Újra Mallorcán

Többször is nekirugaszkodtam ennek a cikknek. Nem mintha nem lett volna több, mint elég élmény, amiről írhatnék. Éppen ellenkezőleg. Az igazság az, hogy egy kis időhiánnyal küzdöttem. Ám ahelyett, hogy itt mentegetőznék, inkább neki is látok az írásnak.

Először tavaly októberben jártam Mallorcán, s erről korábban már két posztomban is beszámoltam. (Ha lemaradtál volna róluk, kattints ide!) Bevallom, azelőtt valami miatt inkább északra húzott a szívem (volt szerencsém ellátogatni Koppenhágába, Malmöbe, Edinburghbe, Hollandia és Anglia pedig rendszeres kiruccanások kedvelt helyszínei lettek), de amikor azon az októberi éjjelen kiléptem Palma de Mallorca repterének épületéből, és megpillantottam a lágy szélben susogó, datolyától roskadó pálmafákat, rájöttem, hogy mekkora hiba volt ettől az élménytől éveken át megfosztani magam. Az elkövetkezendő napokban szívtam, lélegeztem magamba a főváros és a sziget szépségét, kíváncsian hallgattam a számomra teljesen idegen nyelvet, figyeltem az embereket, és próbáltam képet formálni az ottani életről, szokásokról. Öt nap után felfrissülve, élményekkel gazdagodva, szuvenírekkel a bőröndömben tértem haza. Szívesen maradtam volna még egy-két hetet. Az ‘vigasztalt’, hogy tudtam: május végén újra repülőre ‘kell’ majd szállnom, hogy többedmagammal ismét Mallorcára látogassak. A tél hipp-hopp elrepült, és áprilistól úgy számoltam a napokat, mint a vakációt váró kisgyerek: már csak hatot kell aludni, már csak hármat….Hurrá! Nyaralni megyünk!

Így történt, hogy május 30-án felkerekedtünk. Mivel az évnek ebben a szakában nincs közvetlen járat Budapest és Palma de Mallorca között, ezért Bécsből repültünk. Nem tudom, ki hogy van vele, de engem az utazás lenyugtat, kikapcsol. Általában olvasok, nézelődök, filmezek, és tervezgetem, hogy mi mindent fogok csinálni. Ez alkalommal lelkesen laza, ugyanakkor izgatott is voltam, hiszen esküvőre mentünk! Ráadásul a Tesóm esküvőjére! Olyan hihetetlennek tűnt az egész. Amiről egy évvel ezelőtt még csak álmodoztunk, most meg fog történni. A helyszín, Deiá, igaziban biztos sokkal szebb lesz majd, mint a képeken, amiket eddig láttam, pedig azok is csodálatosak. Milyen jó lesz újra találkozni régi, régen nem látott barátokkal, ismerősökkel! Milyen jó lesz együtt készülődni a nagy napra! Akárhányszor erre gondoltam, mosolyogva szurkoltam magamban, hogy minden rendben legyen, ugyanakkor biztos voltam benne, hogy úgy is lesz.

4BCDAF27-BF44-4E7C-87B0-739DF8D094E6
Deià

Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal szálltam fel este fél hatkor, nyolcadmagammal az Eurowings gépére. Általában szeretek az ablak mellett bekuckózni, de most a folyosó mellé szólt a jegyem, amit nem is bántam annyira, mert így legalább ki tudtam nyújtani a lábamat. Az út kellemesen (értsd: turbulenciamentesen) telt. Fél kilenckor landoltunk Palma repterén, ahonnan kilépve ugyanaz a lenyűgöző látvány fogadott, mint néhány hónappal azelőtt. Nem, ez nem igaz. Sokkal szebb. Éppen lemenőben volt a nap, és ahogy a város felé közeledve megpillantottam a narancssárga-bíbor fényben fürdő katedrálist, legszívesebben ugráltam volna örömömben. Milyen gyönyörű, és milyen jó, hogy itt lehetek!

Azt hiszem, itt kell is tennem egy kis kitérőt. A Seu de Mallorcát, a város homokkőből épült katedrálisát, sok legenda övezi. Állítólag I. (Hódító) Jakab útban Mallorca felé heves viharba keveredett. Megígérte, hogy ha épségben megérkezik a szigetre, akkor hálája jeléül templomot emeltet Mária tiszteletére. A katedrális alapkövét 1230-ban rakták le ott, ahol korábban Mallorca legfontosabb mecsetje állt. A munkálatok több, mint háromszáz évig tartottak, amikor is 1601-ben a főkapu elkészült. Az impozáns, gótikus katedrális évszázadokon át védte széles felületével a várost kalóztámadások ellen. Időközben a neve is megváltozott: La Seu-re, azaz Püspöktrónusra keresztelték át. Véleményem szerint az egyik legimpozánsabb épület, amit valaha láttam. Eddigi sétáim során mindig a közelébe vonzott, és az El Portal del Mirador mellett nem lehet rácsodálkozás nélkül elmenni. Ha ott állok, egyszerűen nem tudom elképzelni, mennyi munka lehetett abban, amíg minden kis részlete elkészült. Következő látogatásomkor szeretném a katedrálist belülről is megtekinteni, mert arra eddig még nem került sor. Eggyel több ok visszamenni, ugye?

