7 dolog, amit egy INFJ nem szeret

Eredetileg nem ezt a címet szántam ennek a cikknek, hanem: 7 dolog, amit egy INFJ utál. Az igazság az, hogy már egészen fiatalkoromban – anyukám az ‘öntörvényű’ jelzővel illetett, én pedig még nem tudtam, hogy INFJ vagyok – határozottan kiforrott véleményem volt dolgokról, és ezt nem is rejtettem véka alá. Többször kijelentettem, hogy utálok vagy imádok valamit, legyen az mákos tészta, tojásleves, a sárga szín, a fizika (tanárom), a kislabdadobás, a kötélmászásról már nem is beszélve. Számomra nem volt ebben semmi furcsa, mert magától értetődőnek tartottam, hogy közöljem, amit valaki vagy valami kiváltott belőlem. Emiatt persze nem egyszer rám szóltak. ‘Hogy lehet ilyet mondani?’ vagy ‘Hogy lehet egyáltalán valamit utálni?’ Egy ilyen szép és intelligens (kis)lány nem beszél így. Erre én egy kicsit elbizonytalanodtam, és az évek során megtanultam vagy nem kimondva véleményt nyílvánítani, vagy azt a lehető legdiplomatikusabb módon tenni. Nevezzük ezt szükséges kommunikatív szocializálódásnak.

Meggyőződésem azonban, hogy az ember alapjában véve nem változik. Az elmúlt harminc év alatt keveset változtam abban, hogy ne érezzek valahol a gyomrom tájékán nagyon-nem-szeretem-et bizonyos dolgok, emberek, és helyzetek iránt. Ez a cikk azonban nem rólam, hanem az INFJ személyiségtípus nem-szeretem listájáról szól, de mivel én is INFJ vagyok, ezért leírom saját tapasztalataimat is, kiegészítve azokat a témához kapcsolódó olvasmányaimból tanultakkal. Tehát, mi az a 7 dolog, amit az INFJ nem szeret?

  1. A felületes, udvarias társalgás, avagy a small talk

Be kell vallanom, hogy régen teljesen le tudtam fagyni, ha valaki ártatlanul olyasmit kérdezett tőlem, hogy ‘Milyen volt a hétvége?’, ‘Hogy vagy?’, ‘Mi újság?’, ‘Hogy aludtál?’. Egyszerűen fogalmam sem volt, hogy mit mondjak, ráadásul ezek mind olyan dolgok voltak, amelyekkel igazándiból nem foglalkoztam. És ha igazán őszinte vagyok, akkor féltem attól, hogy nem adok a másik fél számára elfogadható, jó választ. És ha még őszintébb akarok lenni, akkor volt bennem egy kis bizalmatlanság is: tényleg akarja tudni, hogy hogy vagyok, milyen volt a hétvégém, jól aludtam-e vagy csak udvariaskodik? Bezzeg, ha valaki azt kérdezte (volna), hogy ‘Mit olvasol mostanában?, ‘Hiszel a lélekvándorlásban?’ vagy ‘Szerinted vannak véletlenek?’, akkor egy megkönnyebbült belső sóhaj kíséretében valószínűleg egy ideig ontottam volna magamból a szót. INFJ-k, ismerősen cseng a dolog?

Egy INFJ természetesen megérti, hogy az ilyesfajta társalgás nem más, mint egy társadalmi rituálé, ami a mindennapokban elkerülhetetlen. Ezért ügyesen megtanul small talkolni. Így vagyok ezzel én is. Sokat segített például az, hogy rájöttem: a fent-említett kérdéseket és társaikat az esetek 98%-ban nem kell véresen komolyan venni. Elég rájuk egy felületes válasz. ‘Köszi, jól telt.’ ‘Kicsit fáradtan, de amúgy jól.‘ ‘Kicsit kényelmetlen volt az ágy, és a telihold is bántott.’ Az INFJ-t azonban komolyan érdekli, hogy hogy érzed magad, mi foglalkoztat, mi jár a fejedben. Még akkor is, ha azt mondod, hogy minden rendben van, ők hangulat-radarjukkal pontosan érzékelik, ha valami nem okés. Introvertált intuíciójával az INFJ belát a legtöbb ember által viselt maszk mögé. Nem tolakodva, türelmesen kivárják, amíg a másik fél készen áll arra, hogy feltárja magát. Szóval, ha untatni vagy fárasztani akarsz egy INFJ-t, akkor maradj a felületes csevejnél. Ha fel akarod kelteni az érdeklődését, nyugodtan evezz mélyebb vízekre.

