Könyv: negyvenegyedik rész

2003 – 2004

Szép tavaszi délután van.

Péntek.

Munka után.

A hétvége ígéretével biciklizek a városi kanális mellett.Nagyon szeretem ezt az időszakot. Meg Gouda-t is.Ahogy komótosan tekerek fekete nagyi-biciklimen (ezt majd később egy fotón bemutatom),nem tudok betelni a fehér,lila és rózsaszín krókuszok látványával. Mindent beborítanak.A csatorna partját,a járdák szegélyét és kisebb csoportokban az előkertekben is mosolyogva lengedeznek a napsütésben.Már a szárcsák és a vöcskök is elkezdték a fészeképítést.Néha össze-összekapnak egy-egy ágon vagy fűcsomón.A hattyúk figyelemre sem méltatva ezt a hangos,ricsajos pórnépet,lassan siklanak a vízen. Néhány hét csak és kicsinyeikkel úszkálnak majd a csatornákon.

Titkos küldetésen vagyok.Direkt nem szóltam senkinek.Nem akartam magyarázkodni és főleg nem hallani,hogy miért fújom fel annyira a dolgot.Ahhoz sem volt kedvem,hogy megint emlékeztessenek arra,hogy nem kellene annyit gondolkodnom.Elvégre is mi a gond?Okos vagyok,szép és fiatal (ezt nem én mondom:-).Van egy jól fizető állásom.Dizájnos modern ház.Kocsi.Évi háromszori nyaralás.Időszakos kiruccanások.Szeret a barátom.Családja saját lányának tekint.Vannak barátaim.Vásárolgathatok,utazgathatok kedvemre.

Hát akkor miről is beszélünk?

Arról,hogy reggelente,amint megszólal a vekker,görcsbe rándul a gyomrom.Agyamban már lapozom is az aznapi teendők listáját és előre tudom,hogy nem fog minden beleférni.A munkahelyemen a szünet ismeretlen fogalom és akárhogy is igyekszek elrejtőzni legalább csak tíz percre,mindig megtalálnak egy kérdéssel,problémával vagy valami ‘nagyon fontos és sürgős’ elintéznivalóval.Mindezt mert-te-ebben-olyan-jó-vagy cukormázzal leöntve tálalják.Én pedig rám-mindig-mindenben-lehet-számítani maszkomat felvéve természetesen igent mondok.

Aztán tekerek haza.Hóviharban,szembe széllel,szakadó esőben.Útközben természetesen bevásárlás.Plusz egy táska a biciklire a már meglévő kettő mellé.Többször is rekordot állítottam már fel,hogy negyed ötre otthon legyek,mert Cornel legkésőbb fél ötkor befut és ötkor az asztalon kell,hogy legyen a vacsora.Nem tehet róla.Így nevelték.Ezt szokta meg.A vacsora elfogyasztása után le kell pihennie,mert fáradt.Ezalatt én elmosogatok és aztán nekiállok a másnapi órák előkészítésének vagy a tesztek kijavításának.Ha nincs edzésem vagy magánórám,akkor ez ki is tölti az estémet.

Cornel tévézik,átsétál a szüleihez vagy megjegyzi,hogy szerinte mindig olyan sokat dolgozok.A kanapén csatorna-szörfözve kitalálja,hogy mit szeretne enni másnap vagy elpanaszolja,hogy nem szereti a munkahelyét és tulajdonképpen állást kellene változtatnia,de nem tudja,hogy mi lenne számára a megfelelő.Persze nekem minden olyan könnyen megy.Nekem mindig minden sikerül.Néha azzal fáraszt,hogy költözzünk Magyarországra,mert ott minden könnyebb.Eldolgozgatna ő a földeken.Az sokkal nyugisabb,mint Hollandiában ez az állandó hajtás és stressz.Lehet,hogy sportolnia sem ártana,de nem tudja,hogy mit,mert futni nem szeret,focizni a térde miatt nem szabad,az uszoda pedig túl messze van.Kinek van kedve munka után bebiciklizni a városba?

Eleinte figyelmesen meghallgattam és próbáltam ésszerű tippeket adni.Igen,nekem mindig minden sikerül.Ez persze nem igaz.Az már igen,hogy annyiszor rugaszkodok neki és addig megyek,amíg el nem érem,amit akarok.Talán kereshetne ő is új állást,feltéve,ha tényleg megunta a mostanit,de ha nem hajlandó más pozícióban gondolkodni vagy egy tanfolyamot elvégezni,az esetleges utazásról már nem is beszélve,akkor a lehetőségek listája nem valami kecsegtető.

