Bikini-body státusz: loading….már jó pár éve

image

Mit mondjak, nagy kő esett le a szívemről, amikor valamelyik reggel az egyik beszélgetős műsorban egy pont-annak-néz-ki-ami stylist kijelentette, hogy a nyáron nyugodtan mellőzhetjük a strandon a tanga-magassarkú szandál összeállítást. Egy gonddal kevesebb, gondoltam. Majd eszembe ötlött, hogy biztos van, akit ez tényleg foglalkoztat. Mármint az, hogy ezen a nyáron miben illik és ajánlatos megjelenni a vízparton vagy a medence környékén. Lehet, hogy több lány, hölgy, asszony még aznap délután a nyakába vette valamelyik bevásárlóközpontot, hogy beszerezze a trendinek ítélt darabokat.

Ami engem illet, strandszettem meglehetősen silány. Van egy fekete-fehér virágos bikini alsóm és egy fekete bikini felsőm, amelyek évek óta érintetlenül fekszenek a fiókban. Plusz egy türkizkék, trópusi virágokkal és madarakkal díszített egyrészes fürdőruha, amit  Merellel vettünk egyik Tesco-túránk alkalmával, két évvel ezelőtt. Még az árcédula is rajta van. Egy augusztusi napon ugyanis elhatároztuk, hogy kimegyünk a fürdőbe, aztán hamar rájöttünk, hogy túl sok hercehurcával jár (táska, nagy törülközők, napolaj, papucs, könyvek, újságok, szalmakalap, étel-ital, párnák, tusfürdő) és inkább moziba mentünk. Egyikőnk sem szeret fürdőbe vagy strandra járni, kivéve ha a hágai tengerpartról van szó, ahol jó nagyot lehet sétálni és csak ritkán melegszik fel annyira az idő és a víz, hogy rövidnadrágra vagy bikinire kellene öltözni. Valószínűleg azon a bizonyos nagyon meleg augusztusi napon egy pár pillanatra a média hatása alá kerültünk, ami felszólította a lakosságot, hogy aki teheti, hűsöljön víz közelében. Mindenesetre a mozi jobb választásnak bizonyult.

Soha nem voltam egy strandolós típus. A balatoni nyarakat nagyon szerettem annak idején. Tizenhárom éves koromig rendszeresen jártunk Zamárdiba és akkor abszolút nem érdekelt, hogy milyen bikini vagy fürdőruha volt a divat. Sokkal inkább, hogy változott – e valamit a nyaraló az elmúlt egy év alatt, mit vetítenek a siófoki kertmoziban, átmegyünk-e majd Tihanyra vagy elmehetünk-e megint Dolly Roll koncertre. Az, hogy ott volt a magyar tenger, amiben meglehetett mártózni, egyfajta kellemes háttérrészletnek számított.

Később, amikor Bogácsra jártunk és én is egy pár évvel idősebb lettem, tudatosult bennem, hogy nem szívesen mutogatom dundi alkatomat nemhogy bikiniben, de úgy általában semmiben, ami túl sokat fed fel belőle. Míg általánosban és a gimi első évében inkább formás, majd nagyon vékony voltam, addig tizenhat éves koromra a legjobb szándékkal is  a teltkarcsú szó illett rám a leginkább, ha finoman akarom magam kifejezni. Magamban ezt kövérre fordítottam le. Vastag volt a combom, pufi a karom, túl nagy a hasam és a hirtelen hízásnak köszönhetően testem különböző pontjait striák hada díszítette. Valahol olvastam, hogy ha lebarnulnék, akkor vékonyabbnak látszanék, de az igazság az, hogy egyszerűen nem tudok napozni. Sem most, sem akkor. Soha. Nem bírom a tűző napot. Tíz percig sem tudok mozdulatlanul feküdni és nem látom értelmét annak, hogy olyasvalamit csináljak, ami semmi örömet nem okoz. A nyaralások alatt persze eleget tettem a kötelező fürdőlátogatásoknak – elvégre is nyaralunk vagy nem? – és őszintén irigyeltem azokat, akik nem éppen esztétikus külsejük ellenére jóízűen ették a lángost, nyalták a legalább kétgombócos fagyit és lazán kortyolgatták sörüket, üdítőjüket. Én nem mertem. Enni, az én alakommal? Azt pedig végképp nem értettem, hogy hogyan ehet-ihat-henyélhet  valaki naphosszat úgy, hogy közben nádszál-karcsú marad, mert erre is láttam példát eleget. A lényeg az, hogy valami miatt azt hittem, hogy a nyári életnek része kell, hogy legyen a fürdőzés, hiszen mindenki azt csinálja és nekem is követnem kell a példájukat.

