Könyv: huszonegyedik rész

1989. július

Az asztal tetején ülök,mert már csak ott van hely.Nagyon jó napunk volt és nem csoda,hogy mindenki izgatott.Egymás szavába vágva idézzük fel a nap történéseit,miközben hátizsákunk tartalmát az asztalra és az ágyakra ürítjük.Mindenki éhes.A kamaszok márcsak ilyenek.Előkerülnek az el nem fogyasztott téliszalámis szendvicsek,csoki,ropi.Bármi,csak ehető legyen.Mindegy,hogy kint sötét van és szerintem kilenc óra is elmúlt.Egy késő esti nasi-vacsi simán belefér.Elveszek egy szalámis szendvicset és majszolni kezdem és közben a többieket hallgatom.

Komolyan mondom,szeretem őket egytől-egyig.Annyira más minden,mint az általános suliban.Jobban összenőttünk egy év alatt,mint régi iskolatársaimmal nyolc év alatt.Szeptemberben együtt rugaszkodtunk neki a nulladik évnek és a lerozzant kollégiumban volt móka,kacagás,sírás,nevetés.

Én minden hétvégén hazajártam,de több osztálytársam egy hónapban csak egyszer tudott hazalátogatni,mert a Nyírség és Keszthely között azért fekszik jó pár kilométer.A tanév egy-kettőre elrepült és tessék,itt vagyunk az NDK-ban.Számomra még mindig hihetetlen,hogy amit eddig csak tankönyvekben láttam:az Alexanderplatz, a világóra, a Fernsehturm és az Unter den Linden,teljes valóságában tárul elém.A falat megközelíteni sem lehetett.Katonák őrizték és ahogy ott álltam,azon csodálkoztam,hogy ennyi Trabantot még soha nem láttam.A szivárvány minden színében pöfögtek a széles sugárúton.Felmásztunk egy templomféle épületbe és onnan át lehetett kukkantani Nyugat-Berlinbe.A fal másik oldalán fák,nagy zöld tér és ami megmaradt bennem,az egy magas épület,aminek a tetején hatalmas Mercedes jel forgott.Ívein meg-megcsillant a nyári nap.Tele vagyok élményekkel és nem is tudom,hogy fogom mindezt otthon elmesélni.Tudom,hogy anyuék aggódnak értem,hiszen ez az első alkalom,hogy család nélkül járok külföldön,de azt is tudom,hogy nagyon büszkék rám.

Szendvicsemet csak félig eszem meg.Lóbálom a lábam és merengve hallgatom a többiek csacsogását.Természetesen szóba kerül az is,hogy kinek ki tetszik és kik fognak összejönni még ezen a nyáron,hogy ‘pár’-ként kezdjék az új tanévet.Engem annyira nem foglalkoztat a dolog.Mármint az együttjárás meg hasonlók.Nem is tudom,hogy tetszek-e egyáltalán valakinek és ha úgy is lenne,akkor sem nagyon tudnék mit kezdeni a helyzettel.Barátság oké,de több?Nem.Az olyan bonyolult.Amikor hetedikben egy pár osztálytársamtól májusfát kaptam,olyan mérges lettem,hogy megmondtam apunak,azonnal vigye hátra az udvarra,nehogy meglássa valaki.Az emberlányát csak zavarba hozzák az ilyesmivel.Dehát a gimi az más.Valahol ott táncolunk a gyerekkor és a tinikor küszöbén,ami egyszerre izgalmas és ijesztő.Nekem inkább az utóbbi.Néhány nap múlva hazamegyünk és majd szeptemberben találkozunk megint. Addig még lesz egy egész hónapom,hogy nyaralgassak és persze az elmúlt év tananyagát is szeretném átismételni.

A vonatút hazafelé hosszú és fárasztó.Kint ülök B-vel a közlekedőben és hol beszélgetünk,hol a felkelő napot nézzük.Mondhatom,hogy ő a legjobb haverom.Nagyon sok mindenben hasonlítunk egymásra.Beszélgetni is jó,de ha csend van,az sem baj.Miután megérkezünk a Keleti Pályaudvarra,elköszönünk egymástól.Persze,majd írunk.Meg különben is.Néhány hét és vár minket a koli.

Egy hét múlva levelet kapok.Anyu adja ide,én átveszem.Majd a kocsiban elolvasom,mert éppen Szerencsre indulunk.Hátul ülök,kibontom a borítékot és nagy figyelemmel olvasom a sorokat.Miután befejezem,már csak arra tudok gondolni,hogy remélem,nem látszik rajtam semmi fura.Lopva megszemlélem tükörképemet a visszapillantóban és amikor anyu megkérdezi,hogy minden rendben van-e,biztosítom róla,hogy igen.Azt már megtartom magamnak,hogy éppen most olvastam el életem első szerelmes levelét.A filmekben ilyenkor ujjonganak.Én csak ülök,mintha villám csapott volna belém.

Másnap reggel bemegyek a fürdőszobába.A mérleg elég régi,de úgy gondolom megbízható.Lehúzom a tornacipőmet és ráállok.A nadrág és a póló maradhat.A mutató kis hezitálás után ötvenkét kilón áll meg.Ott és akkor elhatározom,hogy ez sok.Azon már nem morfondírozok,hogy ez egész nyáron miért nem zavart.

Hozzászólás