Felfázás? Az meg micsoda?

Eddig csak hírből ismertem.

Nem. Ez nem éppen igaz.

1999-ben néhány hónapja lakhattam Hollandiában, amikor egy napon arra ébredtem, hogy majd’ leszakad a derekam és anélkül, hogy részletezném, rettenetes fájdalmat éltem át, ha pisilni kellett mennem. Mivel nem vagyok egy azonnal az orvoshoz rohanó típus, fogaimat összeszorítva bicikliztem le a napi öt kilométert oda-öt kilométert vissza a munkahelyemre és végig azon szurkoltam, hogy idejében elérjek a mosdóba. A helyzet azonban minden egyes nappal rosszabb lett és amikor tüneteimhez csatlakozott a véres vizelet és a láz, elvonszoltam magam Dokter Barendrecht rendelőjébe.

Dokter Barendrecht feleségével lakott a fő tucán egy hatalmas nagy, vörös téglából épített házban. A keleti szárnyban volt a rendelő és a patika, ahová keskeny, virágokkal szegélyezett járda vezetett. Akárhányszor elsétáltam előttük, arról ábrándoztam, hogy de jó lenne nekem egy ilyen rezidencia. Ódon falak, fehér zsalugáterek, elegánsan rendezetlen kert, hatszögletes nappali, telis-teli könyvekkel. Arról nem is beszélve, hogy a tágas hátsó veranda és a mögötte található kert az Ijssel vízére nyílt, amin tavasztól őszig kisebb-nagyobb hajók lavíroztak végig. Szinte láttam magam, ahogy esténként egy fonott karosszékben olvasgatok miközben a csapkodó hullámok ringató zaját hallgatom.

Haastrecht kis falu, így Dokter Barendrecht pontosan tudta, hogy ki vagyok. A fia és Cornel együtt jártak középiskolába és mint elmondta, nem mindig szorgalmas tanulással töltötték az időt. Miután az illem kedvéért bemutatkoztam, megdícsért, hogy milyen jól beszélek hollandul és őszinte kíváncsisággal érdeklődött milétem felől. Ismertettem tüneteimet, kihangsúlyozva, hogy én soha nem vagyok beteg. Rendszerint elkerül a nátha, az influenza és a Hollandiában oly gyakori ‘buikgriep’.

Egy alapos vizsgálat után Dokter Barendrecht levett a polcáról egy anatómiai babát és részletesen elmagyarázta, hogy mi a baj, valamint azt is, hogy ha nem kezeli ki, akkor ebből az akut húgyhólyag gyulladásból akár vesemedence gyulladás is lehet. Felírt egy adag antibiotikumot, rám parancsolt, hogy öt napig pihenjek, igyak sokat, majd jelentkezzek újra kontrolra. Miután hazaértem, azonnal bevettem az első, meglehetősen méretes tablettát. Bebugyoláltam magam és lefeküdtem a kanapéra, ahol azon nyomban elnyomott az álom. Estére nem tudtam eldönteni, hogy a betegségtől vagyok-e olyan rosszul vagy az antibiotikom mellékhatásai vernek le annyira. Körülbelül arra voltam képes, hogy feküdjek, aludjak, igyak. Eltelt három nap, mire javulást észleltem és egy héttel később már kutya bajom sem volt.

Mindennek több, mint tizenöt éve.

Ám múlt hét csütörtökön meglepődve konstatáltam, hogy valamilyen módon sikerült felfáznom. Biztos, hogy nem a hidegtől, mert egész életemben mezítlábaskodok vagy üldögélek beton lépcsőkön anélkül, hogy ez bármilyen panaszt okozna. Az interneten való kutakodás eredményeképpen megtudtam, hogy ” A már jelenlevő baktériumok minden olyan hatásra, amely alhasi vérbőséget okoz, szaporodni kezdenek, így gyorsan kialakuló, kínos panaszok lépnek fel.”

Igen, ezt sikerült megtapasztalnom. Akkor most mi legyen?

Nem szívesen szedek gyógyszert. Egyszerűen nagyon rosszul reagálok minden szintetikus anyagra. Szerencsére éppen volt a szekrényben egy doboz tőzegáfonya tea és egy doboz Urzinol tabletta. Ez utóbbiról megtudtam, hogy hatóanyaga a medveszőlőlevél kivonata, aminek gyulladáscsökkentő és antibakteriális hatása van. Naponta 2×3-at kell belőle bevenni és a kommentek szerint néhány napon hatásosan megszűntetni a tüneteket. Persze elengedhetetlen a sok folyadék és a pihenés.

Azért a rend kedvéért tegnap reggel elsétáltam a házi orvosomhoz, mert rettenetesen fájt a derekam, a hasam, a fejem pedig olyan volt, mintha forró vattával lett volna kitömve. Délig volt rendelés, így gondoltam, elég, ha tíz óra tájban odaállítok. Addigra biztos nem lesznek már sokan és tizenegykor különben is máshol volt jelenésem. Elszámítottam magam, mert telt váró fogadott. Leültem egy idős néni mellé, aki azonnal elpanaszolta, hogy ő bizony már fél kilenc óta ott tétlenkedik és egyszerűen nem halad a sor. Az idegtől már szédül. Mindig felmegy a vérnyomása, ha felizgatja magát. Udvariasan bólogattam és reméltem, hogy hátha valami csoda folytán felpörögnek az események. Nem így történt. Az ott töltött háromnegyed óra alatt senkit nem szólítottak, nekem pedig mennem kellett. Majd visszajövök délután, gondoltam.

Délután azonban ahhoz sem volt erőm, hogy hazasétáljak a Kölcsey Központ-tól a Poroszlay-ra. Rázott a hideg, rogyadozott a lábam és mindenem fájt. Estére teljes mértékben elhatalmasodott rajtam a durcás, irritált, semmihez-nincs-kedvem hangulat. Benyomtam az esti adag Urzinolt tőzegáfony teával, plusz ráhörpintettem még egy kanál Echinacea cseppet és gyapjútakaróba gubózva nyöszörögtem Merel-nek arról, hogy mennyire utálom, ha nem vagyok jól. Pedig annyi dolgom lenne!

Merel türelmesen hallgatott miközben gyurmából vízililiom leveleket formázgatott legújabb kreatív projektjéhez és végezetül csak annyit mondott, hogy a beteg az beteg és zen módra adjam meg magam a helyzetnek. Ő is mindig ezt csinálja és beválik. Engedelmeskedtem. Ikszedszerre megnéztem a Becoming Jane-t és önmagamat meghazudtolva már tíz órakor ágyba vonultam a Star Wars William Shakespeare stílusában írt változatával. Miért nem lepődtem meg, amikor Yoda mester szavai köszöntek rám vissza a papírról?

……patience you must have……

Türelem, türelem.

Ma reggel már jobb hangulatban ébredtem. Igaz, még gyenge vagyok, de remélem, hogy a pihenés és a ‘szerek’ hamarosan hatnak és újult erővel láthatok neki teendőimnek. Ja, és ezután abszolút megértéssel hallgatom majd, ha valaki a felfázásról panaszkodik…….

 

 

Hozzászólás