Mi az a Myers-Briggs típuselmélet?

Már korábban megígértem – elsősorban csendesen önmagamnak, de hangoztattam ám Facebook oldalamon is -, hogy blogomon egy külön rovatot szeretnék szentelni az INFJ-személyiségtípusnak. Mint oly sok esetben, most is abból a reményteljes hozzáállásból indulok ki, hogy habár nem vagyok szakember, meglátásaimmal, tapasztalataimmal és tudásommal talán másoknak is hasznos információval szolgálhatok. Elvégre is INFJ vagyok, tehát nem beszélek – bocsi, írok – csak úgy a levegőbe. Mielőtt azonban elkezdeném az INFJséggel kapcsolatos cikkeket ontani, fontosnak tartom, hogy lefektessük az alapokat. Ehhez pedig meg kell ismerkednünk a Myers-Briggs típuselmélettel. Senkit ne zavarjon meg, ha az MBTI rövidítéssel találkozik gyakrabban, mert a négy betű ugyanazt rejti, hiszen az angol elnevezésre utalva: Myers-Briggs Type Indicator, amit magyarra Myers-Briggs típuselméletként fordíthatunk le. Most pedig térjünk rá röviden a lényegre. (Legalábbis megpróbálok rövid lenni, mert meg van az a ‘rossz’ szokásom, hogy írás közben folyamatosan új ötleteim, asszociációm támadnak, ami által hajlamos vagyok az elkalandozásra.)

Először is:

Honnan ered az elnevezés?

Mint oly sok esetben, itt is a megalkotókhoz van köze. A fent-említett típuselméletnek az alapja ugyanis az a személyiségteszt, amelyet a II. világháború éveiben állított össze Katherine Briggs és lánya, Isabel Myers. A személyiségteszt kidolgozása során felhasználták Karl Jung munkásságát: tovább fejlesztették azt, finomítva az alaptípusokon, valamint modernizálva a kategorizálási szempontokat. Napjainkban az MBTI-személyiségtesztet egyre szélesebb körben használják a legkülönbözőbb területeken: a személyre-szabott tanácsadástól a nemzetközi cégek csapatainak ideálisnak tartott összeállításáig. Talán hazánkban még nem általánosan elterjedt, de külföldön már évek óta az. Én is ott találkoztam vele először több, mint egy évtizeddel ezelőtt. Ha érdekel hogyan, akkor erről ebben a cikkben olvashatsz.

Mindannyian tudjuk, hogy egy tesztnek – legyen az IQ vagy EQ és társai – célja van: valamit mér és az eredmények alapján képet ad valamiről, besorolhatóvá tesz dolgokat, embereket. Ez alól a Myers-Briggs teszt sem kivétel, tehát el is érkeztünk a második ponthoz.

Mi a Myers-Briggs típuselmélet és a hozzá kapcsolódó személyiségteszt célja? 

Nem más, mint hogy az embereket bizonyos pszichológiai jellemzőik alapján típusokba sorolja. Jogosan merülhet fel a kérdés: ez nem azt jelenti, hogy embereket megpecsételünk, vagyis eleve előítélettel közelítünk meg?  Ez nekem is eszembe jutott, mivel igyekszem embertársaimhoz előítéletektől mentesen közeledni és jómagam sem szeretem, ha besorolnak, kategorizálnak. Azonban az is igaz, hogy jómagam is már eleve valamilyen szempont szerint legalább egy csoportba beosztható vagyok: nő, 35-50, AB, diplomás stb. Akkor meg miért venném zokon egy személyiségteszttől, ha valamilyen típusba szándékozik sorolni? Jobban belegondolva, ha bizonyos kategóriák nem léteznének, akkor aligha tudnánk eligazodni a minket körülvevő sokszínű és végtelen embermasszában, nem?