2. Manipuláció, csalás, hazugság

Senki nem szereti, ha manipulálják, játszanak vele vagy kihasználják, és ez az egyik dolog (ha a listán belül egyet ki lehet emelni), amit az INFJ különösen utál. Mivel nagyon jó ember-olvasó, szinte minden esetben erős megérzése van azzal kapcsolatban, ha valaki hazudik, elhallgatja az igazat vagy nem hiteles. Az INFJ elől nehéz bármit is eltitkolni. Ami engem illet, nem értem, hogy miért manipulál, csal vagy hazudik valaki. Mivel alapjában véve őszinte és egyenes ember vagyok, az ilyesmit nehezen bocsátom meg. Nem, ez nem egészen igaz: megértem, és megbocsátani is hajlandó vagyok, de alaposan kiábrándít, és mélységes csalódást okoz. Ha egyszer valaki ilyen módon megbántott, akkor megrendült bizalmamat nagyon nehezen tudom helyreállítani, ha egyáltalán igen. Különben meg, ehhez nem kell specifikusan INFJ-nek lenni. Szerintem ezzel minden rendes érzésű ember így van.

FADCD975-7AF7-4942-880A-E62EC8314038

3. Feszültség és dráma 

Kapcsolataiban, legyen az munkahelyi, baráti vagy párkapcsolat, az INFJ a harmóniára törekszik. Ahhoz, hogy jól működjön, jól érezze magát és kiteljesedjen, megértésre és (érzelmi) támogatásra van szüksége a környezetétől. Jómagam a bókokra valami miatt immunis vagyok, a bátorítás és a megerősítés azonban jól esik. Főleg, ha olyan dolgokra vonatkozik, amelyek nekem is fontosak. Például, ha figyelmes voltam valaki iránt, meghallgattam, esetleg tanácsot is adtam, vagy ha magamhoz képest látványosan, érezhetően fejlődtem. Számomra az egyik ‘rémkép’ az, amikor emberek ülnek egy térben, nem hangzik el egy árva szó sem, és a levegőben vágni lehet a feszültséget. Valós helyzetben ilyenkor olyan erős tüneteim lesznek (gyomor összeszorulás, erős nyugtalanság, légszomj, menekülési kényszer), hogy alig tudok uralkodni magamon. Nem szeretem, ha problémák megoldatlanul lebegnek a levegőben, szeretem azokat melegében értelmes kommunikációval megoldani. Sajnos, ez nem mindig lehetséges, így az évek alatt megtanultam harmónia-és-béke-minden-áron kényszeremet elengedni.  A (melo)drámát és a veszekedést pedig kifejezetten utálom. Nem is szoktam. Gyerekes viselkedésnek tartom, amikor valaki kötözködni próbál vagy veszekedést, vitát generál, holott tulajdonképpen magával van baja.

4. Káosz és fejetlenség

Az INFJ általában akkor spontán, amikor nagyon elege lesz a rutinból, és frissülésre vágyik. Alapvetően azonban rendszert, kiszámíthatóságot igényel az életében, és szeret mentálisan, érzelmileg felkészülni arra, ami következik. Én személyszerint kellemesen-kényszeres listázó, tervező-szervező vagyok, és csak azt bízom a véletlenre, amit tényleg nem tudok befolyásolni. Ha az INFJ olyan környezetben él vagy/és dolgozik, ami kaotikus, kiszámíthatatlan, akkor stressz, nyugtalanság lesz rajta úrrá. Én szeretem tudni, hogy hogyan fog kinézni a napom, a hetem. Ez nem azt jelenti, hogy abszolút rugalmatlan vagyok, és elzárkózom mindenféle spontán akció vagy móka elől. Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de fontos, hogy előre lássam, hol és mikor tudok beépíteni egy kis spontánságot vagy semmittevést. Ami pedig a rendetlenséget illeti: azt nagyon nehezen tűröm, kivéve, ha kreatív rendetlenségről van szó.

