Me-time, INFJ és egyéb gondolatok

Nem igazán vagyok jó címek kitalálásában, amint ez a fentiekből is látszik. Ha valakinek van javaslata, természetesen nyitott vagyok rá. Addig is egyszerűen leírom az elmúlt egy-két hét történéseit, gondolatait, megvilágosodotr pillanatait.

(Kicsit nehéz gépelnem, mert Pop félig a csuklómon, félig a billentyűzeten fekszik. Valami miatt nehezen tud távol maradni, ha írok vagy rajzolok.)

Ezen a héten többször éreztem magam fáradtnak és magányosnak.Tudom, mindenkivel megesik.Igazi INFJ-ként próbáltam megérteni a dolgot (butwhybutwhybutwhy?), de nem sokra jutottam. Elvégre is minden rendben: ép vagyok és egészséges, van kedves családom és szeretett barátaim, szeretem a munkámat, a szabadidőmet úgy osztom be, ahogy akarom stb. és a karácsonyi időszak mindig lelkessé és vidámmá tesz. Szeretem kigondolni, hogy kinek mit fogok adni és amint beszereztem azt a bizonyos darabot, úgy vigyorgok a boldogságtól, mintha legalább én kaptam volna. Meglepetéscsomagot kaptam Lacitól és annyira megörültem, hogy ütődött módjára táncoltam vagy három kört a nappaliban.

Rengeteg új ötletem is támadt, amiket szokásomhoz híven szépen listáztam és kidolgoztam. Aztán…….aztán elkapott az a nyugtalan félelem, hogy annyi mindent szeretnék csinálni, s ha már csinálom, akkor nagyon-nagyon jól, ettől pedig megrémültem és a lelkes felindulást az ‘ez-nem-fog-menni’ fáradtsága váltotta fel. Maradt is. Napokig. Ha ehhez hozzáadjuk azt, hogy nem szívesen vallom be másoknak, ha valami bánt vagy félelemmel tölt el, akkor érthető, hogy egy kicsit egyedül és szomorkásan éreztem magam. Aztán tovább gondolkodtam és mivel elég jól ismerem magam, sokadszorra ráébredtem, hogy a válasz ugyanaz, mint eddig: egyszerűen túl sokat várok el magamtól és mindazt egyszerre. Nem csoda.

People with the INFJ type are intense and perfectionistic. They usually set very high standards for their own understanding and accomplishments. 

Emellett azt is tudom, hogy oda kell figyelnem arra, hogy mi az, ami energiát, lelkesedést és motivációt ad – vagyis feltölt-, és mi az, ami ennek az ellenkezőjét váltja ki. Erről is van egy listám, de nem szoktam használni, mert a testem és a közérzetem hajszálpontosan jelez. Ám hajlamos vagyok ezeket a jeleket hébe-hóba nem észrevenni, amivel persze csak magammal tolok ki. Ez történt most is. Szerencsére már megtanultam, hogy ha egy kicsit lelassítok és jobban szemügyre veszem, hogy mi is történik velem / bennem, pontosabban, hogy egy síkon vagyok-e még igazi önmagammal, akkor tudok korrigálni. Régen más volt a helyzet. Strucc politika, aztán totál kimerülve falnak ütközés. You live, you learn, ugyebár. Csak bölcsebb lettem valamivel. El is döntöttem, hogy a magammal szemben állított elvárásokat abba a bizonyos fuck-it bucket-be deponálom. Hoppá.

Persze ennél azért visszafogottabban és elegánsabban.

Mit mondjak?

Működik.

Kiiktattam minden energia-vámpír embert és tevékenységet a napjaimból, és a munkán kívül csak olyan dolgokat csináltam, amelyekben számomra 100% a feel-good faktor. Ajándékokat vettem és gyártottam (still in progress), kávéztam egyedül és jó társaságban, beszélgettem családdal és barátokkal, rajzoltam, totál elmerülve és ledöbbenve lapozgattam a Slipknot könyvet, Siat hallgattam, táncoltam, jógáztam, elkezdtem az Arrow 4. évadát és a Vikingekét is, minden este a Game of Thrones hangoskönyv 4. részére aludtam el – Pop is -, sütöttem és végre megtanultam az Alef-bet minden betűjét. Külön vállveregetést érdemlek azért, mert kerültem a Facebook esemény listáját, mert rájöttem, hogy F.O.M.O. = Fear of Missing Out érzést vált ki belőlem, mert kötelezve érzem magam arra, hogy mindig szociális és up-to-date legyek, holott egy csomó dolog abszolút nem is érdekel. És még egy vállveregetés azért, mert megszabadultam mindenféle listáimtól. Eszembe jutottak ugyanis Zen tanárom szavai évekkel ezelőttről, amikor is azt mondta, hogy ami igazán fontos, azt úgy is tudjuk és megjegyezzük, valamint bíznunk kell a megérzéseinkben.

image.jpeg

Hogy hogy érzem magam most?

Frankón, köszi.

A me-time áldásos hatása.

Mindenkinek ajánlom.

Igazi INFJ-ként magamnak napi háromszori adagban:-)

Hozzászólás