Éljen a király!

Természetesen ez csak néhány éve hangzik el Hollandiában.

Pontosabban 2013. április 30-a óta, amikor is a méltán közkedvelt Willem-Alexander trónra lépett, leváltva ezzel édesanyját, Beatrixot. A fiatal király oldalán ott állt felesége, Maxima, akiért az egész ország rajong. Nem csoda, hiszen szép, közvetlen, és sokak szerint latin lazasága pozitív változást hozott a mindig is kissé visszafogott Oranje-Nassau dinasztia életébe. Szerintem kevés hollandnak maradt aznap szárazon a szeme az új király, a gyönyörű felesége és a három kis hercegnő láttán. Lezárult egy korszak.Hollandia akkor ünnepelte utoljára április 30-án a Királynő napját. Koninginnedagból Koningsdag lett.

image

Ez pedig ma van, április 27-én, Willem-Alexander születésnapján.

Tegnap este szokásszerint megnéztem a holland híradót. Csak hogy megtudjam, hogyan készül az ország a nagy napra, és hogy kegyes lesz-e hozzájuk az időjárás. Hát, nem. Már tegnap is több helyen esett a hó, viharos erejű szél fújt, néhol vízszintesen zúduló eső áztatta a szervezőket. A Zwolle-ben tartott főpróbát is elmosta a víz. A királyi család ugyanis minden évben egy ‘kiválasztott’ városba látogat el, ahol a lakók bizony kitesznek magukért, hogy méltón fogadják, megvendégeljék és szórakoztassák őket. Több hónapon át zajlanak az előkészületek, mindenki izgatottan várja a nagy napot. A lehangoló előrejelzések ellenére remélem, hogy nem hiába.

Én 1996-ban tapasztaltam meg először, hogy hogyan mulatnak a néderlandusok ezen a jeles napon. Délelőtt 11 körül érkeztem Amszterdamba. Szerettem volna hamarabb, de csak a harmadik vonatra fértem fel. A vonaton mindenki nagyon jó hangulatban volt. Sokan szerintem a reggeli két kávét legalább két oranje bierrel, azaz narancssárga sörrel helyettesítették. A narancssárga ezen a napon kötelező: póló, dzseki, harisnya, cipő, sapka, paróka, körömlakk, rúzs, az orcákra pedig jöhet a piros-fehér-kék mini lobogó. Nemcsak a sör narancsszínű, hanem a jenever – hasonlít a mi pálinkánkhoz-, és az oranje bitter is, ami csak színében különbözik az Unicumtól. Mivel szüli napról van szó, ezért tortát is enni kell, de legalábbis egy szelet oranje tompuchet. Egyfajta francia krémes narancssárga mázzal.

Az állomástól sodródtam a tömeggel. Számítottam rá, hogy sokan lesznek, de arra nem, hogy csak araszolva fogok tudni haladni. Apró termetemnek köszönhetően fogalmam sem volt, hogy hol vagyok és merre megyek. Teljesen elvesztem a 180-190-es, szőke óriások között. Egy idő után rájöttem, hogy mindenki a Dam, Amszterdam főtere felé igyekszik, aztán pedig a belváros különböző szórakozó negyedeibe. Minek menjek arra? Úgysem látok semmit. Kifurakodtam hát a tömegből, átmentem egy csendes kis mellékutcán és elkezdtem a Jordaan felé sétálni. Megkönnyebbülten lélegeztem fel. A csatornaparton, a házak előtt, minden létező kocsmában, kávézóban és étteremben állt a bál, de visszafogottabban, mint a város közepén. Szerencsére sütött a nap, és aki tehette vízre szállt. Mindenféle színű, méretű, kategóriájú csónakok próbálták egymást kerülgetni a kanálisokon, de mivel a legtöbb esetben nem a kapitány volt a legjózanabb a fedélzeten, ezért hamar forgalmi dugó alakult ki. Se baj, az utasok azonnal összehaverkodtak, és ha már úgy is ‘megfeneklettek’, akkor miért ne táncolnának és folytatnák tovább együtt a bulit?

A házak előtt mindenki néhány centért, egy-két guldenért árulta megunt, évek alatt összegyűlt portékáit.Ez is egyfajta hagyomány, ami a vrijemarkt nevet kapta. Ruhák, könyvek, bútorok, játékok, ékszerek. Amíg a felnőttek a tárgyi dolgoktól igyekeztek megszabadulni, addig a gyerekek saját készítésű sütit, frissen facsart narancslevet és kávét kínálgattak zsebpénz fejében a nézelődőknek. Bizony, a holland gyerekeket hamar megtanítják arra, hogy a pénz nem a fán terem és mindenért meg kell dolgozni.

image.jpeg

Az első, amszterdami Koninginnedagot még sok követte. Ünnepeltem Rotterdamban, táncoltam és énekeltem a gouda-i Oranjenachton, árultam narancssárga-mázas fánkot a haastrechti templom téren, buliztam feldíszített hajón Utrecht grachtjain. S habár nem vagyok híve az erős italoknak, azért mindig koccintottam a királyi család egészségére. Oranje biterrel. Ahogy illik.

Hozzászólás