Könyv: tizenhatodik rész

Annyira jó!

Ha úgy tartja kedvem,aludhatok egész nap vagy olvasgathatok a kerti hintában.Kertészkedhetek,tévézhetek reggel és este,még ha olyan gagyi sorozatokat is nézek,mint a Farm,ahol élünk vagy egyik nagy kedvencemet,Dr House-t.Semmi kötelezettség.Semmi mérlegre ugrálás.Egyszerűen csak annyi dolgom van,hogy jól érezzem magam és felszedjek néhány kilót.

Mivel a nyelés problematikuma napi szinten bezavart,ezért gondolkodni kezdtem.Tudtam,hogy irreális lenne magamtól azt várni,hogy reggelire szendvicset vagy tojásrántottát egyek,ebédre levest,másodikat és persze vacsorára valami egytál ételt.Nem volt kedvem asztalhoz ülni,mert akkor az egész evés-ügy olyan hivatalos lett és attól bestresszeltem.Így megegyeztünk abban,hogy ott és annyit eszek és azt,ami jól esik.Elvégre is a hízás a cél,a cél pedig mint tudjuk,szentesíti az eszközt.Ha pedig már hízni kell,akkor legalább olyasmit egyek,amit mindig is szerettem,de már jó ideje nem engedtem meg magamnak.Ja,és persze orvoshoz nem megyek,sem terápiára,mert menni fog ez magától.Itthon vagyok,biztonságban.Kell ennél több?

Így történt,hogy a kanapén tévézve Nutellát kanalazgattam és volt,amikor fagyit ebédeltem tejszínhabbal.Nem tudom, hogy mennyi Túró Rudit,Knoppers-t és mákos pitét majszoltam el.Mert igen.Evésre még nem nagyon hasonlított a dolog.Voltak pillanatok,amikor villámszerűen belém csapot az ezt-nem-szabad!Csupa nagy betűvel és pirosan villogva,de aztán hamar odavágtam,hogy de igen! és szorongásomat,félelmemet leküzdve falatoztam tovább.

Ha át tudtam volna magam világítani,akkor megnéztem volna,hogy mekkora lehet a gyomrom,mert hogy érzésem szerint eléggé összezsugorodott,az biztos.Csak kicsi adagokat tudtam enni.’Rendes’ ételt-zöldséget,gyümölcsöt,kenyeret,rizset stb.-nem kívántam,de erre van tudományos magyarázat.Ha valaki évekig olyan keveset és egyoldalúan eszik,mint én,akkor a teste leszokik a komplexebb táplálék emésztéséről.Ez azt jelenti,hogy egy tálka krémtúrót jobban fel tud dolgozni,mint egy tányérka salátát,krumplipürét és húst.

Megpróbáltam tudatosan figyelni arra,hogy mi zajlik ott bent és hát,ha Nutella kell then Nutella it will be.

Az első meglepetés akkor ért,amikor egy éjjel arra ébredtem,hogy korog a gyomrom.Kicsit meg is ijedtem.Hogy lehetek éhes éjszaka?Anorexia-ösztön reakcióm a pánik és a tagadás volt:jaj,ne!enni kell!nem,nem szabad!Aztán egy idő után rászoktam arra,hogy mindig volt az ágyam mellett egy dobozka Nutridrink.Ez egy olyan ital,amit legyengült betegek,idősek vagy bélproblémával rendelkezők fogyasztanak,akik más formában nem tudják a napi ajánlottan előírt kalóriamennyiséget elfogyasztani.Legjobban a milkshake-re hasonlít.Sűrű,édes és tejes.Természetesen egészségesebb,mert minden vitamin és ásványianyag benne van.

Több íz közül is választhattam:vanília,csoki,eper,cappuccino,banán,trópusi gyümölcs.Arról próbáltam nem tudomást venni,hogy egy 2 decis dobozkában 300 kalória van.Bocsi.A szokás hatalma.Szóval,ha éjszaka megéheztem,akkor belevágtam a szívószálat a dobozba és mielőtt megszólalt volna a tiltó-hang,vettem egy nagy levegőt és két nagy szippantással beszörcsöltem az egészet. Mit mondjak:el is teltem reggelig.

Az azért meglepett,hogy tényleg mindenki örült,hogy itthon vagyok.Egy olyan kis faluban,mint ahol anyuék laknal,a hír futótűzként terjed.Mindenki volt olyan tapintatos,hogy nem kérdezgetett sem engem,sem a szüleimet arrról,hogy mi is történt,meg mi is van.Ha ismerősökkel,szomszédokkal futottunk össze,akkor kedvesen csak annyit jegyeztek meg, hogy Hazajöttél,Zsuzsika? Biztos jó itthon.

Persze a tekintetük mindent elárult:ki nem mondva is szurkoltak nekem és a családomnak is,hogy minden rendben legyen.Nem emlékszem pontosan a tékozló fiú történetére,de rémlik,hogy az is valami ilyesmiről szól.Ami megtörtént,megtörtént,minden meg van bocsátva.Elment,kicsit eltévedt,majd hazatért.Talán annyi különbséggel,hogy én pénz helyett éveket és egészségemet tékozoltam el és ez alapján akkor tudhattam volna,hogy ez azért kicsit bonyolultabbá teszi ez egész dolgot.

Hozzászólás