Újévi fogadalmak a mindfulness tükrében

Tettél újévi fogadalmat? Nem lepne meg, ha nem, bár kétségtelen, hogy a karácsonyi és a szilveszteri ünneplés közepette ott lebeg a levegőben ez a szinte már kötelező kellékké vált hagyomány. Az utóbbi években azonban mintha lankadna a lelkesedés. A klasszikus kérdésre: “Te mit fogadtál meg az újévre?”, egyre gyakrabban érkezik az egyszerű és tömör válasz: “Semmit.” Nincs ebben semmi meglepő, hiszen bizonyított tény, hogy az ünnepek alatt érlelődő, majd a december 31-e hevében fogant fogadalmak sokszor rövid életűek. Magyarországi felméréseket ezzel kapcsolatban nem találtam, de a Statisticbrain közzétett egy listát a ‘legnépszerűbb’ újévi fogadalmakról és azok tartósságáról. A megkérdezettek 21.4%-a szeretne lefogyni és/vagy egészségesebben táplálkozni, 8.5% jobb pénzügyi döntéseket akar hozni, 7.1% akarja abbahagyni a dohányzást, 6.3% pedig kalandosabban, spontánabban szeretne élni az elkövetkezendő 365 napban (és gondolom utána is). Ugyanebből a forrásból kiderül, hogy mindössze 9.2% mondhatja el magáról az év végén, hogy hű maradt újévi fogadalmához. Azt hiszem, ennyi elég is az adatokból, inkább térjünk rá arra, hogy miért landol egy idő után a sporttáska mélyén az oly nagy lelkesedéssel kiváltott edzőtermi bérlet, miért hagyjuk abba a nyelvtanulást vagy legyintünk, amikor a mérleg mutatója felfelé kezd kilengeni? Mi a baj az újévi fogadalmakkal?

Bevallom, hosszú évekig minden január elsején volt egy listám, amelyen szépen ott sorakoztak fogadalmaim. Általában piros nagybetűkkel, aláírásommal hitelesítve. Ezeket most nem fogom részletezni, de nem is olyan régen találtam egy tizenhat éves koromban írt cetlit, amelyen ez állt: ‘Ne menj a konyhába este 8 után!’ (Nyugodtan nevessen ki, aki akar, én bizony ezt akkor komolyan gondoltam, és azt hittem segít majd, hogy egészségesebb és karcsúbb legyek.) Természetesen nem működött, én pedig ostoroztam magam, elkönyveltem, hogy egy akaratgyenge, nem kitartó leány vagyok. (Még akkor is, ha az élet különböző területein kiderült, hogy ez abszolút nem igaz.) Szerintem még most is fogadkoznék, ha tíz évvel ezelőtt nem találkoztam volna a mindfulnesszel. Ott szembesültem először azzal, hogy a ‘baj’ a megfogalmazással van. Tudom. Én is csodálkozva néztem tanítónkra, amikor ezt mondta, ő pedig furcsa tekintetem láttán kifejtette, hogy mire gondol. Az alábbiakban igyekszem érthetően átadni, amit elmondott. Remélem, sikerül.

Először is: mit jelent pontosan a fogadalom? A szótár szerint a fogadalom egy ünnepélyes ígéret, amely komoly bejelentéssel, nyilatkozattal van megpecsételve. Ilyet tesznek az emberek házasságkötéskor, ha katonai pályára lépnek, elnökök lesznek vagy a vallásnak szentelik magukat. Egy fogadalomnak súlya van, szigorú elvárások, elkötelezettség, következmények, eredmények kötődnek hozzá. Más dolog azonban egy házasságra vagy egy hivatásra elkötelezni magunkat, és más az, amikor ‘csak’ valamennyire jobbá szeretnénk válni. Újév ide, újév oda, nem (lenne) szabad elfelejtenünk, hogy emberből vagyunk, ezáltal hajlamosak a megbicsaklásra, a hibázásra. Ha ehhez hozzáadjuk azt, hogy egy folyamatosan és gyorsan változó világban élünk (ami egy évvel ezelőtt megállta a helyét, az lehet, hogy mára már elavult, nem időszerű), akkor sziklából legyen az, aki nem tántorodik meg vagy bizonytalanodik el néha.

4241DAE6-3E78-46F3-BF41-46686BF452F5Miután tanítónk mindezt elmondta, elgondolkodtam egy kicsit, aztán jött a kérdés. Akkor mi a teendő? Vágjuk sutba az újévi fogadalmakat? A kérdés nem lepte meg, és türelmesen folytatta mondandóját. A mindfulness nem fogadalomról beszél, hanem szándékról. Elsőre talán nem érezhető a különbség, de ha megnézzük ennek a szónak a jelentését, akkor nyilvánvaló, hogy alapvetően más megközelítésről van szó. A szándék céltudatos eltökéltség egy cél elérésére, bizonyosság annak eredményességében. Tehát, míg a fogadalom keretek közé szorít és merev, addig a szándék határozott, de ugyanakkor rugalmas. Mi, emberek hajlamosak vagyunk extrémekben gondolkodni, szélsőségesen viszonyulni dolgokhoz, főleg a mai sikerorientált, látványosan gyors eredményeket elváró világban. A fogadalmakat illetően a két végletet egyik oldalon a maximális erőkifejtéssel kombinált katonás fegyelem, másik oldalon a lustaság, totális passzivitás képviselik. Az újévi fogadalom (rövid időre) aktiválja bennünk az előbbit: fanatikussá válunk az eredményt és a sikert illetően, teljes bedobással dolgozunk. Hétfőn még nagy hévvel diétázunk, az edzés is megvolt, néhány nap (hét?) múlva elcsábulunk egy szelet csokira, fáradtak vagyunk, edzeni sincs kedvünk, aztán megadjuk magunkat, hiszen most már úgyis mindegy. Megszegtük fogadalmunkat, elbuktunk. Landolunk a passzív móduszban. A mindfulness akar megtanítani minket, hogy megtaláljuk az arany középutat e két végletes viselkedésmód között, és ami talán ennél is fontosabb, megtanít minket az alaposabb önismeretre, valamint arra, hogy megértőek, megbocsátóak legyünk és maradjunk önmagunkkal szemben. Mindezek fényében szeretném megosztani azokat a tippeket, amelyek hasznosak lehetnek fogadalmainkat, szándékunkat illetően.