Én az első munkahelyemre másfél órát buszoztam-vonatoztam.Oda és vissza.Az összesen napi három óra.Még sem lett tőle semmi bajom.Különben is Hollandiában nagyon kevesen vannak azok,akik helyben dolgoznak.Hogy neki csak öt percet kell bicikliznie és az olyan kényelmes?Igen,elhiszem.Valamit valamiért.Aha,elköltözhetünk Magyarországra,bár szeretném kihangsúlyozni,hogy évi három hetet Magyarországon nyaralni alapvetően más,mint ott élni és dolgozni.De természetesen,ha ettől boldogabb lesz,akkor megpróbálhatjuk.Egy feltétellel:először nem ártana alapszinten megtanulni magyarul.Ja,hogy ahhoz túl fáradt az egész napi kimerítő és unalmas munka után?Akkor beszéljünk napi egy órát magyarul.Csak úgy.Itthon.Az is fárasztó?Hát,akkor passz.

Félreértés ne essék.Cornellal nagyon szerettük egymást.Ha nem úgy lett volna,akkor soha nem megyek ki Hollandiába és vállalom be mindazt,ami egy ottani élet és karrier felépítésével jár.Ám egy idő után kiderült,hogy alapvetően mások vagyunk.

Je hebt doeners en denkers.-mondják erre a hollandok,vagyis:van,aki tesz és van,aki gondolkodik.Ezt annyival egészíteném ki,hogy van,aki tesz és gondolkodik.Nem feltétlenül ebben a sorrendben.Azt hiszem a fentiekből nyilvánvaló,hogy nálunk mi volt a szereposztás.Mégegyszer:nem hibáztatom Cornelt semmiért,mert passzivitása és az ábrándozás szintjén való megragadása mögött nagyfokú önbizalomhiány és az esetleges döntések következményeitől való (páni)félelem állt.Nem szívesen lépett ki komfortzónájából,sőt kényelmes kisvilága határainak közelébe sem szívesen merészekdett.

Ahogy teltek az évek,mindenki természetesnek vette,hogy én vagyok az,akire mindig mindenben lehet számítani,aki mindenért vállalja a felelősséget és aki mindenre gondol.Családtagok,barátok,ismerősök születésnapja?Zsuzsi majd elintézi,mert ő mindig valami különlegessel rukkol elő.Kisbaba született?Új lakás vásároltatott?Zsuzsi majd küld egy üdvözlőlapot.Hova megyünk nyaralni?Mivel?Mennyi időre?Hol szállunk meg?Zsuzsi,lefoglalnád?Tudod,én ebben nem vagyok olyan jó.Megírnád nekem ezt az önéletrajzot meg hozzá a levelet?Te ebben sokkal jobb vagy,mint én.Elmennél a kínaiba vacsoráért?Nekem most nincs időm,mert mindjárt kezdődik a Forma-1.Különben sincs kedvem mindenkivel találkozni.Ilyenkor ott van az egész falu.Nem baj,ha holnap is elmegyek dartozni?Tényleg hazajövök időben.Vennél nekem egy doboz cigit?Hogy én magyarul?Tudod,hogy úgysem tudom megjegyezni és különben is mi van,ha visszakérdeznek valamit.Akkor majd állok ott beégve.

Amikor a kezdeti heti rendszeresség után az éjszakai pánikrohamok szinte naponta jelentkeztek,tudtam,hogy valamit tennem kell.Rengeteg dolgot elfojtottam magamban.A sok kis apró részlet meg csak halmozódott és mivel nem vagyok egy sírós-panaszkodós-veszekedős-aggresszív típus,a vízcseppekből túláradó folyó zubogott bőszen odabent és csak idő kérdése volt,hogy mikor töri át a gátat.Majdnem minden,ami eleinte megelégedést és örömet okozott,keserű teherré vált.Elegem lett a magamra vállalt szerepekből,kötelességekből,listákból.Ezért döntöttem úgy,hogy beszélni szeretnék valakivel.Valaki,aki objektívan rálát a dolgokra.Valaki,aki nem családtag és nem barát és nem ismerős.Valaki,aki megtanít arra,hogy merjek önző lenni és megszabaduljak-ha részlegesen is-attól a megfelelési kényszertől,ami lassan-lassan teljesen hatalmába kerített.

Igen.Ahogy a tavaszi napsütést magamba szívva a kanális mentén pedáloztam,felemelő érzéssel töltött,hogy végre megteszem az első lépést saját jólétem érdekében.Az a délután lett terápiás történelmem kezdete….

Folyt. köv.

Omafiets,vagyis nagyi-bicikli
Omafiets,vagyis nagyi-bicikli

Hozzászólás