Irány Malmö!

A cím nem éppen igaz, mert már két napja itt vagyunk. Merellel. Nyáron úgy döntöttünk, hogy felélesztjük régi hagyományunkat, miszerint együtt utazva derítjük fel Európa számunkra még ismeretlen városait. Legutóbb Koppenhágában jártunk, s annyira elvarázsolt minket a skandináv mentalitás, az emberek, a nyugalom, a mindennapi dizájn visszafogott egyszerűsége, hogy egyértelmű volt: ebből többet akarunk látni, tapasztalni. Így esett választásunk Malmöre.

imageMerellel május óta nem láttuk egymást, mivel ő az egész nyarat a School of Visual Arts egyik tanfolyamán töltötte New York-ban. Munkájából kifolyólag, természetesen. Kutatott, alkotgatott, ilyesmi és erről rendszeresen küldött beszámolókat, de ez nem pótolja a személyes beszélgetéseket, ugyebár. Így hát október 4-én, szerdán felszálltam a Wizzair Eindovenbe induló járatára és este hat körül már javában beszélgettünk Merel nappalijában, ami – szokás szerint – megint teljesen másképpen nézett ki, mint legutóbb. Jó volt újra találkozni. Mindketten egyetértettünk abban, hogy éppen eljött az ideje annak, hogy kimozduljunk, elmenjünk valahová.Valami miatt, ha hat-nyolc hétig egy helyben vagyok, elfog egy egyfajta nyugtalanság és tudom, hogy utaznom ‘kell’. Amint útra kelek, lenyugszok. Merel ugyanígy van ezzel. Nem véletlen, hogy legjobb barátnők vagyunk.

Az utazás szervezése munkamegosztással zajlott: én intéztem a szállást, Merel pedig a repülőjegyeket.Tervünk az volt, hogy a SAS egyik járatával Amszterdamból Koppenhágába repülünk, onnan pedig az Öresund-hídon átvonatozva érkezünk meg Malmöbe. A jegyek lefoglalása mindössze egy fél óra kérdése volt, ám a szálláskeresés egy kicsit több időt vett igénybe. Az Aribnb hálózatán keresztül az ötödik lakást sikerült megkapnunk, de mint kiderült, érdemes volt türelmesnek lenni. Ezeket a sorokat éppen egy retro-trendin berendezett lakás  nappalijában írom a Lundbergsgatan 18a szám alatt. A lakás tulajdonosa Laura, aki barátjával a város egy másik negyedében lakik, s mivel nem akart régi fészkétől megválni, az Airbnb ideális megoldásnak bizonyult. Mit mondjak, jobb helyet nem is választhattunk volna. A városközpont és a tengerpart mindössze 10-05 percnyi sétára van, a sarkon egy bájos kis kávézó, a St. Jacobs Stenugnsbageri található, velünk szemben a Sushido, az utca végén pedig a Kronprinsen bevásárlóközpont. Az épületek letisztultak és úgy saccoltuk, hogy a hetvenes években épülhettek, s ezt a retro-nosztalgiát lakásunk minden részlete sugározza, az ablaknyitó fogantyújától az ajtóra felszerelt csengőig. Ha lenne pár százezer koronám, gondolkodás nélkül megvenném ezt a kérócskát.

image
Esti fények ablakunkból

Nem tudom pontosan megmagyarázni, miért vonz annyira az észak. Mi az, ami megfog a dán, a svéd emberekben, városokban, életvitelükben? Valahogy az az érzésem, hogy harmóniában élnek környezetükkel, szeretik az egyszerűséget, ugyanakkor a minőséget. Legyen szó kávéról, ételről, ruháról vagy lakberendezésről. Nem véletlenül egyik kedvenc márkám a Filippa K és a Cheap Monday, inkább iszok egy kávét egy nap, de az legyen jó,  reggelire pedig totálisan megelégszem egy-két szelet knäckebröddel és sajttal.Szeretem a szürkét,a fehéret és a feketét,az igazi gyapjú melegét, a friss, szeles levegőt,a tengerparton tett frissítő sétákat. Nos, de térjünk rá arra, hogy hogyan telt az első két nap Svédország harmadik legnépesebb városában.

imageTegnap kora délelőtt útnak indultunk. Tervünk egyszerű volt: shop till you drop. Az útvonalat már előző este feltérképeztük és a világért sem akartunk kihagyni semmit. Mit mondjak? Estére úgy elfáradtunk, hogy hazaérve lehuppantunk a nappaliban és alig tudtunk megmozdulni. Küldetés teljesítve! Túránkat a Lilla Torg bájos kis terén kezdtük, onnan haladtunk végig a boltokon, bevásárlóközpontokon. Megvolt a Hansa, a Triangeln, Entré és Caroli, a legnagyobb örömet mégis az olyan concept-store boltok okozták, mint az AbSmaland. Ami leginkább feltűnt, az az volt, hogy itt még a vásárolgatás is sokkal nyugisabb: sehol nem volt tömeg, a boltokat, áruházakat nem árasztják el a szemet gyakran bántó mesterséges fénnyel, valamint nem szól hangos zene. Némelyik bolt/butik a ruhákat leszámítva simán megállta volna helyét egy minimalista stílusú wellness oázisként. Merel, aki szuper érzékeny mindenféle mesterséges látvány- vagy hangbéli stimulusra, akinek már a Fórum is túl sok, ezt a visszafogottságot különösen tudta értékelni. Mindenesetre az estét a Netflix előtt töltöttük, Laura és Linus listáját böngészve. Merel nagy skandináv krimi rajongó és mint kiderült – a sarkon lévő kávézóban dolgozó, rendkívül barátságos fiú adta az infót-, a The Bridge néhány epizódját a tőlünk nem messze lévő utcákon forgatták.

imageMegnyugtatás képpen: mi itt semmit nem érzékelünk a banda háborúkból.Erről is beszélgettünk ma az egyik butik, szintén rendkívül barátságos és kedves eladójával. Elmondása szerint ebből ő sem vesz észre semmit, pedig itt született és olyan ötven éve itt él. Valószínűleg ennek az az oka, hogy utcánk Malmö egyik legkiemeltebb, gazdagnak mondható részében helyezkedik el, ahol elsősorban értelmiségi fiatalok, harmincas éveikben járó gyerekes szülők és békés idősek élnek.

Hogy milyen terveink vannak az elkövetkezendő két napra? Hát, azt még pontosan nem tudom, mert általában improvizálunk és megyünk az orrunk után. Mindenesetre folyt.köv.

Hozzászólás