Challenge vagy nem challenge? Ez itt a kérdés.

Nos.

Az elmúlt napokban- tulajdonképpen november 30-a óta – meglehetős produktív csend honolt blogom háza táján. Nem, nem szégyellem magam emiatt. De azért okozott egy kis fejfájást az elmúlt napokban. Tudom: ennél nagyobb bajom soha ne legyen. Aki ezt hisztinek tartja, az már most abbahagyhatja az olvasást. Megértem.

De tényleg nem hazudok, ha azt mondom, hogy frusztrált a dolog. Elsősorban azért, mert a November blog challenge-t annyira élveztem és olyan lelkes voltam, hogy azt hittem, így lesz majd ez ebben a hónapban is. Elég csak kiválasztanom egy kihívást és megy majd, mint az egyszer-egy. Hát, nem. Valami miatt nem akart beindulni alkotásom vonata. Döcögött, pöfögött, megállt, mellékvágányra tért. Hiába nézegettem a feladatokat, hiába agyaltam, hiába ösztönöztem magam – gyerünk, Zsuzsi, írjál már! -, egyszerűen nem ment. Ez pedig erősen frusztrált, mert utálom, ha valami nem megy. Főleg az, amit fontosnak tartok. Sokszor vágtam ilyen arcot:

image.jpeg

Ez sem segített.

Aztán leültem gondolkodni. Olyan mindfulosan. Lecsendesítettem az elmémet – ez általában jóga, sálkötés, séta vagy vonatozás közben sikerül a legjobban – és feltettem magamnak a kérdést: Mit csinálok rosszul? Miért nem sikerül? Majd vártam a választ. Jött is.

Elsőként az a holland mondat ugrott be, amit valahol valamikor olvastam: inspiratie kun je niet afdwingen, ami annyit tesz, hogy az inspirációt nem lehet kierőltetni. Igaz. Sokszor tapasztaltam már, hogy minél inkább akarok valamit vagy akarok akarni valamit, annál nehezebben megy. Amint sikerül elengednem az akarást és az akarni akarást, ez a ‘probléma’ megszűnik. Különben is allergiás vagyok a ‘kell’ szócskára, mert legtöbbször azonnali ellenállást vált ki belőlem. Blokkol. Apu nem véletlenül hív kiskorom óta Muszájkának. (Hopp, egy családi titok.) Tehát tapasztalatból tudom, hogy szinte csak akkor tudok valamit alkotni, amikor nem mint feladatra, hanem mint lehetőségre tekintek az adott dologra, helyzetre.

Azt is tapasztalatból tudom, hogy az ihlet csak akkor száll meg, amikor nyugodt a fejem. Mint egy tó. Nem. Mint egy hegyi patak. Áramlik, de tiszta. Ezt pedig az elmúlt pár napban abszolút nem mondhattam el. Azt is tudom, hogy miért. Mert megint sokat akartam egyszerre: tökéletes óraterveket csinálni, minden nap frankó MIND posztokat kitenni a Facebook oldalra, minden nap megírni a Flash Fiction egy feladatát, megkötni az ujjatlan kesztyűt és a sapkát a már elkészült sálamhoz, mindenkinek személyre szóló Mikulás csomagot gyártani, karácsonyfadíszeket csinálni papírból, gyöngyből és filcből, minden nap jógázni, legalább heti két cikket írni a MIND weboldalára, frissíteni a tumblr. oldalamat, minden nap legalább fél órát szánni Adobe Draw-ra, befejezni a Game of Thrones negyedik könyvét, tovább tanulni spanyolul és átolvasni készülő könyvem már megírt fejezeteit.

Tudom, hogy más ezer dolgot csinál egyszerre. Ennek örülök. Respect. Hajrá. Régen én is egy multitaskingoló, napi 14 órát dolgozó, mindig elfoglalt, pörgő leányzó voltam. Olyan tíz éve. Meg is lett az eredménye. A siker és a megkeresett eurók mellé ajándékba járt egy burn-out, amiből kutyanehéz volt kimászni. Elég nagy lecke volt és valószínűleg már az életkorommal és a megszerzett bölcsességemmel is jár, hogy nem akarok annyira hajtani, bizonyítani. Néha azonban még beleesek abba a hibába, hogy jó sok ‘kell’-t pakolok a tányéromra, aztán csodálkozok, hogy ha a láttán görcsbe rándul a gyomrom és enyhe émelygés fog el. Tudom, hogy ilyenkor kell egy kis önvizsgálatot tartani. Akarom én mindezt? Valóban meg kell tennem ezeket a dolgokat? Mert ha nem, akkor mi van? Melyek azok, amelyek igazán fontosak?  Mármint nekem. Nem megfelelésből, hanem mert én tényleg akarom. Elsősorban magamért. De ezt Simon Sinek nálam sokkal szebben megfogalmazta:

image.jpeg

De mi köze mindennek a decemberre bevállalt Flash Fiction vagy Free Draw challenge-hez? Mindössze annyi, hogy nem kötelezem magam arra, hogy minden nap  inspirált, motivált és produktív legyek csak azért, hogy kipipálhassak egy teljesített feladatot. Ezzel szemben rendszeresen pillantást vetek majd mindkét kihívás feladataira és amelyik megihlet, azt megcsinálom. Úgy és akkor, ahogyan nekem tetszik. És természetesen nem felejtem el őket posztolni:-)

Hozzászólás