Ezt hittem egészen olyan harmincöt éves koromig. A nyár közeledtével elkapott az enyhe stressz, amikor az újságokban és magazinokban megjelentek a különböző tanácsok, tippek azzal kapcsolatban, hogy hogyan hozzuk magunkat topformába a strandszezonra. Sportolni kellene, hogy szép feszes és izmos legyek. Diétázni a lapos hasért. Le is kellene barnulni, hogy ne téli-tavaszi sápadtságomban találjanak rám az első napsugarak. Egyszer még egy szoláriumbérletet is vettem. A harmadik alkalom után azonban kénytelen voltam rájönni, hogy ezt abszolút nem nekem találták ki. Hogy ‘x’ percig csak feküdjek? Nem ment. Unatkoztam, nyugtalan lettem. Kipróbáltam az álló szoláriumot is, de abban meg az volt az érzésem, mint ha egy űrkapszulában lennék, a rádióból hülye zene szólt és alig bírtam kivárni, hogy leteljen az a hat perc és visszamenekülhessek a valóvilágba.

Egy napon aztán komolyabb önvizsgálatnak vetettem alá magam és meglepődtem, hogy milyen ostoba vagyok.Mit stresszelek itt azon, hogy jön a nyár és a strandszezon? Komolyan érdekel, hogy a latinosan fodros vagy a horgolt bikini a menő? Ki a fene akar egy hétig zelleren meg uborkalén élni, amikor finomabbnál finomabb hűsítőket lehet vedelni és végre roppanhat a csokimáz a Magnumon? Addig süllyedni, hogy önbizalom-növelés céljából híres celebek fotóit nézegetem, mert ideig-óráig jobban érzem magam attól, hogy Kate Mossnak is van narancsbőre – nem enyhén – vagy hogy Kate Winslet megint felszedett néhány kilót és lógnak a mellei?

A nyár tök jó, mert hosszabbak a napok, mindenféle érdekes programok vannak ország- és világszerte, hónapokig el lehet lavírozni egy rövidnadrágban, pólóban és tornacipőben, olvashatok egy csomó könyvet, utazhatok, kiülhetek bármelyik teraszra egyedül vagy barátokkal és annyi fagyit ehetek, amennyit akarok. De a strandszezon és a bikini-body? Bocsi, manapság teljesen hidegen hagy. Nincs bordás hasam és valószínűleg nem is lesz, hacsak nem a jógának köszönhetően, amit mellesleg azért csinálok, mert szeretem. A stria-csíkjaim még mindig megvannak, de kit izgat? Negyven fölött úgy sem mutogatom magam hasi pólóban és szuper-mini szoknyákban vagy alig valamit elfedő sortocskákban, mint ahogy azt sosem tettem. Legyen  az a tizenévesek kiváltsága vagy akinek jól esik. Napbarnított sem vagyok, de ha egy kis színt kell magamra varázsolni, szerencsére a Biothermnek van egy fantasztikus testápolója, aminek az illata valami fenomenális és mikroszemcséknek köszönhetően természetesen simára és nyárias színűre varázsolja a bőrt. Csak indokolt esetben használom, mert vonzza a macskaszőrt. Gondolom, erre elfelejtették tesztelni.

Szóval, ideális bikinibody nélkül is maximálisan élvezem a nyarat a magam módján és minden hithű strandolónak ugyanezt kívánom. Elvégre is, ahány ember, annyi féle, ugye?

Hozzászólás