Jamie, Lord Tyrion és Slipknot

Miután befejeztem a Bates Motel mindhárom évadát, kellemetlen sorozat-űr támadt mindennapjaimban. Ha valaki nem tudná, a Bates Motel a Psycho előzménysorozata, amely a tinédzser Norman Bates életét és anyjával, Normával való különös és közel sem egészséges kapcsolatát mutatja be a titokzatos motelbe való költözés után. Csodáltam Freddie Highmore alakítását, sokat nevettem Norma hisztis zsarnokságán, izgatottan vártam, hogy milyen jól őrzött, piszkos kis titkok derülnek ki a város lakóiról és lassan, de nagyon megkedveltem Dylant és Sheriff Romerot. Ám a részek elfogytak és márciusig nem is lesz folytatás.

Bates Motel trailer

Szóval, ültem a kanapén és gondolkodtam: most mi legyen? A téli esték még hosszúak, filmezni is szeretek, de melyik sorozatra vessem rá magam? A Netflix kidobott ugyan néhány, szerinte az ízlésemnek megfelelő javaslatot – Dexter, Hannibal, Weed, Blacklist -, de egyik trailer sem keltette fel az érdeklődésemet. Aztán egyszer csak  kaptam egy tippet egyik kedves ismerősömtől. Hallottam már az Outlander-ről? Állítólag jó. Nem, még nem hallottam róla, de az információt felvettem képzeletbeli listámra. Így történt aztán, hogy egy este, amikor semmi dolgom nem volt, megnéztem az első epizódot. Majd a másodikat, a harmadikat….. és mire észbe kaptam, elkötelezett Outlander néző vált belőlem. Nem hittem volna, hogy egy ilyen időutazásos történet így magával ragad, de minden tetszett: a címdal, a skót akcentus, a táj, a jól megválasztott karakterek és nem utolsó sorban Jamie Fraser. Ki ne olvadna el a magas, izmos, vöröshajú – a vörös mindig is a gyengém volt – védelmező, őszinte és bátor skót láttán? Merel nem, mert ő azonnal kijelentette, hogy nála kizárólag Denzel Washington jöhet számításba, mire nevetve konstatáltuk, hogy a férfiakon biztos nem fogunk soha összeveszni.

Outlander trailer

Kemény két hétig faltam az epizódokat. Csillapíthatatlan étvágyamnak az lett az eredménye, hogy újra rám köszöntött a ‘na most mi legyen?’ állapot. Már majdnem elhatároztam, hogy egy időre sorozat-böjtre állítom magam, amikor eszembe jutott, hogy szerintem körülöttem már mindenki látta a Trónok Harcát, kivéve engem. Nekiveselkedtem hát. Bevallom, az első rész nem győzött meg. A második sem annyira, de három a magyar igazság, ugyebár és mondhatom, nem bántam meg nagylelkűségemet és kitartásomat. Jelenleg a második évad közepén járok. Kedvencem és önkéntesen fogadott tanítómesterem Tyrion “Ördögfióka” Lannister. Eddig két fontos dolgot tanultam tőle:

  1. ” Once you have accepted your flaws, no one can use them against you. “
  2. ” Anything said before the but does not count. “

Kíváncsi vagyok, hogy milyen szarkasztikus bölcsességekkel áll még elő a kisember az elkövetkezendőkben. Szerencsémre ebből a sorozatból sem maradt ki egy jóképű skót Richard Madden személyében, aki Robb Stark-ot alakítja. Igyekszem mértékletesen adagolni az epizódokat, hogy egy jó ideig kitartsanak és ne kerüljek túl gyorsan a fent említett dilemmába. Esetleg, ha valaki már most tud ajánlani egy űrpótló és nagyon jó sorozatot, természetesen szívesen látom az ezzel kapcsolatos javaslatokat, megjegyzéseket.

A héten beszéltem tesóval is. Szinte hihetetlen, hogy december óta nem találkoztunk, az pedig még inkább, hogy augusztus óta nem voltam Londonban. El is ábrándoztam egy tavaszi látogatás lehetőségéről, de először szeretném kivárni, hogy hogyan alakulnak a dolgok a MIND körül. ( Igen, igen, hamarosan megjelenik a magazin! ) Mindenesetre az eddigi kiruccanásaim mindig sok inspirációt adtak és erre a jövőben is szükségem lesz. Mielőtt túlmagyaráznám a dolgot: egyszerűen szeretem Londont és kész. Tesó a vonal másik végén laza örömmel közölte, hogy éppen Slipknot koncertre készül. Az Alexandra Palace-ben játszanak, ami egy tízperces séta a háztól, ahol laknak. Vele együtt örültem magamban, mert pontosan tudom, hogy milyen fantasztikus érzés egy jó koncerten jelen lenni. Jó szórakozást kívántam neki és mint később kiderült, az meg is volt.

A Slipknotról mindössze annyit tudtam, hogy néha több, mint heten vannak, maszkokat viselnek és nagyon kemény zenét játszanak. Egy szám címét sem tudtam volna felidézni. Puszta kíváncsiságból felpattantam a YouTube-ra, ami kidobott egy videólistát. A szemem egy órára a képernyőre tapadt. A zenére igazán nem is figyeltem, inkább csak a lüktetésre, a képekre és a szövegre. Számomra is megmagyarázhatatlan okból tetszett ennek az érdekes formációnak a munkája. Át is ugrottam az Apple Music-ra és meghallgattam két albumot. Meglepő módon nem sokkolódott Pink-hez, Green Day-hez, Muse-hoz és Faith No More-hoz szokott fülem. Ellenkezőleg. Nyugtatólag hatott és nagyon jól tudtam a rajzolásra koncentrálni. Azóta is, ha rajzolok, akkor Slipknot. Hogy meddig tart ‘rajongásom’, azt nem tudom, de nem is ez a lényeg.

Ennél sokkal inkább foglalkoztat, hogy ki ül fel végül a vastrónra……

2 Comments

  1. Katalin Galuska

    Zsuzsi, en most másodszor nézem a trónok harcát! Készülök az új évadra…
    Walking deadet már láttad?
    Better call Saul valami eszméletlenül jó, annak is most lesz a második évadja. Azt érdemes a breaking bad után nézni. Azt is megéri végig ülni 😉

    1. sistercrazy123

      Szia Kati! Én még újonc vagyok. Még a Walking Dead-et sem láttam. Szerintem fényévekkel le vagyok maradva még egy átlag sorozatnézőtől is, nemhogy egy profitól:-) Köszi a tippeket!

Hozzászólás