INFJ dekódolva

Tulajdonképpen most egy másik cikket kellene publikálnom, ami arról szól, hogy hogyan lettem INFJ-ből INTJ. (Igen, ilyen van, de erről majd legközelebb bővebben.) Időközben azonban rájöttem, hogy ésszerűbb lenne először kitérni arra, hogy mit is takar pontosan a Myers-Briggs személyiségtípusok leírására használt négy betű, valamint felvázolni az INFJ általános jellemzését, mindezt saját tapasztalataimmal kiegészítve.

2003-ban töltöttem ki életem első Myers-Briggs tesztjét. Nem az én ötletem volt, hanem akkori holland munkahelyemen tették kötelezővé azért, hogy a tanári testületen belül hatékonyabban működjenek munkacsoportjaink. Elvégre is mindenkinek vannak erős és gyenge pontjai, amiket nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha az ember másokkal dolgozik együtt. Miután kitöltöttem a tesztet és megkaptam az eredményt, a négy betű először semmit nem jelentett számomra, de hála az akkor és a későbbiekben kapott alapos magyarázatnak, hamar sikerült megértenem a dolog lényegét. Utólag csak azt sajnálom, hogy erre nem tíz-tizenöt évvel hamarabb került sor, mert sok fölösleges fejfájást megspóroltam volna, ám ahogy mondani szokták: jobb később, mint soha. Most pedig térjünk rá arra, hogy mit vizsgál a Myers-Briggs teszt és mit jelent a négy betűből álló ‘kód’. A könnyebb érthetőség kedvéért az angol megfelelőket zárójelben írtam le. Szóval: az MBTI-személyiségtípus-teszt célja annak vizsgálata, hogy hogyan viselkedünk konkrét élethelyzetekben, vagyis:

1.Milyen az interakciónk másokkal?

Az (I)ntrovertált egyén jobban kedveli a magányos cselekvéseket, inkább tartózkodó, fárasztja az intenzív társasági élet, általában hallgatag és az átlagosnál több én-időre van szüksége ahhoz,  hogy a mindennapokban megfelelően tudjon működni.

Ezzel szemben az (E)xtravertált típus szívesebben dolgozik csoportban, könnyen barátkozik, beszédese, energiával tölti fel, ha együtt lehet másokkal, nehezen viseli az egyedüllétet.

2.Hogyan látjuk a világot és hogyan dolgozzuk fel az információt?

Az I(N)tuitív személy a megérzéseire támaszkodik, a külvilágból nyert adatokat, benyomásokat asszociációk formájában rendezi, a dolgok közötti összefüggéseket keresi, folyamatosan elméleteket gyárt, figyelme elsősorban a jövőre irányul, az abban rejlő lehetséges utakat tartja szem előtt.

Az Érzékelő (Sensing) a világ konkrét jelenségeire fókuszál, két lábbal áll a földön, legjobban az érzékszervi, itt-és-most információval boldogul, gyakorlatias, jól teljesít rutinfeladatokban. Nem igazán képes nagyban, hosszú távon gondolkodni, mivel elsősorban az érdekli, hogy azonnal lássa az eredményét annak, amit csinál.

3.Hogyan hozunk döntéseket, hogyan boldogulunk az érzelmeinkkel?

Aki Érző (Feeling), az a szívére és az ösztöneire hallgat, viselkedését az határozza meg, hogy mit érez más emberrel vagy dolgokkal kapcsolatban. Rendkívül fontosnak tartja a harmóniát és az együttműködést, ezért sokszor a maga árán is igyekszik ráhangolódni mások érzelmeire, kerüli a konfliktust.

Gondolkodó (Thinking) az eszét, a logikus érveket követi, a világot ok-okozati összefüggésekben szemléli. A különböző helyzetekhez való viszonyulását az elemzés és a megértés jellemzi, és bántóan őszinte tud lenni, ha valakinek a viselkedését túl érzelmesnek, illogikusnak tartja.

4.Hogyan viszonyulunk a munkához, hogyan tervezünk és hozunk döntéseket?

A Megítélő (Judging) típusú személy szereti az egyértelműen kategorizálható dolgokat, nem okoz számára gondot könnyen, határozottan dönteni, kedveli az előre lefektetett, tiszta szabályokat és irányelveket, gyakran mániákusan pontos.

Ennek ellentéte az Észlelő (Perceiving), aki a kategóriákat korlátozónak tartja, lassan dönt vagy egyáltalán nem hoz határozott döntéseket, kivéve ha nagyon muszáj. Lazán áll a munkájához, nem szívesen kötelezi el magát, ezért motiválatlannak, fegyelmezetlennek tűnhet.

IMG_6199

Természetesen a teszt eredményét illetően nem mellékes, hogy milyen százalékban teljesítünk egy-egy spektrumon. Az én INFJ-esetemben például először 68-32% volt az introvertált-extravertált arány, ami azt jelenti, hogy nem egyfajta emberektől elzárkózó remete voltam annak idején, de rendszeresen szükségem volt arra, hogy elvonuljak, mert egyszerűen besokalltam, ha túlszocializáltam magam. Amikor pedig megtudtam, hogy a “Tanácsadóka népesség mindössze 1%-át teszik ki – 0,5% férfi, 1,5% nő -,egyszeriben megértettem, hogy miért éreztem gyakran kívülállónak magam, ugyanakkor meg is nyugodtam: nincs velem semmi baj, egyszerűen csak más vagyok és a velem hasonlókkal sem lehet éppen Dunát rekeszteni. Most pedig térjünk rá az INFJ-személyiségtípus jellemzőire.

Az INFJ elsődlegesen befelé fókuszálva éli életét, az információt megérzések, ráérzések formájában fogadja be. Másodlagosan fordul a külvilág felé, ahol aszerint áll hozzá dolgokhoz, emberekhez, hogy mit érez velük kapcsolatban, illetve aszerint, hogy azok hogyan illenek bele személyes értékrendjébe. Zárkózottsága ellenére a legtöbb emberrel kedves, barátságos, ám barátait rendkívül körültekintően válogatja meg. Nehezen fogad másokat bizalmában, de ha valakinek a társaságában otthon érzi magát, hosszú távú és szoros kapcsolatra képes.

Az INFJ személyiségtípusnak nagyon fontos, hogy az őt körülvevő világban  rendezettség és rendszer legyen. Ezt csak megerősíteni tudom. Sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy miért ‘kell’ mindig mindent rendszereznem? Mappákba, jegyzetfüzetekbe, üvegecskékbe, fakkokba? Miért ‘kell’ a könyveknek és a magazinokban sorrendben állniuk? Miért tűröm nehezen a kreativitáshoz gyakran elengedhetetlen rendetlenséget? Nem tudom. Már gyerekként is szinte megszállottan rendszerető voltam és ez azóta sem változott sokat. Volt egy időszak, amikor súrolgattam a COD határát, de észbe kaptam és tudatosan rászoktattam magam a számomra elviselhető rendetlenségre. Jobban is érzem magam tőle. 

Az INFJ ösztönösen tud dolgokat anélkül, hogy meg tudná mondani honnan. Ebből konfliktus is adódhat, hiszen nem tud logikus magyarázatot adni ad meglátásaira, döntéseire. Igaz. Az ilyen esetekről külön cikksorozatot tudnék írni. Tapasztalatból tudom, hogy bizonyos döntéseim mások szemében meglehetősen impulzívnak, meggondolatlannak tűnhettek, mert nem igazán tudtam megindokolni őket. 

Az INFJ-nek általában igaza van és ezt tudja is. Van benne valami. Soha nem voltam azonban az a típus, aki tenyerét dörzsölgetve, kissé gonosz mosollyal kárörvend, hogy ‘ugye, én megmondtam?’ Távol álljon tőlem. Általában csak csendesen konstatálom a dolgot. Pont. 

Amire az INFJ-nek oda kell figyelnie, az az, hogy meg tudja magát betegíteni, ha nem tanulja meg, hogy nem ő felelős mindenki jólétéért, boldogságáért, nem tud minden problémát elkerülni és megoldani. Amikor egy INFJ gyakran vagy hosszasan stressznek van kitéve, az ezzel kapcsolatos érzelmeket – düh, szomorúság, meg nem értettség stb. – magába zárja, ami előbb-utóbb egészségügyi problémákhoz vezethet. Tudom, hogy miről beszélek, mert megjártam a burn-out, a pánikbetegség és az anorexia útját. Nekem ezekből kellett tanulnom, de egy egész sor más ‘betegség’ van, amire az INFJ fogékony. 

Ez a személyiségtípus az örök elégedetlen. Mindig akad valami, amit tehetne, hogy fejlessze magát, jobbá tegye a világot és az embereket maga körül. A folyamatos növekedésre törekszik, általában kiemelkedő eredményeket ér el, de ritkán szán időt a saját teljesítményeiben való gyönyörködésre. Saját maga és környezete számára is fárasztó lehet, hogy (irreálisan) magas elvárásokat támaszt önmagával és másokkal szemben. Nekem például meg kellett tanulni a dicséretet elfogadni egy puszta ‘ugyan már, ez semmiség’ jellegű legyintés helyett. A folyamatos fejlődésben hiszek, de már nem igyekszek görcsösen teljesíteni. Megtanultam a fokozatosságot, a türelmességet másokkal és önmagammal szemben is. 

Ha a karrierről van szó, akkor az INFJ általában olyan területeken bukkan fel, ahol kreatív és valamelyest független lehet. Nem boldogul túl jól az apró részletekkel vagy a nagyon részletes feladatokkal. Vonzódnak a művészetekhez, tudásukat szívesen adják át másoknak, kiemelkedően jól kommunikálnak, főleg írásban. Ha az itt található listából három foglalkozást választhatnék, akkor szabadfoglalkozású író, pszichoterapeuta vagy egyetemi tanár lennék.

S végül nem tudom megállni, hogy ne osszam meg azt a listát, amelyen híres fiktív vagy valós INFJ-k szerepelnek. Őszintén szólva, Marilyn Manson és Mel Gibson egy kicsit meglepett, Jon Snow már kevésbé. De komolyra fordítva a szót: ha szeretnél kitölteni egy Myers-Briggs tesztet és többet megtudni személyiségtípusodról, akkor itt megteheted. Ha pedig már tudod, hogy INFJ vagy, akkor mennyire ismersz magadra a fentiekben?

 

 

 

4 Comments

Hozzászólás