Most pedig legyünk őszinték: mindannyian hajlamosak vagyunk sztereotíp, általános nézetek alapján csoportosítani az embereket vagy véleményt formálni róluk. A skótok zsugoriak, a nőknek csak a pénz számít, a férfiaknak a szép külső, a svájciak precízek, minden tudós félig őrült és így tovább. Biztos vagyok benne, hogy egy kis körbekérdezéssel az egész oldalt megtölthetnénk hasonlókkal. Amikor Hollandiába költöztem és egy-egy bemutatkozás során kiderült, hogy magyar vagyok, szinte mindig ugyanazokkal a reakciókkal találkoztam: ‘Ó, akkor biztos sok gulyáslevest eszel!’ Nem, még elvétve sem. ‘Ti mindig pálinkát isztok?’ Hát, én nem. ‘Akkor te simán megérted az oroszt, ugye?’ Okés, akkor kezdjük azzal, hogy a magyar nem szláv nyelv. Egy idő után mindezt elnéztem az ártatlan-értetlen néderlandusoknak,mert rájöttem, hogy nem tehetnek róla. Náluk a magyar kategória körülbelül a fentieket takarja. Persze mindez a kilencvenes évek végén volt és azóta már sokat változott a helyzet. Alapvetően azonban érvényes, hogy a magát különösen toleránsnak valló ember is nap, mint nap tipizál, egyszerűen azért mert ezzel sok idő, energia és gondolkodás spórolható meg.

A Myers-Briggs típuselmélet lényege elsődlegesen az, hogy jobban megismerjük, megértsük magunkat és ugyanezt tegyük másokkal is. Ezáltal megtanulhatjuk, hogy a típusjellemzőkből adódó eltéréseket ne azonnal a másik ember hibájának, hanem jellegzetességének lássuk és aként kezeljük, fogadjuk el. Nem árt ugyanis, ha tudjuk, hogy mit várhatunk a másik személytől és tudatában vagyunk, hogy saját viselkedésünket ezzel harmóniában alakíthatjuk. Tulajdonképpen a típuselmélet egyfajta mankó, használati utasítás, hiszen az emberi természet olyan bonyolult, hogy még a legalaposabb teszttel sem lenne lehetséges egy – egy személy(iségtípus) pontos reakcióit bizonyos helyzetekben megjósolni.

IMG_5354

S ezzel elérkeztünk a harmadik ponthoz. A Myers-Briggs teszt arra kérdez rá, hogy konkrét élethelyzetekben hogyan viselkedünk. Természetesen itt lehetne ‘kötekedni’, hiszen egy adott személy egy adott szituációban való viselkedésének számtalan oka lehet. Tegyük fel, hogy  valaki rendel valamit egy étteremben és otthagyja. Szinte azonnal azt gondoljuk, hogy nem ízlik neki az étel, holott lehet, hogy ‘csak’ régi gyomorbaja újult ki, vagy a szomszéd asztalnál hallott megjegyzéstől elment az étvágya. Az is lehet, hogy inspirációt gyűjteni jött az étterembe egy étel otthagyásáról írott vershez, de az sem kizárt, hogy civil ruhás minőségellenőr. Ugyanez érvényes egy teszt kérdéseire adott válaszok esetében is. Az, hogy az adott pillanatban milyen választ adunk egy kérdésre, több tényező függvénye lehet. Ebből kiindulva közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy a Myers-Briggs személyiségteszt két szempontból vizsgálja azt, hogy általában hogyan viselkedünk konkrét élethelyzetekben:

  1. Hogyan dolgozzuk fel a külvilágból felvett, kapott információt?
  2. Hogyan, milyen alapon hozunk döntéseket?

Ha ezen elgondolkodunk és folytatunk egy rövid önvizsgálatot, akkor magunk is megtudjuk válaszolni ezeket a kérdéseket. Én például sokkal fogékonyabb vagyok asszociációkra, összefüggésekre, mint konkrét jelenségekre vagy részletes tényekre. Döntéseket is gyakrabban hozok érzéseimre, megérzéseimre hagyatkozva, mint objektív érvelést, logikát használva. Talán nem mindig bölcs dolog, de az évek során megtanultam, hogy bízhatok a megérzéseimben és tudom, hogy van bizony, amikor tanácsosabb logikus érvelést és az eszemet bevetni. Pascal ismert szavait idézve:

When intuition and logic agree, you are always right.

A Myers-Briggs teszt azonban sokkal többet ad, mint választ a fent-említett kérdésekre. Egy négydimenziós típuselméletet, az élet minden területére kiterjedő részletes elemzést mind a 16 személyiségtípusról. Ám erről egy következő cikkben részletesebben.

 

 

 

 

 

 

Hozzászólás