megjelennem. Manapság nem vagyok ilyen extrém, de hetente egy ilyen én-nap azért nagyon jól tud esni. Az INFJ időnként meglepi környezetét azzal, hogy teljesen visszavonul. Elzárkózik, semmi és senki által nem zavartatja magát. Ez nem azért van, mert antiszociális. Egyszerűen csak azért, mert testi-lelki-szellemi jóléte miatt erre szüksége van. Ilyenkor a külső világot ignorálva saját gondolataira, érzéseire, tapasztalataira koncentrál: gondolkodik, elmélkedik, reflektál. Elegendő én-idő nélkül az INFJ kimerül, szeszélyes, türelmetlen lesz vagy a sok feldolgozatlan benyomástól túlpörög.

6. Rutin és rendszeresség

Hm. Ez egy kicsit összetett dolog. Aláírom: elégedettséggel és megnyugvással tölt el, ha van egy bizonyos rendszeresség és rutin az életemben. Ugyanakkor megfigyeltem, hogy maximum 2-3 hónap után beleunok dolgokba, ettől pedig nyugtalan leszek, és muszáj valamin változtatnom. Az INFJ-kre általánosságban érvényes, hogy szeretnek előre tervezni, mentálisan és érzelmileg felkészültnek lenni. Szeretnek fix rutinpontok köré építkezni, így hagyva időt spontán, intuitív dolgokra. Hangozhat furán, de egy- vagy ötéves tervem sosincs, soha nem is volt. Ugyanakkor minden nap van egy kis listám (már az is örömmel tölt el, hogy szépen megírhatom és kiszínezhetem), amin elégedetten pipálgatom ki a teljesített pontokat. Ha pedig időközben rájövök, hogy badarság az egész, akkor ugyanakkora elégedettséget okoz az egészet pirossal áthúzni, és a szemeteskosárba pöndöríteni.

7. Függetlenség

Elárulok egy fél-titkot. Kiskorom óta van egy becenevem. Azért kaptam, mert allergiás vagyok a muszájokra, kellekre és kellenékre. Amint ezek elhangzanak, nagyfokú belső ellenállás vesz rajtam erőt. Mintha le akarnának szorítani, korlátozni akarnának vagy irányítani. Az INFJ akkor van elemében, mint amikor azt érzi, hogy szabadon lélegezhet, nem kell szabályokat, előírásokat követnie. Az elvárásokról és a megfelelésről már nem is beszélve. Habár alapvetően barátságos, megértő és alkalmazkodó, időnként rendkívül makacsnak és akaratosnak tűnhet. Ennek az oka az, hogy az INFJ öntörvényű és szabad gondolkodású, s nem riad vissza attól, hogy a maga útját járja. Ezt pedig környezete nem mindig érti vagy értékeli. Ilyen közegben az INFJ nem is képes optimálisan működni, és ha teheti, akkor menekül belőle.

0578FF9B-E3F4-4289-BBAE-9258015DF4EB

8. Rend a lelke mindennek

Az INFJ szereti átlátható rendben tartani az otthonát, környezetét. Ez alatt nem azt kell érteni, hogy abc sorrendbe rendezi könyvespolcán a könyveket (valójában kevés dolog meríti ki az INFJ-t annyira, mint az apró részletekkel való pepecselés), inkább azt, hogy ne legyen fölösleges rumli körülöttük. Az INFJ a minimalista környezetet kedveli, mert minden, ami szükségtelen, extra terhelést jelent amúgy is nagyon aktív elméjének. Ami engem illet, ezt csak megerősíteni tudom. Szeretem a nagy tereket, ahol aránylag kevés bútor van, és mellőzök minden fölösleget csecsebecsét, díszítést. Ez nemcsak a lakberendezésre, hanem az öltözködésre és az étkezésre is vonatkozik. Minél egyszerűbb, annál jobb. A hangsúly inkább a kevesebb, de minőségi vagy a szívemnek kedves, mint mennyiségi legyen. Nem véletlen, hogy nagyon vonzódok a japán és a skandináv dizájnhoz, és egyik kedvenc mottóm a ‘keep it simple’.

10. Kreativitás

Amellett, hogy az INFJ különösen erős intuícióval és éles meglátásokkal rendelkezik dolgokat, embereket és szituációkat illetően, nagyon kreatív is. Kreativitása egészen különböző területeken jelentkezhet. Általában jeleskednek írásban, fogalmazásban, és mindenben, ami a kommunikációval kapcsolatos. Én már egészen kiskoromban érdekelődtem az idegen nyelvek iránt. Anyut külön megkértem harmadikban, hogy szerezzen nekem egy orosz tankönyvet, hogy a nyári szünetben előre tanulhassak. Imádtam fogalmazásokat írni, és az egyetemen az egyik kedvenc tárgyam a creative writing volt. Mindez nem jelenti azt, hogy tehetségem is van az íráshoz, mert szerintem a szókincsem csapnivalóan gyenge, és bárki, aki jól bánik a szavakkal, le tud nyűgözni. Ezen hiányosságom azonban nem tart vissza attól, hogy írjak, egyszerűen azért, mert nagy örömet okoz. Minden INFJ szeret alkotni. Akkor a legboldogabbak, amikor elméjük ötletel, inspirációval teli. Van aki ír, mások festenek, zenélnek, táncolnak vagy valamilyen más formáját választják az önkifejezésnek.

