Könyv: huszadik rész

Gondoltam,belelapozgatok Johan Vanderlinden könyvébe,ami egy 13 lépéses program használatát ajánlja evészavarok esetén.2011 nyarán rendeltem interneten.Valószínűleg akkor álltam készen arra,hogy bármilyen,a témával kapcsolatos írományt elolvassak,ebben pedig feladatok is voltak.

Meglepődtem azon,hog egy-egy fejezet mennyire rólam szólt.Vanderlinden a hatodik fejezetben többek között felsorolja azokat a kirobbantó faktorokat,amik szerepet játszhatnak az anorexia kifejlődésében.Talán a ‘kirobbantó’ nem is megfelelő szó,mert egy evészavar nem egyik napról a másikra köszönt rá az emberlányára a semmiből.Nem.Annál sokkal fifikásabb.Lassan,de biztosan terjeszkedik és mindent felhasznál arra,hogy egyre többet mondhasson magának belőled.Finomra állított radarja pontosan ismeri érzékeny pontjaidat és ezeket fel is használja a maga javára,vagyis ellened.

Nézzük hát,mik (lehetnek) ezek:

• perfekcionista beállítottság: szigorúan minimum 100% teljesítmény nyújtása,lehetőleg az élet minden területén

• kevés önbizalom,gyatra önértékelés

• negatív testkép

• a felnőtt nőiségtől és a női lét kihívásaitól való félelem

• túlhajszolt életmód:túl sok kötelezettség,megfelelés kényszer

Persze,tudom.Nem minden tökéletességre törekvő és alakjával (kissé) elégedetlen lány lesz anorexiás.Ehhez a betegség túl komplex és nem véletlen,hogy szakemberek évek óta kutatják például azt,hogy létezik-e egy anorexia gén.Az is igaz,hogy az evészavarok főleg a jóléti társadalmakban léteznek,mert itt van meg az a luxus,hogy az ember megválogathatja,hogy mit eszik és mit nem.Meglepne,ha egy maszáj nő egyszer csak elkezdene nem élelmet gyűjteni és extra kilométereket rohangálni,mert kívánatosabb akar lenni vagy egyszerűen csak elege lett az egyoldalú ‘háziasszonyi’ teendőkből.

Visszatérve a fentemlített listához,akkor,2011 nyarán,mindegyiket kipipáltam.

Volt olyan,ami már kiskoromban is jelen volt.Nem hiába voltam végig kitűnő tanuló és emeltek ki szorgalmam és példás magatartásom miatt.Érdekes módon ezek az elismerések leperegtek rólam.Valahol mindig sajnáltam,hogy akárhogy is igyekeztem,maximum csillagos ötöst kaphattam.Nem tudom,hogy miért volt kevés önbizalmam,amikor egyfolytában dícsértek.Miért nem alakult ki benne az az egészséges ‘frankó-vagyok-ahogy-vagyok’ tudat?Miért akartam mindig más,több,szebb és jobb lenni?Miért voltam elégedetlen teljesen normális testalkatommal?Mivel magyarázható az,hogy mindig vékony szerettem volna lenni?

Az is igaz,hogy féltem a felnőttéválástól.Nem tudtam elképzelni,hogy el tudok majd végezni egy egyetemet,állásom,férjem és családom lesz,bevásárolok,főzök,pénzügyeket intézek.Meg lehet ezeket tanulni?Mi lesz,ha nem megy?

A pihenni-nem-tudás Hollandiában ért igazán utól.Persze magamnak köszönhettem,mert semmire nem tudtam nemet mondani.Írjam meg az összes tantervet mind a hat évfolyam számára?Természetesen.Szervezzek meg három kirándulást Cambridge-be,Canterbury-be,Oxford-ba?Aha,elintézem.Tartsak esténként magyar tanfolyamot?Miért is ne?Hétvégére is befér még néhány ismerősnek a gyereke angol korrepetálásra.A karácsonyi ajándékokat majd intézem mindenkinek,a házat sterilen tisztán tartom,kézzel írok levelet,mert az személyhez szólóbb és a heti háromszori sportolást sem kellene kihagyni.Addig zsonglőrködtem feladataim labdáival,míg bele nem szédültem és azok földre pattanván el nem gurultak ezer irányba.Ahogy szokták mondani:azt sem tudtam,hol áll a fejem és a nap huszonnégy órájában azon agyaltam,hogy biztos elfelejtettem valamit,mert olyan,hogy nincs semmit tennivaló,egyszerűen nem létezik.

Vanderlinden szerint nagyon fontos,a gyógyuláshoz elengedhetetlen,hogy ezeket a lelki- és érzelmi problémákat is megoldjuk.Először azonban normalizálni kell az evést.Csak akkor szabad elkezdeni a lélek- és agytúrkászást,ha már testileg kicsit megerősödtünk és megtanultunk rendszeresen enni.Ezzel valahol nem értek egyet.Nekem nem jött be.Annyi minden kikívánkozott belőlem.Tele voltam félelemmel,kényszeres gondolatokkal,kétségekkel.Az volt az érzésem,hogy először attól az évek alatt felhalmozódott sok mindentől kell megszabadulnom ahhoz,hogy egyáltalán hely legyen bennem egy rendes reggelinek.

Hozzászólás