Ha már a sorozatoknál tartunk

Soha nem tartottam magam egy elkötelezett sorozatnézőnek. Vagyis nem annak a tudatos fajtának, aki minden nap az adott időpontban helyet foglal a tévé előtt és izgatottan várja az éppen aktuális részt. Habár, ha belegondolok, ez nem egészen igaz, mert gyerekkoromban én is minden péntek este ott virítottam a nappaliban, pontban nyolckor, mert kezdődött a Dallas. Valószínűleg nem is annyira Bobby és Jockey viszálykodása izgatott annyira, hanem egyszerűen jó volt így, a családdal együtt kezdeni a hétvégét. Aztán ott volt a Twin Peaks, amit többször csak a párna mögül kukucskálva mertem nézni, főleg amikor felbukkant Bob vagy arra a fura zenére táncolt a törpe. A lista persze itt nem ér véget, hiszen a 80-as és 90-es évek bővelkedtek mára már retro-sorozattá vált alkotásokban: Szomszédok, Kórház a város szélén, az Onedin család, Isaura, A maláji tigris (Sandokan) és Nanu-nanu, vagyis Egy úr az űrből. Biztos mindenkinek más jut eszébe és természetesen mindenkinek megvannak a kedvencei.

Az egyetemi évek alatt, majd később Hollandiában és hazatértemet követően a sorozatok teljes mértékben kimaradtak az életemből. Olyan két-három évvel ezelőtt kezdtem csak el a tévés csatornákat alaposabban átfésülni valami érdekes háttérzaj után kutatva. Hamar kialakult egy általam kedvelt keverék, ami a Dr House, az NCIS és a Két Pasi meg egy kicsi újra és újra ismételt epizódjaiból állt. Elég volt csak a ViaSat3-ra kattintanom és kora délutántól késő estig fél füllel ‘nézhettem’ egyik epizódot a másik után.

Közben persze nem kerülte el a figyelmemet, hogy ‘ a világ’ – családomat, ismerőseimet és barátaimat beleértve –  jóval előrébb jár, mint én. Trónok harca, Breaking Bad, Walking Dead, A mentalista, Vikingek és még sorolhatnám. A csajos témák, mint például a Szex és New York vagy a Szívek szállodája – kb. ez a kettő jut most eszembe – soha nem érdekeltek, a Trónok harca pedig túl nagy hypenak tűnt ahhoz, hogy akár a trailert is megnézzem. A tesóm már a kezdetektől nézte, de én valahogy nem tudtam rávenni magam. Különben, ha filmekről, sorozatokról és könyvekről van szó, szinte kizárólag két ember véleményére adok: a Laciéra és a Merelére.

Dehát az ember változik, ugyebár. Én is. Egy napon azon kaptam, hogy rám tört a sorozatéhség. Olyan érzés volt, mint amikor az ember valami nasi után vágyakozik, de nem tudja pontosan, hogy csipszre, csokira, fagyira vagy sós mogyoróra áhítozik. Az én taktikám ilyenkor mindig az, hogy a megérzésemre és a véletlenre hagyatkozom. Rábíztam magam a Netflixre és egy röpke fél óra elteltével éhségemet feledve merültem bele a Bates Motel első epizódjába. Ezzel kezdetét vette zuhanásom egy sorozatok által generált fekete lyukba. Nézzük, mit fogyasztottam ezen az éven.

Game of Thrones

Ez év februárjában úgy határoztam, hogy adok a Trónok harcának egy esélyt. Nem olvastam a könyveket és tulajdonképpen csak annyit tudtam a sorozatról, hogy sokaknak bejön, valamint gyakran elhangzik benne az azóta szállóigévé vált winter is coming. Ja, és hogy van benne egy törpe, aki jó fej. Az első részből nem sokat értettem, a másodikban már körülbelül tudtam, hogy ki kicsoda, a harmadik résztől pedig nem tudtam leállni. Néhány hét leforgása alatt bekebeleztem az első öt évadot, majd izgatottam vártam az áprilist, hogy nekiveselkedhessek a hatodiknak. Aztán most várakozhatok megint, de nem baj, mert közben elkezdtem olvasni és hallgatni a könyveket. (By the way: Tyrion tényleg nem okozott csalódást. Nagyon bírom.)

 The Man in the High Castle

Komolyan nem emlékszem, hogy ki ajánlotta, de utólag is köszönöm neki. Az ember a Fellegvárban története abból indul ki, hogy Németország és a Japán Birodalom nyerte meg a második világháborút. 1962-t írunk. Az Egyesült Államok nyugati partja japán, keleti partja német náci ellenőrzés alatt áll, a kettő között pedig egy többé-kevésbé független övezet helyezkedik el. Először sokkolt, hogy a Times Square-en hatalmas horogkereszt virít, San Francisco utcáit pedig a felkelő nap jelképe uralja, de mivel minden a legapróbb részletekig ki volt dolgozva, egy idő után már fel sem tűnt a képek és a cselekmény disztópikus bizarrsága. Azt pedig csak zárójelben jegyzem meg, hogy intrónak az Edelweissnál nem is lehetett volna film hangulatát jobban visszaadó dalt találni. Természetesen, Ridley Scott neve eleve garantálja, hogy egy film nem fog csalódást okozni és ez szerintem most sincs másképp. De többet nem is árulok el, mert itt mindennek utána lehet olvasni. Talán csak annyit, hogy ‘nehezen vonszolja magát a sáska’ és a második évad 2016. decemberében várható.

Flash 

Vagyis: A Villám. Teljesen véletlenül ismerkedtem meg Barry Allen-nel. Kizárólag azért, mert a háttérben mindig a Viasat3 szól és felfigyeltem a sorozat beharangozására. A első epizód annyira megtetszett, hogy kénytelen voltam átállni az internetre a további részekért,mert nem volt türelmem kivárni a következő keddet. Már a nyitó mondat hallatára  –My name is Barry Allen and I am the fastest man alive – gyerekes izgalom fogott el minden egyes alkalommal. Ami engem illet, jöhetett a  S.T.A.R. Labs, Barry, Dr. Harrison Wells, Cisco, Zoom, a metahumánok, szuperképességek egész armadája, az emberi esendőség, a jó és a rossz örökös harca. Igen, tudom, elég klisének hangzik, de ez nem feltétlenül baj. Sőt. Néha kifejezetten jó. Szerencsére csak októberig kell várni a 3. évadra!

S utoljára hagytam legfrissebb függőségemet. A befejezés fájdalma még friss, mert tegnapelőtt fejeztem be a 4. évad 10. részét. Ragnar Lothbrok szavai most is itt csengenek a fülemben: Who wants to be king? A beavatottak ebből már kitalálhatják, hogy a Vikingekről van szó. Való igaz, ezzel is alaposan lemaradtam, mert az igazi vikingesek már 2013 óta képben vannak. Azt, hogy én miért csak ez év július végén szántam rá magam arra, hogy ‘csak belenézek már’, ugyanazzal magyarázhatom, mint a Trónok harca esetében. Éppen ezért elkerülhetetlen volt, hogy sorozat-történelmem megismételje önmagát: nem tudtam abbahagyni. Minden estére tartogattam legalább két részt, napközben pedig beolvastam magam a northmenek történelmébe és legendáiba. Szerencsére jelenleg csak egy mid-season finaléről van szó, mert a 4. évad húsz részből áll és a 11. kore őszre várható.

Addig pedig igazi amatőr viking szakértővé képzem magam a history.com tananyagának köszönhetően.

Hozzászólás