11. Esztétika és szépség

Az INFJ-t a szépség és a bölcsesség szerelmeseként is szokták jellemezni. Tudom, hogy a szépség ízlés kérdése. Ami engem illet, szeretek minden olyan dolgot, aminek lelke van, ami valami miatt megfog. Ez lehet meghatóan szép vagy viccesen vagány. Ha ilyenre találok vagy ilyet kapok ajándékba, nagyon tudok örülni. Ilyen például az alábbi három kép. Az első egy képeslap-gyűjtemény Yoshimoto Nara-tól, és ha akarnám sem tudnám megmagyarázni, hogy mivel lopta be magát a szívembe. A második egy fotó, amit teljesen véletlenül fedeztem fel 2007-ben a goudai Kunstroute alkalmával. Amint megláttam, tudtam, hogy meg kell vennem. Sajnos, a fotós nem volt jelen a kiállításon, de sikerült megszereznem a telefonszámát, és később személyesen is találkoznom vele. Frank Penders-ről van szó, aki egy fiatal holland fotós. Mint elmondta, soha nincs jelen a kiállításain, mert szerinte erre semmi szükség. Meg akarja adni az esélyt a képeinek, hogy ők beszéljenek helyette. Nos, sikerült. Több képét is megvettem akkor, és azóta is kedvenc darabjai gyűjteményemnek. A harmadik kép egy festmény, amit karácsonyi ajándékba kaptam Mariatól és Lacitól. Minden nap megigézően vonja magára a tekintetemet. Próbálom megfejteni, és nem igazán tudok betelni vele. Csak csodálni tudom azt, aki egy képpel ilyen hatást tud elérni.

CE66B7AF-9C1C-40D9-91FF-AFE0D90CFE17507B946E-A76E-4AF6-B90D-AA46AB2D718E13673AAE-19FD-4319-94E7-5F22686D2B01

12. A tanulás és az ismeretszerzés

Az INFJ rendkívül kíváncsi természetű, ambiciózus és mindig arra törekszik, hogy ismereteit bővítse, tudását fejlessze. Ha örömet akarsz neki szerezni, akkor ajándékozz könyvet, hangoskönyvet, mozijegyet, tanfolyamot, magazin előfizetést, workshopot vagy valami hasonlót. Környezetének úgy tűnhet, hogy bele-belekap dolgokba, láthatóan mindenféle cél vagy rendszer nélkül. Igaz, hogy amint az INFJ rájön, hogy valami nem érdekli, túl monotonná válik vagy nem jelent kihívást, akkor azzal nem hajlandó tovább foglalkozni. Ám ha valamit érdekesnek talál, akkor időt s energiát nem kímélve veti bele magát. Én például hangoskönyv-függő vagyok. Hála az Audiblenek és a Scribdnek, hetente többet is elfogyaszthatok belőlük. Ha írok vagy itthon dolgozom, és éppen nincs kedvem zenét hallgatni, akkor egy könyv vagy podcast megy a háttérben. Időnként megragad egy téma is, amiről úgy tanulok, mintha vizsgáznom kellene belőle, legyen szó a Slipknot maszkok evolúciójáról, a vikingek kultúrájáról vagy a fríz és a holland nem-hasonlóságáról. Tulajdonképpen amióta az eszemet tudom, mindig is ilyen voltam, mondhatnánk, a helyzet óvoda óta semmit nem változott.

Nos, eddig tartott a hivatalos lista. Most pedig kövekezhet az én Zsuzsis listám, miszerint mi tesz engem boldoggá?

• utazás (főleg repülőn és vonaton) kibámulni az ablakon, és csak úgy semmire nem gondolva elmélkedni

• figyelni az embereket, és megpróbálni kitalálni a történetüket

• olyan emberekkel tölteni az időt, akiknek a társaságában teljesen otthon érzem magam

• (szívemnek kedves) embereket boldognak látni

• amikor egy (szerintem) nagyon jó ötletem támad, és nekiláthatok a kidolgozásának

• tudást és ismeretet átadni, és látni, hogy ezáltal más több lesz

• ajándékozni

• amikor valami szépre bukkanok, legyen az egy jegyzetfüzet, egy pár cipő vagy egy képkeret

• pakolgatás, takarítás (az ablakpucolást és a vasalást kivéve), dolgaim újrarendszerezése

• tanulás és tanítás, jegyzetelés

• film, (hangos)könyv, zene

• recept nélkül sütni valamit

• zene és tánc

És természetesen az írás. Egyszerűen muszáj írnom. Mint ahogy egy sportolónak kell a testmozgás, egy séfnek az, hogy új recepteket próbáljon ki, vagy egy utazónak, hogy megint újrakeljen. Mindig felcsillan a szemem, ha eszembe jut egy téma, amiről írni szeretnék, és (kicsit félős) izgalommal vegyes örömmel tölt el minden egyes blogposzt megszerkesztése. Nem mindig (értsd: soha) vagyok 100%-osan elégedett az eredménnyel, de talán azért, mert hajlamos vagyok (túl) szigorú lenni magammal szemben. Ilyenkor igyekszek emlékeztetni magam arra, hogy a tökéletességnél sokkal fontosabb a boldogság faktor. Ez pedig érvényes INFJ-kre és nem INFJ-kre egyaránt, ugye?

 

 

Hozzászólás