5. Nem elegendő én-idő

Az INFJ-t nem egyszer tévesen extrovertáltnak hiszik. Ennek az az oka, hogy egy INFJ őszintén érdeklődik az emberek iránt, szívesen társalog, ismerkedik. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy lelke mélyén igazi introvertált, ami azt jelenti, hogy sok (de legalábbis elegendő) én-időre van szüksége. Enélkül az INFJ könnyen stresszessé, fáradttá és kimerültté válik. Ilyenkor minden sok neki, nem vagy nehezen tud koncentrálni, türelmetlenné válik, minden irritálja, és extrém módon érzelmesen vagy kritikusan reagálhat bizonyos helyzetekben. Szinte rá sem lehet ismerni. Olyan, mintha természetének pozitív oldala – érdeklődő, segítőkész, megértő, türelmes, motivált – eltűnne. Fontos, hogy az INFJ megtanulja az elegendő én-idő beiktatását ahelyett, hogy megvárja, amíg nincs más választása vagy utálja magát azért, akivé ennek hiányában válik.

6. Tapintatlanság, figyelmetlenség

Az INFJ nagyon lelkiismeretes, és jól tud ‘olvasni’ másokat. Tény, hogy nem mindenki rendelkezik ezzel az adottsággal. Az INFJ-t éppen ezért különösen zavarja, ha valaki nem vesz figyelembe másokat, tapintatlanul, rosszindulatúan viselkedik.  Számomra a tapintatlanság és a figyelmetlenség azt jelenti, hogy valaki nem érzi a másik hangulatát, s hogy a másiknak mire van szüksége.

31AA8671-365B-4F0A-BCFA-1DE59E66E681

7. Megalkuvás, kompromisszum

Egy INFJ nem szereti, ha kompromisszumot kell kötnie. Valamilyen mértékben erre ugyan hajlandó, de nem szívesen enged elveiből, (morális) értékrendjéből. Saját tapasztalatom ezzel kapcsolatban a következő: régen szinte automatikusan ‘engedtem’, mert minden áron kerülni akartam a konfliktust, azt akartam, hogy elfogadjanak, vagy őszintén hittem abban, hogy ‘megalkuvásom’ által egy adott helyzet jobbá válhat. Ennek az lett a vége, hogy frusztrált és boldogtalan lettem, mert túl sokat adtam fel magamból. A kompromisszumot elkönyveltem egy olyan negatív dolognak, ami által kevesebb leszek, elveszítem magam. Azóta megtanultam ezt átfordítani: azt nézem, hogy ez milyen pozitív következményekkel jár. Valahogy úgy fogalmaznám ezt meg, hogy a régi fekete-fehér, mindent-vagy-semmit hozzáállásom helyett az arany középút megtalálására és követésére törekszem.

Eddig tartott hát a hivatalos lista. Ám nem érezném teljesnek, ha nem egészíteném ki azokkal a dolgokkal, amiket (INFJ) – Zsuzsi nagyon nem kedvel:

  • ha sok, apró részletre kell figyelnem: szerződések, használati utasítások kisbetűs soraira, könyvelésre, grammra kimérendő receptekre stb.
  • a monotonitást
  • az igazságtalanságot
  • ha valaki nem képes fejlődni
  • az érzelmi zsarolást és a melodrámát (de azt hiszem, ez a 3. pontban már meg lett említve)
  • a jövő helyett a múltra való fókuszálást
  • a túlzott pátyolgatást
  • a részleteken való ismételt vgy folyamatos rágódást

Te mivel tennél hozzá? Amennyiben a fent-említettekben magadra ismertél, de nem tudod pontosan, melyik Myers-Briggs személyiségtípushoz tartozol, itt kitölthetsz egy tesztet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

One Comment

Hozzászólás