A4D84FA3-66B5-44A8-B4A8-F47ED5DB5858
La Seu napsütésben
F9E10656-F6AF-4500-A808-47151A026E27
La Seu esti fényekben

A szállásokat már jó előre, még decemberben lefoglaltuk, hiszen áprilistól áradnak a turisták Mallorcára, ezért ajánlatos időben lenni. Szerettem volna egy igazi, autentikus stílusú mallorcai lakást (hátul tágas, elől az utcára nyíló erkéllyel, zsalugáterrel és hosszú, fehér, a nap ellen védő függönyökkel). Legyen lehetőleg a városközponthoz közel, de mégis egy csendes utcában, olyan ‘ez a mi szomszédságunk’ érzéssel. Az Airbnb-nek köszönhetően meg is találtam, amit kerestem. Alig mertem elhinni, hogy sikerült! Az ott töltött egy hét alatt igazán otthon éreztük magunkat. Reggelente leugrottam a sarkon lévő Tangopan kávézóba, s a kávé mellé mindig vettem valamilyen helyi finomságot. Ki is tudna ellenállni egy friss ensaimadának? Bent szinte soha nem volt szabad hely, és a kávézó előtti terasz is általában tele volt reggeliző, a friss sajtót olvasgató, beszélgető helyiekkel. Nekem úgy tűnt, hogy senki nem siet. Ilyenkor én is visszafogtam tempós lépteimből. Nem hiába szokták mondani: When in Rome, do as the Romans do.

07DA92FF-D677-4154-BBDA-64DDFFE7ACF5
Jó reggelt, mallorcai szobámban.

A fent-említett szállás a Carrer de Calixt III nevű utcácskában található, s akármilyen bájos és otthonos is volt, a nap nagy részét természetesen a városban töltöttük. A szüleim most jártak először Mallorcán, így nagyon jó volt együtt (újra) felfedezni Palma ismert és rejtett szépségeit. Lakásunktól két percnyi sétára volt a La Fuente de las Tortugas, amely egyben kiváló tájékozódási pontnak is bizonyult. A térképen Obelisk néven (is) szerepel, nem véletlenül: a szökőkút közepén egy obeliszk áll, amelyet négy teknős tart. Innen mindössze öt perc, és már ott is álltunk a Plaza de España-n, ami Palma egyik legszebb és leghíresebb tere. Útban odafelé elhaladtunk a kis állomás mellett, ahol a nosztalgikus turista vonatra felszállva lehet eljutni Sollerbe, a narancsok városába. Októberben volt szerencsém oda ellátogatni, és azóta is gyakran eszembe jut, ahogy ültünk a vízparton, gyönyörködtünk a füst-párában úszó hegyek látványában, miközben coca de verdurat eszegettünk. A Plaza de Espana-tól a bevásárló utcán keresztül egyenes út vezet a Placa de Corthoz, ahol csapatunk másik fele volt elszállásolva. Ők sem ‘panaszkodhattak’. Az erkélyen ülve a lábuk alatt zajlott az élet: helyiekkel, turistákkal teli teraszok, utcai zenészek, a tér közepén az ezeréves olajfa, és a tér másik oldalán a városháza, ahol a héten nekünk is jelenésünk volt.

34B48546-4B8B-4B26-9B20-CC311840FAEC
A városháza
E18BB2BF-793C-4DB2-8CB2-7440A766ECE7
Olivera de Cort
5E471618-261C-4081-8570-08044CD99034
A 600 éves olajfa

A városháza mellett a Placa de Cort ékessége az az olajfa, amely vaskos-csavaros törzsével azonnal tiszteletet parancsol. Több, mint 600 évével egészen biztos tudna mit mesélni. Talán kevesen tudják, hogy egy pollencai-i (Serra de Tramuntana) vidéki birtokról került a városba 1989-ben, és a béke szimbólumaként ültették el a téren. 2003 óta szerepel a Baleár-szigetek unikumnak számító fáinak listáján, és nevet is kapott: Olivera de Cort. Az ideérkező turisták egyik kedvenc időtöltése, hogy megpróbálnak arcokat felfedezni a fa törzsének kanyarulataiban, több-kevesebb sikerrel. Ha arcot nem is sikerül találniuk, egy füllel azért beérhetik, amelynek mi más is lehetne a neve, mint ‘Orella de Mallorca’. 

Habár többször végigsétáltam szállásunktól a katedrálist érintve a kikötőig, és magabiztosan merem állítani, hogy általában könnyen és gyorsan tájékozódom, Palma bájos, lépcsős kis átjárói azért kifognak rajtam. Sikerült is egyszer-kétszer elkeverednem. Az emberlánya ilyenkor lehet frusztrált, vagy örülhet annak, hogy tévelygéseinek köszönhetően felfedez(ett) valami újat és szépet. Az ilyen kellemes meglepetésekben bővelkedik a város: apró boltok, butikok, kávézók, terecskék. Ahová azonban feltétlenül újra el akartam menni, mivel semmiképpen nem szerettem volna, ha a szüleim kimaradnak az élményből, az a C’an Joan de S’aigo volt, Palma legrégebbi kávézója, ahol októberben életem legeslegfinomabb fagyiját ettem. Ám erről, és egyéb mallorcai (kulináris) élményekről majd a következő cikkemben. Előzetesként egy kis képes ízelítő:-)

3BC0CB2A-7B80-4912-86E1-A7BF9944321F
Hmm…ensaimada és fagyi!

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólás