Amit ma megtehetsz…

…miért ne tennéd meg ma? De tényleg, miért is ne? Azt hiszem, hogy a címből és ebből az egyszerűnek tűnő kérdésből kiderül, hogy ez a cikk a halogatásról fog szólni. Azonban mielőtt továbbmegyek, lenne egy kérésem. Emelje magasra a kezét, aki soha vagy csak nagyon ritkán halogat dolgokat. Köszönöm. Most pedig az, aki rendszeresen vagy gyakran halasztgat, napol el bizonyos teendőket. Hmmm, mintha többen lennénk. Üdv a klubban.

Nem szégyellem bevallani, hogy ez velem is megesik. Alapvetően egy kötelességtudó, felelősségteljes, to-do listákat írogatni és kipipálni szerető leány vagyok, akinél önfegyelemből, jó időbeosztási készségből és motivációból sincs hiány. Ám vannak olyan dolgok, amelyekre nehezen vagy csak akkor tudom magam rávenni, amikor már tényleg muszáj. Ha választanom kell az adóbevalláshoz szükséges papírok rendszerezése vagy az ablakpucolás – ami szintén nem a hobbim – között, akkor pillanatok alatt házi tündérré tudok válni. Bizonyos e-mailek és visszahívandó számok esetében is szoktam remélni, hogy számítógépem vagy telefonom majd magától elintézi a szükséges kommunikációt. Miket szoktam még halogatni? A szobanövények meglocsolását, a mosást, a felkelést, a lefekvést, a kiszelektált ruhák elvitelét a HM-be, a nappali kifestését, stb. Ezzel szemben semmilyen gondot nem okoz tananyagokat rendszerezni, órákat szerkeszteni, leveleket, számlákat mappázni, porszívózni, egyedül vagy társaságban kávézni, törölgetni, bevásárolni, tanulni, írni, olvasni, edzeni menni, meglepetés ajándékokat venni. Ezek elsőre komolytalan dolgoknak tűnhetnek, de a közös bennük az, hogy rendszeresen felbukkannak az életemben. Érdekes módon, komolyabb feladatokat nem szoktam halogatni, valószínűleg nagyobb fajsúlyuk miatt és azért, mert idő közben megérlelődök rájuk. (Vagy ez is egyfajta halogatás?) Gondolok itt egy költözésre, karrier-, munkahely-, életmódváltásra.

A halogatás, ami az esetek többségében nem más, mint egy önvédő mechanizmus, tehát sok mindenre kiterjedhet, legyen az egy projekt leadása, egy prezentáció elkészítése, lakásvásárlás, egy régen esedékes beszélgetés, a sportolás vagy egy diéta elkezdése. A halogatás mértékének köze van az elvégzendő feladat mibenlétéhez, a hozzáfűződő következményekhez, az adott helyzethez, valamint személyiségünkhöz.

Nem tehetek róla, de kiskorom óta allergiás vagyok a ‘kell’ és ‘muszáj’ szavakra. Amint meghallom valamelyiket, zsigeri szintű tiltakozás indul meg bennem. Az évek előrehaladtával sikerült annyit változnom, hogy nem lázadok csak-azért-sem! módon, hanem megtanultam, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket egyszerűen, ha tetszik, ha nem, meg kell csinálni. Szóval, veszek egy nagy levegőt és az orrom alatt just get on with it mantrácskát mormolva hozzálátok. Utólag megdicsérem magam és rádöbbenek, hogy nem is volt olyan ‘borzasztó’ az egész. Máskor az önbizalomhiány, a kudarctól (értsd: elég jó lesz-e?) való félelem, a bennem lakozó kis perfekcionista miatt odázok teendőket. Vajon tetszeni fog az óra, amit előkészítettem? Érdekes lesz? Motiváló? Érthető? Nem lesz a cikkem összecsapott, hiteltelen, logikátlan? Ez a kép passzol a tartalomhoz? Ilyenkor csak a f**k fear and do it anyway hozzáállás segít.

A Magyar Nyelv Értelmező Szótárában olvasható meghatározás szerint ‘a halogatás valamely cselekvésnek, teendőnek, eseménynek ismételten egyre későbbi időre való halasztása’. A szótár azt is hozzáfűzi, hogy a halogatással nem megyünk semmire – amivel nem feltétlenül értek egyet -, és folytatja Arany János ismert soraival: ‘Mikor a ház ég, nincs idő halogatásra, fontolgatásra.’ (Ebben már van valami.) A HVG egyik cikkéből pedig azt tudtam meg, hogy az ókori egyiptomiak két szót használtak a halogatásra: az egyik a lustaságot jelölte, a másik a megfelelő alkalom kivárását. Míg lustálkodás alkalmanként jól eshet, addig a halogatás a legtöbb esetben nem szolgál minket, lelkiismeret-furdalást, stresszt okoz és komoly következményekkel jár(hat): elszalasztunk egy fontos lehetőséget, elveszítünk egy megbízást, károsodik egészségünk, stb. Itt tartom fontosnak rávilágítani arra, hogy minél távolabbinak tűnik az esetleges büntetés vagy jutalom, annál inkább hajlamosak vagyunk az odázgatásra.Valószínűleg időben elkészítünk egy prezentációt, leadunk egy határidős munkát, ha ezen múlik az előreléptetésünk, hamarabb elkezdünk diétázni vagy sportolni, ha belátható időn belül karcsúbbak, fittebbek leszünk.

Ahhoz, hogy kiiktassuk életünkből a halogatás kisördögét,elengedhetetlen egy alapos önvizsgálat. Szánjunk most erre egy kis időt. Tedd fel magadnak a kérdést: Miért halogatok (bizonyos) dolgokat? Majd olvasd el a lehetséges válaszokat és válaszd ki az(oka)t, amelyik leginkább vonatkozik rád.

  1. Nem érzem elég fontosnak a feladatot.
  2. Nem tartom a feladatot elég érdekesnek.
  3. Olyan magasra teszem a mércét, hogy inkább bele sem fogok.
  4. Félek, hogy mások hogyan értékelik majd a munkámat.
  5. Nem vagyok én ehhez elég jó / képzett / tapasztalt / kreatív stb.
  6. Már így is éppen elég sok a dolgom.
  7. Nem látom át a feladatot, az sem tudom, hol kezdjem.

Tudom, hogy ez a lista nem teljes, mivel csak a legáltalánosabb ‘mentségeket’ sorolja fel. Te mivel egészítenéd ki? Következő cikkemben az egyes halogató-típusokra fogok kitérni, valamint praktikus tippeket adok azzal kapcsoltban, hogy hogyan lehet leszokni a halogatásról. Kétségtelenül léteznek krónikus Pató Pál kaliberű odázgatók, de a halogatás alapvetően egy szokás, amit meg lehet változtatni. S mialatt cikkemen dolgozom, kíváncsi vagyok arra, hogy Te mit szoktál halogatni? 

 

2 Comments

Hozzászólás