1. Vizsgáld meg, hogy mi a szándékod. 

Mint ahogyan az fentebb is olvasható, a leggyakoribb fogadalmak között a lefogyás, az egészségesebb életmódra való áttérés, kevesebb pénz költése szerepel. De miért  is akarod (mind)ezt? Jobban szeretnéd magad érezni a bőrödben? Le akarsz futni egy félmaratont? Szeretnéd, hogy jobban álljanak rajtad a ruháid? Nem akarsz amiatt aggódni, hogy lesz-e elég nyugdíjad vagy szeretnéd végre befizetni egy európai körútra?Amennyiben világossá válik, hogy mi az indíttatás céljaid elérésére, (sokkal) könnyebb lesz elérésük érdekében cselekedned.

2. Fókuszálj a folyamatra az eredmény helyett.

Az olyan fogadalmak, mint a ‘lefogyok’, ‘leteszem a cigit’ vagy ‘spórolni fogok ’ teljes az eredményt helyezik a középpontba, anélkül hogy kijelölnék az utat, ami odavezet. Egy érdekes kísérlet során kiderült, hogy üzletemberek sokkal jobban teljesítettek, amikor az adatok és a gyorsaság helyett a folyamatra és a módszerre irányították figyelmüket. Sokkal kreatívabbak és hatékonyabbak voltak, valamint lényegesen stresszmentesebbek. Úgy tűnik, hogy a pusztán az eredményre való koncentrálás csökkenti annak az esélyét, hogy elérjük azt. Tehát ahelyett, hogy ‘le akarok fogyni tíz kilót’, elhatározhatod, hogy rendszeresen fogsz sétálni és / vagy ebédre egy finom salátát eszel. Az eredmény így sem marad el, közben pedig nem kell folyamatosan visszafognod, korlátoznod magad, vagyis kellemesebb lesz a célhoz vezető út.

3. Bontsd meg a szokások ördögi körét.

A változás öntudatossággal és önismerettel kezdődik. Vizsgáld meg közelebbről azokat a szokásokat, amelyeken változtatni szeretnél, és tisztázd magadban, hogy mi az, ami életben tartja őket. Például mikor és miért eszel többet a kelleténél? Mikor és miért költesz fölöslegesen pénzt? Akkor, amikor unatkozol, meg akarod magad jutalmazni egy rossz(abb) nap után, kedvetlen vagy, magányosnak érzed magad vagy elég csak meglátnod egy Magnum reklámot vagy meghallani, hogy valahol akció van? Sokszor nem is tudatosul bennünk, hogy reakcióink mennyire pavloviak. Charles Duhigg kitűnően ír erről The Power of the Habit című könyvében. Szerinte mindaddig nem tudunk szokásainkon változtatni, amíg nem látjuk tisztán, hogy mi generálja és tartja őket fent, és amíg nem sikerül áttörni az ördögi kört.

4. Légy kedves magadhoz.

Nem számít, hogy milyen célt tűzünk ki, milyen szándékkal indulunk neki az új évnek, kétségtelenül lesznek pillanatok, sőt napok is, amikor nem tudunk megfelelni elvárásainknak. A mindfulness megtanít arra, hogy tulajdonképpen folyamatos újrakezdésben élünk. Egy új pillanat, egy új nap, egy új levegővétel, egy új gondolat. Érvényes ez a szándékokra, a fogadalmakra is. Amikor meginogunk, fontos, hogy megértően, kedvesen és (főleg) nem ítélkezve bánjunk magunkkal, és figyelmünket újfent arra irányítsuk, amit el szeretnénk érni, és afelé menjünk tovább.

5. Gondolkozz másban!

Természetesen nyugodtan lehet ‘fogadalmi’ listát írni, de ez nem mindenkinek jön be.Én például alapvetően vizuális beállítottságú vagyok, és a mottókat, kulcsszavakat sokkal jobban szeretem a stratégia-ízű mondatoknál, kijelentéseknél. Miért ne próbálnád ki, hogy egy szót választasz, ami képviseli mindazt, amit el szeretnél érni? Lehet, hogy egy idézet vagy egy fotó is elég, ami a pénztárcádból vagy okostelefonod képernyőjéről köszön vissza rád rendszeresen. A kreatívabbak pedig nyugodtan belevághatnak egy vision board projektbe.

Elvégre is a lényeg a növekedés és a fejlődés, s mint tudjuk, ennek kezdete és üteme egyik naptárban sincs külön megjelölve, s általános siker-forgatókönyv sem írtak hozzá.

 

 

Hozzászólás