Könyv: tizenötödik rész

Nehéz volt-e kimondani,hogy haza szeretnék menni?

Igen.

Hiába éreztem,hogy ez a helyes döntés,miután letettem a telefont,feküdtem a nappaliban,bámultam ki a hajnalni sötétbe és hagytam,hogy egóim úgy igazából nekem essenek.Csak erre vártak.Nem tétováztak.Szapulni kezdtek ezerrel.

Látod,csak a baj van veled.Mindig csak a gond.Felnőtt létedre hazakullogni apucihoz meg anyucihoz.Azt hiszed,ott majd minden más lesz?Hogy egy-kettőre megoldódik minden?Így itthagyni csapot-papot egy kis hiszti miatt.Mi lesz a házzal?Mi lesz a munkával?Szerinted csak neked vannak problémáid?Más persze összeszedi magát és csinálja.Nem forgatja fel mindenki életét csak úgy.

Amilyen kicsire csak tudtam összekuporodtam,a fejemre szorítottam a párnát és sírtam.Én nem vagyok rossz.-motyogtam magamnak.Csak fáradt.Nagyon fáradt.

A telefon csörgésére ébredtem.Kint már világos volt.Az utca zajai ismerősen szűrődtek be.Bicikli bicikli után suhant el az ablak előtt.Hangosan beszélgető iskolások,nebulóikat bölcsibe,oviba fuvarozó apukák és anyukák.A szembe szomszéd srác szokásához híven kint állt az ajtó előtt.Egyik kezében gőzőlgő bögre kávé,a másikban sodort cigaretta.Üdv a mában.

A vonal másik végén Anyu hangja.

Délután indulok,estére ott leszek.

Jó.

Addig jól leszel?

Igen.

Anyai szeretet négy sorba öntve.Semmi cifraság,semmi számonkérés,semmi szemrehányás.Felvonatozik Pestre,felszáll az első gépre,elrepül 1600 kilométert,vonatozik egy idegen országban,csak azért,hogy idejöjjön és hazavigyen.Most nem lehetek gyenge.Méltónak kell lennem azokhoz,akik a legjobban szeretnek.Azokhoz,akik bármit megtennének értem.

Estefelé járt az idő,mire Anyu megérkezett és két nap múlva együtt landoltunk Ferihegyen.Végül is sokkal könnyebben ment minden,mint azt remélni mertem.Amikor betelefonáltam a fősulira,hogy a következő szemeszterre nem megyek vissza,a kócsagkinézetű,jeges szemű,mindig távolságtartó titkárnő csak annyit mondott:Persze.Rendben van.Pihenj sokat.És egyél.

Merelt megkértem,hogy vigyázzon a házra.Azt nem beszéltük meg,hogy meddig,de mindketten tudtuk,hogy rövid időn belül nem térek vissza Gouda-ba.Sőt,szívem mélyén tudtam,hogy ha mégis,akkor csak hivatalos okok miatt.Ahogy a kulcsot elfordítottam a zárban,nyilvánvaló volt,hogy ezzel életem hollandiai része lezáródott.Szép volt.Jó volt.Elég volt.Ideje hazamenni.

Milyen volt megérkezni?

Mintha egy hatalmas szikla esett volna le a vállamról.Mintha a mellemet szorító vaspánt szétpattant volna.Mintha friss életfuvallat töltötte volna meg a tüdőmet.Mintha világképem szétcsúszott prizmái helyükre siklottak volna.Verőfényes áprilisi napsütés.A tavasz teljessége,a közelgő nyár ígérete.Áradt felém a szeretet és én hagytam.Többször azon kaptam magam,hogy mosolygok.Úgy igazából.Menni fog.Semmi más dolgom nincs,minthogy pihenjek,kertészkedjek,egyek,igyak és hagyjam,hogy gondoskodjanak rólam.

Menni fog.

Mert ha beteg is vagyok,az itt más.

Itthon minden más.

Hozzászólás