Könyv: huszonkettedik rész

1989 nyarára visszatekintve nekem már akkor orthorexia nervosa-m volt,amikor ezt a betegséget hivatalosan még nem is ismerték.A kifejezést ugyanis 1996-ban Steven Bratman használta először az anorexia nervosa mintájára.Ennek ellenére az orthorexiát napjainkban sem ismerik el a szakértők külön betegségként,hanem a kényszeres személyiségi zavarok és az egyéb táplálkozási zavarok csoportjába sorolják.

Orthorexiáról akkor beszélünk,amikor valaki (nem nagyon szeretem a ‘beteg’ szót használni) az egészséges táplálkozás megszállottjává válik.Első hangzásra talán paradoxonnak tűnik,de az egészséges táplálkozásba is belebetegedhet az ember.De mi vezethet ehhez a szokatlan betegséghez?Mikor lesz túl sok az egészségesből?
Mint már említettem:orthorexia nervosáról beszélünk akkor,amikor valaki kórosan,minden körülmények között,folyamatos belső kényszertől vezérelve úgy érzi,hogy egészségesen kell táplálkoznia.Amennyiben a beteg megsérti az önként vállalt egészséges étrendet és a saját magának előírt szigorú szabályokat,nagyfokú bűntudatot érez.
A betegség lefolyása alatt megtörténhet,hogy a beteg egyre kevesebb élelmiszerfélét fogyaszt.Ezzel a radikális viselkedéssel fennáll az egyoldalú táplálkozás veszélye,hiszen a betegségben szenvedők kórosan az egészséges,’tiszta’ ételeket keresik,az egészségteleneket pedig kerülik.Az orthorexiánál nem az étel mennyisége,hanem a minősége van előtérben.A betegek sokszor töprengenek azon,hogy mit ehetnek és minden etikettet elolvasnak.Fanatikusan bújják a különböző táplálkozási táblázatokat,böngészik az élelmiszerek összetételét és egyfolytában azon gondolkoznak,hogy mit fogyasztanak és mit nem.
A betegség előrehaladott stádiumában gyakran előfordul,hogy a beteg csak néhány kiválasztott ételt eszik meg.Ennek következményeképpen testsúlyvesztés és súlyos hiányállapot alakulhat ki,ami alvászavarral,koncentrációhiánnyal,súlyos soványsággal és csökkenő energiaszinttel járhat.Az orthorexiások gyakran szociálisan izolálják magukat.Nemet mondanak a társasági eseményekre és közös étkezésekre is.

Az anorexiában és az orthorexiában az a közös,hogy a betegek szigorú szabályok közé szorítják táplálkozásukat. Mindkettő a kontroll elvesztésével,erős bűntudattal,magasszintű szenvedéssel jár és társadalmi elszigeteltséghez vezet.

Amikor azon a bizonyos reggelen leszálltam a fürdőszobai mérlegről,nem fogalmaztam meg magamban egy ideális testsúlyt.Egyszreűen csak máshogy akartam élni és más akartam lenni.Talán nem véletlen,hogy egy héten belül már birtokomban volt egy reform szakácskönyv,egy kalóriatáblázat és egy olyan íromány,ami azt taglalta,hogy hogyan élhetünk meg fitten,egészségesen matuzsálemi kort.Kétségem nem volt affelől,hogy ez lehetséges.Piros tollal minden fontos részt aláhúztam és rövid időn belül megtettem a szükséges változtatásokat:semmi cukor,hús,finomított liszt,tejtermék,tojás.Semmilyen feldolgozott,túlsózott,csomagolt,dobozolt termék.Csakis bio,nyersen vagy pároltan.Egy jegyzetfüzetem is volt,amiben gondosan megterveztem reggelimet,ebédemet,vacsorámat.Falucskánkban sportsuli nem volt,de se baj:majd tornázok a szobában vagy futok az erdőben.Mivel alig voltam tizenöt,így a teáról,kávéról és alkoholról nem kellett lemondanom,mert azokat amúgy sem favorizáltam.A dohányzásról már nem is beszélve.

Szégyellem bevallani,de ahogy reggelente kis tálkámban elrendezgettem a kertben szedett málnaszemeket,ahogy déli salátámhoz türelmesen reszeltem a répát és szeleteltem a paradicsomot,uborkát,igen,tisztának és felsőbbrendűnek éreztem magam.Jobbnak,mint azok,akik nem tudtak ellenállni a has csábításának és továbbra is ragaszkodtak a rántott csirkecombhoz,a rakott krumplihoz és a vajas kiflihez.Én bezzeg nem.Mert nekem volt akaraterőm.Mert én tudtam,mi a helyes és mi nem.

Utólag meglep,hogy abszolút nem éreztem úgy,hogy bármi jótól vagy finomtól megfosztanám magam.Azon is csodálkozom,hogy egyáltalán nem voltam éhes.Szokták mondani,hogy sok minden fejben dől el.Az én esetemben azt hiszem ez történt:egyszerűen eldöntöttem,hogy megreformálom magam és azontúl a cél minden eszközt szentesített.Nem láttam,hogy vékony kötélen egyensúlyozok.Természetesen csak idő kérdése volt,hogy észrevétlenül veszélyes territóriumra libbenjek át.

Hozzászólás