Zsuzsi filmet néz: I. rész

Idestova két hete annak, hogy beszámoltam arról, mit fogyasztottam sorozatok terén az elmúlt hónapokban. Néhány nappal ezelőttig távol tartottam magam a Netflix-től, ám végül megadtam magam és belepillantottam az Arrow első epizódjába. A belepillantás azóta is tart, mert igazán szeretném megtudni, hogy mi történt Oliver Queen-nel azon a szigeten. Mielőtt bárki is azt hinné, hogy csak a jóképű vagy érdekesen furcsa férfi főszereplőket felvonultató sorozatok érdekelnek, gondoltam, megosztom azokat a filmeket, amelyeket augusztusban megnéztem.

  1. Whiskey Tango Foxtrot (2016) – A film főszereplője egy tapasztalt haditudósító, aki Afganisztánba kap kiküldetést. Alapjában véve sem a téma (háború, korrupció, szegénység), sem a helyszín nem vicces, azonban Tina Fey alakítását egyszerűen nem lehet nevetés nélkül megállni. Ő különben nemcsak színésznő, hanem producer is. Miután elolvasta Kim Barker: The Taliban Shuffle: Strange Days in Afghanistan and Pakistan című, valós történéseken alapuló könyvét, azonnal megvette a filmesítés jogait. Többet nem is árulok el – talán csak annyit, hogy a vásznon Billy Bob Thornton is megjelenik, mint magasrangú katonatiszt -, hiszen a trailer magáért beszél.

    2. Demolition (2016) – Jake Gyllenhaal egyike kedvenc színészeimnek. Mondhatom úgy, hogy számomra ő is az érdekesen-kattant-fura kategóriába tartozik. A Demolition-t a tesóm ajánlotta, márpedig ha ő felhívja egy filmre – vagy sorozatra vagy könyvre – a figyelmemet, akkor azt kötelezően meg is nézem. Hogy hogy tetszett? Hát, meg tudnám még nézni kétszer, anélkül, hogy egy percig is unatkoznék. A történet úgy indul, hogy Dave, egy übersikeres befektetési bankár (Jake) egy autóbalesetben elveszíti a feleségét és ezt valahogy nem tudja feldolgozni. Vagy inkább mondhatnánk azt: elég furán dolgozza fel. Figyelem: nem egy feel-good movie-ról van szó!

    3. How I Live Now (2013) – Ez tipikusan az az eset, amikor sokadjára lettem szerelmes egy könyvbe és titkon reméltem, hogy valaha, valamikor, valaki majd megfilmesíti. Meg Rosoff  regénye a borítójával ragadott meg annak idején, valamikor 2006-ban. Beszippantott és azóta is könyvtáram egyik becses darabja. Amikor megtudtam, hogy film készül belőle, ráadásul Saoirse Ronan főszereplésével, tudtam, hogy nem szabad kihagynom. Nehéz volt, de próbáltam mindenféle elvárás nélkül – vajon lesz-e a film olyan jó, mint a film? – nézni, már ha ilyesmi lehetséges. Mindenesetre elégedetten konstatáltam, hogy a rendezők nem okoztak csalódást. Teljes mértékben tudtam azonosulni Daisy-vel, a dacos, magának való, anorexiára hajlamos lánnyal, akit a tengerentúlra, egy angliai, ingerszegény vidékre küld az apja, hogy mostoha-unokatestvéreivel és nagynénjével töltse a nyarat. Daisy élete alaposan megváltozik – szerelem, Harmadik Világháború, dráma – és kénytelen mindent újraértékelni.

    4. Eddie the Eagle (2016) – Egyszerűen szükségem volt egy olyan filmre, ami bugyutácska, jópofa és garantáltan jókedvre derít. Amin nem kell sokat gondolkodni, ami elhiteti velem, hogy bármit elérhetek, ha igazán akarom. Mert ha Eddie-nek sikerült, nekem miért ne sikerülne? 1988-at írunk, a helyszín Calgary, ahol a téli olimpián brit színekben feltűnik Eddie Edwards. Hihetetlenül kétballábas, az edzője (Hugh Jackman) sem hisz benne igazán, de Eddie elszánt.Meg akarja mutatni, hogy érdemes küzdeni, nem szabad feladni és nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos.

    5. Oddball (2015) –  Ritkán nézek állatos filmeket. Tulajdonképpen csak véletlenül. Sokszor elfelejtem, hogy  milyen ártatlanul jópofák tudnak lenni. Hajlamosak a legjobbat kihozni az emberből. Ilyenkor máshogy nézek Pop-ra is. Mintha egyszerre csak megérteném, hogy mi játszódik macska-lényében, sokkal kedvesebb és türelmesebb vagyok hozzá. Hogy ki Oddball? Egy kutya. Gazdája a fejébe veszi, hogy unokájával és persze a hűséges ebbel, megakadályozza a pingvinek rókák általi kipusztulását. Jópofa, humoros, olyan nem-kell-rajta-gondolkodni film.

    Mivel szeptemberben is szeretnék legalább öt filmet megnézni, várom a javaslatokat kommentben. Előre is köszi!

5 Comments

  1. Lily

    Anno én is így jártam az Arrow-val. 🙂 Még nézem csak már kevésbé lelkesen… Sajnos nem tudok neked filmet ajánlani, mert sorozatokat nézek inkább mint filmeket. Most mi limonádénak Killjoys-t nézünk, én meg újranézem a Dollhouse-t mert sok része elgondolkodtató, ugyanakkor kikapcsolósan könnyed is. Filmek közül utoljára a Zootropolist néztem meg. 😀 … és az Ébredő erőt újra meg újra.

