Kekszek keksze

Tegnap a Toastmasters estre igyekezvén beugrottam a Volt Egyszerbe egy cappuccino-ért.Most,hogy délutánra az idő ősziesre hűlik,jól esik egy kis meleg kortyolgatnivaló.Főleg akkor,ha figyelemmel,szaktudással és mosolyogva készítik el.A választásom a macaron ízesítésre esett és nem bántam meg.

Ahogy ott álldogáltam italomra várva,a szemem előtt készült el két Oreos jegeskávé.Íves,magas üvegpohárba egy jó adag jégkocka kerül,majd egy gombóc vaníliafagyi,kávé és a teteje Oreo darabokkal megspékelve.(Persze nem tudom pontosan a receptet,úgyhogy elnézést,ha tévednék).Láthatatlan noteszembe fel is jegyeztem,hogy ezt legközelebb kipróbálom.Akkor még nem gondoltam,hogy egy csokis-vaníliás keksz mivoltja szöget üt majd a fejembe.Pedig így történt.

Ma reggel ugyanis arra ébredtem,hogy ennek utána akarok nézni.

Mármint az Oreo-nak.

Elkezdtem hát kutakodni az interneten és meglepetésemre kiderült,hogy az első darabot 1912-ben gyártották a National Biscuit Company manhattani gyárában.Pontosabban a Ninth Avenue 15. és 16. utca közötti szakaszán,amit azóta csak ‘Oreo Way’ néven emlegetnek.A keksz küllemének megalkotója William A. Turner volt,aki gondoskodott arról,hogy e finomságba bele legyen ‘nyomtatva’ a gyár logója.Ám a lényeg,vagyis a krémes töltelék receptje Sam Porcello fejéből pattant ki és azóta is féltve őrzött titok.Persze az idők folyamán számos variáció született rá,mert napjainkban több,mint 100 országban kell az Oreo rajongók igényét kielégíteni.Kínában és Japánban például közkedvelt a zöldteás és a citromos,jeges krémmel töltött változat.Az fogyókúrázók kedvéért született meg az Oreo Thin és a 100 Calorie Pack Oreo,ha pedig valaki nem aggódik a vonalai miatt,duplán hódolhat az élvezeteknek a Double Stuf Oreo-val,amiben mint neve is elárulja,kétszer annyi krém van,mint az átlagosban.

Vagy szereted vagy nem.
Vagy szereted vagy nem.

Első csomag Oreo kekszemet jó pár évvel ezelőtt vettem meg az amerikai boltban,Utrechtben.Kíváncsi voltam,hogy tényleg olyan fantasztikusan finom-e,mint ahogyan azt a reklámokban szuggerálják.Mit mondjak:nem ejtett rabul és azóta is Oreo mentesen élem az életem.Azonban egyik örökzöld kedvencem lett a szintén ott vásárolt Reese’s Peanut Butter Cups,ami nem más,mint egy vékony csokiréteggel bevont földimogyoróvaj bonbon.Egyszerűen szeretem a sós-édes kombinációt és remélem,hogy valaha elér majd ide is és nemcsak akkor juthatok hozzá,ha éppen Londonban jártok.

Nekem ők a nyerők.
Nekem ők a nyerők.

De térjünk vissza az Oreo-hoz,mert nem mindegy,hogy hogyan fogyasztja az ember.Aki látott már a magyar reklámon kívül mást is,az tudja,hogy az Oreo-t csakis három lépésben szabad bekebelezni és elengedhetetlen kellék mellé egy pohár tej.A három lépés pedig így hangzik:twist-lick-dump.Tehát először megtekerjük,aztán belenyalunk a töltelékbe,tejbe mártjuk és hoppá,mehet a pocakba.Mint ahogyan ezt az alábbi reklámfilm is szemlélteti:

Azt hiszem,nyugodtan kijelenthetjük,hogy az elmúlt évszázadban Oreo láz söpört végig a világon és ez napjainkig is tart.Tény,hogy minden nap 95 millió darabot adnak el belőle.Egy ideje már nálunk is kapható,de nem tudnám megmondani, hogy mekkora népszerűségnek örvend.Ehetünk Oreos Milka csokit.Ihatunk McCafé Oreo Frappé-t.Kanalazhatunk Oreos McFlurry-t és a Starbucks-ban is kapható Oreo Frappuccino.Ízlelgethetjük és eldönhetjük,hogy tudunk-e nélküle élni vagy sem.Különben meg kíváncsi vagyok,hogy piacra dobják-e valaha az Oreo-s Túró Rudit.Mert azt szívesen kipróbálnám.Okés,csak egy ötlet.De ha bárkinek vannak kapcsolatai a rudisoknál……

Hozzászólás