Madonna farmer

Nem valószínű, hogy hivatalosan létezik ilyen kategória. Van skinny jeans, slim regular, girlfriend, boyfriend, regular és mom jeans. Mindenki megtalálhatja az ízlésének, pénztárcájának és alakjának megfelelőt. Habár ez utóbbit mintha sokan nem vennék figyelembe. Mindegy. Ízlések és pofonok, ugyebár.

Nekem a Madonna farmer egyetlen nadrágot jelent, mégpedig azt, amelyiket Madonna viseli a Papa Don’t Preach videójában. Tizenkét éves voltam, amikor először láttam és hallotam a tévében ezt a számot. Pontosan emlékszem, hogy amikor Madonna – vagyis a történetbeli olasz lány – magabiztosan, bőrdzsekijét vállára vetve megy fel a lépcsőn, hogy bejelentse az apjának azt, ami miatt nem kellene prédikálnia, csak arra tudtam gondolni, hogy ‘de jó lenne, ha lenne egy ilyen farmerem!’ Mellesleg azt is gondoltam, hogy de jó lenne, ha olyan alakom lenne, ami ahhoz a bizonyos farmerhez illik, és akkor már a dzseki és a magabiztos járás is kapóra jönne. Nem, nem rohantam azonnal a boltba beszerezni a majd-én-is-olyan-leszek-mint-Madonna hozzávalókat. Mivel még általánosba jártam, kiöltözni amúgy sem nagyon volt értelme, mert kötelező volt az iskolaköpeny viselete. Különben is mindig jó kislány voltam: visszafogott, komoly tanuló, példamutató magatartással. Csak a szívem mélyén álmodoztam arról, hogy bárcsak olyan vagány lehetnék, mint Madonna. Attól a bizonyos papa-don’t-preach-es naptól kezdve ő lett a példaképem. Minden tetszett: ahogy öltözködött, ahogy táncolt, az izmos karjai, az elszántsága, a kitartása, a merészsége. Számomra ő volt az élő példája annak, hogy mindent elérhetsz, ha nagyon akarod és hajlandó vagy keményen dolgozni.

Rajongásom több, mint két évtizeden át tartott.Elolvastam minden cikket, megnéztem minden interjút, megvásároltam minden CDt és letöltöttem az összes dalt. Rengeteget táncoltam a nappaliban a Holidayre, ha egy kis motivációra volt szükségem, akkor jöhetett az Express Yourself, jóga gyakorlatokhoz pedig a Frozen. Persze az évek múltával rájöttem (ó, mennyire naiv voltam!), hogy a pop királynője sikerét nem kizárólag a kemény munkának és kitartásának köszönhette. Az is világosság vált, hogy valószínűleg én is nézhetnék ki úgy, mint Madonna ( olyan Zsuzsisan ), ha lenne személyi edzőm, stylistom, menedzserem, mesterszakácsom és semmi más dolgom nem lenne, minthogy napi hat órát tornázzak, utána megegyem a gondosan összeállított makrobiotikus menüt, majd ellibegjek valamelyik kötelező partira. Félreértés ne essék: nagy dolognak tartom, amit Ms Ciccone elért, de nem cserélnék vele.

Egy koncertjén azonban mindig is ott akartam lenni. Sikerült. Amikor megtudtam, hogy Madonna Sticky and Sweet turnéjának egyik állomása az amszterdami Arena lesz, azonnal felhívtam Mariankát, hogy csatlakozna- e hozzám, mert én bizony megyek, vele vagy nélküle.Természetesen igent mondott, én pedig másnap hajnalban már ott dekkoltam a gouda-i állomás épülete előtt, hogy le ne maradjak a pénztárnyitásról. Nem én voltam az egyetlen. Küldtem az energiát ezerrel az univerzumnak, mert kellett az a két jegy. A körülöttem állók között volt, aki egyszerre nyolcat is megvett. Ez volt a szerencsém, mert nekem már nem jutott volna, de éppen mellettem állt egy srác, hat jegy boldog tulajdonosa, akinek a barátnője az utrechti állomáson szintén megkaparintott hat belépőt – biztos, ami biztos, ugyebár-, és így azonnal meg tudtam venni kettőt a készletéből. Ezek után nem volt más hátra, mint kivárni azt a pár hónapot, amíg elérkezik a turné nagy napja.A koncert egy életre szóló élmény volt. Látványos, minden a helyén, Madonnásan provokatív. Mondanom sem kell, hogy Mariankával végig énekeltük és táncoltuk az egészet. Egy icipicit azonban csalódtam, amikor kiderült, hogy nem lesz ráadás. Később a holland sajtó ezt azzal a magyarázta, hogy Madonna igazi profi és vérbeli üzletasszony. Percre pontosan kezdte a koncertet, leadta a műsort, percre pontosan befejezte és kész. Valahol meg tudom érteni, de  egy igazi rajongó azért többet vár.

Már régen nem bálványozom Madonnát úgy, mint a 80-as és 90-es években. Szívesen meghallgatom a számait, még mindig szoktam a Holiday-re táncolni és a sportsulis alkalmakra is van egy speciális Madonna playlistem. S hogy, hogy nem, néhány hete vettem egy Madonna farmert. Csak úgy. A régi idők emlékére.

Hozzászólás