    1. sistercrazy123

      Szia Lily!
      Nagyon szépen köszönöm a reakciót. Képzeld, én még nem láttam a Zootropolist, szóval ajánlottál egy filmet, még ha nem is szándékosan:-)

      Szép napot!
      Zsuzsi

  2. Voyager

    Szia,

    Igaz, hogy szeptember már elmúlt, de arra az esetre, ha esetleg decemberben is megnéznél pár filmet (többet is írok, hátha valamelyiket már láttad):

    – A Szív Bajnokai (2009): Sandra Bullock -ot középszerű színésznek tartom, de ez a film szerintem élete legnagyobb alakítása volt. Nehéz lesz túlszárnyalnia (eddig nem sikerült – bár ez szubjektív). A filmhez további pluszt ad, hogy megtörtént eseményt dolgoz fel. Rám akkora hatással volt, hogy a film alatt többször kicsordult a könnyem. Sőt, a végén úgy éreztem, szeretnék találkozni a házaspárral, még ha csak egy kézszorítás erejéig is, mert a világból nagyon hiányoznak az ilyen emberek.

    – Az Utolsó Szamuráj (2003): Tom Cruise -ról is ugyanazt mondhatom, mint Sandra Bullock -ról, és ez a film is az, amit a főszereplő nem nagyon tud túlszárnyalni. Mindamellett, hogy egy mély filmről van szó (persze van, aki csak a kardozós, háborúzós filmet látja benne – de ez nem Te leszel), a filmben elhangzik egy nagy bölcsesség, amit… nem is tudom… egyszerűen csak szeretek. Mert szeretem a bölcs gondolatokat.

    – A.I. Mesterséges értelem (2001): Ezt a filmet csak akkor nézd meg, ha a sci-fi nem bann listás az “étlapodon”. Ezt kicsit félve ajánlom, mert már nagyon-nagyon régen láttam, és mint tudjuk, van az úgy, hogy előveszünk valami régi dolgot, és nem értjük, hogy mi volt benne az, ami annak idején akkora hatással volt ránk. Mindenesetre élénken él bennem az érzés, amit a film legvégén éltem át (szintén kövér könnycseppek gurulásával).

    Ha már ilyen “hosszú várakozás után beteljesedős” film volt az előző, akkor itt van másik két szintén erre épülő film:

    – Egy Gésa Emlékiratai (2005)

    – Szerelem a Kolera Idején (2007)

    Most veszem észre, hogy eddig az összes film 2010 előtti. Azt hiszem át kell nézzem, hogy a közelmúltból melyek voltak rám nagy hatással, mert a következő film már egyenesen a XX. századbólé van:

    – Halálsoron (1999): Ez a film olyan szinten “sokkolt”, hogy kb. két napig senkihez sem szóltam, csak néztem ki a fejemből, és még mindig a film hatása alatt voltam.

    Ha nem csak filmek, hanem sorozatok is szóba jöhetnek, akkor a következőket ajánlom:

    – A Visszatérők: Kicsit sci-fi, de… nagyon jó sorozat, ha érdekel a pszichológia, abból is a csoportpszichológia. Érdekes nézni, hogy milyen embertípus hogyan reagál tartós válsághelyzetben. És az is érdekesen kirajzolódik, hogy nincs olyan, hogy jó ember, meg rossz ember. Olyan van, hogy egy ember nagyobb részt jó, mint rossz, és fordítva. Nekem ez azért is fura, mert régen szélsőséges véleményem volt szinte mindenről, így az emberek megítélésében sem volt ez másképp. Mára már árnyaltabban látom ezeket a dolgokat.

    Ha már a színes egyéniségeknél tartunk, akkor van egy másik sorozat is, amiben szintén nagyon jók a karakterek:

    – Banshee: Erről csak annyit mondok, hogy nehéz volt abbahagyni, míg az összes részét meg nem néztem (utána is nehéz volt :D).

    Remélem van pár film a felsoroltak között, amit még nem láttál, és azt is, hogy a film végén elégedett érzés tölt majd el. Mármint úgy értem, hogy nálam előfordul, hogy olyan érzésem van a film végén, hogy hasznosabban telt volna az idő, ha alszom egyet helyette. Szóval… jönnek a hideg morcos idők, amiket sokszor jobb az ablak belső oldalán tölteni egy jó forralt borral, vagy egy nagy csupor fahéjas kakaóval, és filmezni egy jót. 🙂

    1. S.C.

      Szia Voyager, köszi szépen a javaslatokat:-)

      Már mindegyiket láttam, és hát igen, nem mai ‘kiadvány’ egyik sem.
      Jelenleg abban reménykedem, hogy valaki megfilmesíti majd Stephen King: The Dark Tower-ének mindegyik részét, abból lenne egy hét évig tartó sorozat:-)
      Mert a film, amit csináltak belőle, sajnos a közelébe sem ér a könyvnek:-)

      Remélem, sok kellemes filmes estében lesz részed:-)

      Üdvözlettel:

      Zsuzsi

      1. Voyager

        Szia,

        Sajnálom, hogy egyetlen használható ötletet sem sikerült adnom. Viszont, örülök, hogy ezeket már láttad. Azt hiszem átnézem az utóbbi pár év nagy filmjeit, hogy melyek voltak az átlagosnál nagyobb hatással rám. Ha megtörtént, írok pár címet. Hátha azokat is láttad. 😀

Hozzászólás