Hollandiai karácsonyok

Annak idején Cornellal demokratikusan megállapodtunk abban, hogy váltakozva töltjük a karácsonyokat egyik évben Magyarországon, a másik évben pedig Hollandiában. Így a kint eltöltött tizenkét év alatt bőven volt alkalmam megtapasztalni, hogy mennyire máskép telnek ott az ünnepek, mint itt.

Kezdjük talán a karácsonyfával. Nálunk gyermekkorom óta Apu gondoskodik a csinos kis fáról, amit ő ‘megtalpal’, elhelyez az arra kijelölt helyen, én pedig feldíszítek december 24-e délutánján, hogy mire Anyu elkészíti az ünnepi menüt, el tudjuk helyezni a fa alatt az ajándékokat és meg tudjuk gyújtani a fényeket. Éppen ezért olyan varázslatosan különleges a szent este. Hollandiában azonban amint Sinterklaas (nálunk a Mikulás) december 6-án visszahajózik Spanyolországba, mindenki még aznap felállítja a fát, ami csak ritka esetben igazi fenyő. Tudom, a műfenyő praktikus, de amikor először pillantottam meg a Cornelék nappalijában az aranyban-pirosban tündöklő műtüskelevelű fát, azért hiányzott az a hideg fenyőillat, amit otthon megszoktam.

A hollandoknál december 24-e ugyanolyan nap, mint a többi, ám a 25-e annál fontosabb. Az a nap a családé és azon az estén van a karácsonyi vacsora is, amit már hetekkel azelőtt pontosan megterveznek. Így volt ez nálunk is. Cornel anyukájával, húgával és nővérével elosztottuk a teendőket: ki gondoskodik az előételről, mi lesz a fő fogás és mit veszünk desszertnek. Igen, ‘veszünk’. Mert ugyan kinek van kedve főzőcskézni, sütögetni, amikor legtöbben még karácsony napján-azaz 25-én-is dolgoznak? Pontosan. Így az előkészület tulajdonképpen abból állt, hogy eldöntöttük, hol vásárolunk be, mikor, mit és mennyit. Választásunk szinte mindig az Albert Heijn-ra esett, ami olyasmi, mint a mi Spar-unk: minden megtalálható az alaptól a luxus(abb) termékekig.

Az ünneplés helyszíne a Cornel szüleinek háza volt. Délután kettő-három körül érkeztünk az ajándékokkal és az ‘elemózsiával’. Addigra Papa már begyújtotta a kandallót, Mama pedig frissen főzött kávéval és bobonnal várt minket. A délután beszélgetéssel, tévézéssel, társasjátékozással telt, miközben a kávét felváltotta a sör és az üdítő, a bonbont pedig a snack falatok: mini pirítós brie-vel, sonkába tekert spárga és különböző sajtok, a gyerekek pedig kivételesen ehettek csipszet. Természetesen a kissrácok nem tudták volna kivárni az estét az izgatottságtól, ezért az ajándékokat még a vacsora előtt átadtuk. Mama szeretett ennek valamilyen játékos formát adni: kisorsoltuk egymás nevét vagy egyszerűen csak bekötött szemmel elvettünk egy csomagot a fa alól és átadtuk annak, akinek szólt. Mindenki azt kapta, amit ‘titkon’ kért, mert ezt is jóval karácsony előtt egyeztettük és hogy senkit nem érjen kellemetlen meglepetés, megbeszéltük azt az összeget is, amit az ajándékra illik szánni.

Aztán olyan nyolc óra körül sor kerülhetett az ünnepi vacsorára. Körbeültük az ünnepi porcelánnal – krémszínű alapon zöld levelek – megterített asztalt és kezdődhetett a falatozás. Az évek során kétféle karácsonyi vacsorában volt részem: az egyik a gourmettezés volt, a másik pedig a sajtfondüzés. Aki nem ismerné, a gourmettezés azt jelenti, hogy az asztal közepén áll egy nagy grillező lap és azon kis tálacskák vannak. Egyfajta mini palacsintasütők. Mindenki fog egy tálacskát és megtölti az asztalon tányérokon felsorakoztatott belevalókkal- vékony pulykacsíkok, tonhalfilé, mini fasírtok, mindenféle zöldség és szósz – majd megsütögeti magának. Valahogy így:

kerst gourmetten
kerst gourmetten

A fondüzéshez sem kellett más, mint sok friss hozzávaló és persze a lényeg: a finom sajt. Azt talán mondanom sem kell, hogy mindkét esemény meglehetős illatfelhővel és több esetben füsttel járt………..

A tálacskákba pakolgatás, sütögetés, sajtba mártogatás aprólékos elfoglaltság volt, így a vacsora is eltartott legalább másfél-két óráig. A fő fogás laktatósága és a hollandok nem-édesszájúsága miatt csak ritkán volt igény desszertre, ám ha mégis, akkor egy kis fagyival mindenki beérte. Miután lepakoltuk az asztalt, elmosogattunk és újra helyet foglaltunk a nappaliban, már bőven este volt, de az esti csésze kávé nem maradhatott el. Nem, Hollandiában nem ismerik a beiglit semmilyen formában. Nem szokás a többféle sütemény, torta és egyéb édesség sütése sem. Arra ott van a pékség és a cukrászda, ahol könnyen beszerezhető az a csekély mennyiség, amit elfogyasztanak. Legalábbis a Corneléknál ezt tapasztaltam. Minden más volt, kivéve, hogy együtt volt a család és ennek mindenki örült.

Néha elgondolkodom azon, hogy vajon most is úgy készülnek-e az ünnepekre, mint annak idején. Mama már több éve meghalt és biztos vagyok benne, hogy az ő emlékét tisztelve a karácsonyi vacsora még mindig a szülői házban van megtartva, amiért Papa különösen hálás. A ‘kissrácok’ is megnőttek azóta: Jasper jövőre fejezi be a gimit, Martijn pedig már másodéves a testnevelési főiskolán. S persze elvétve elmerengek azon is, hogy Cornelnak vajon eszébe jutnak-e az itt eltöltött karácsonyok. Megkérdezni nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy igen.

 

Hozzászólás