Közösségre fel!

Kinyitom a naptáramat és elmosolyintom magam.

De jó! Beindult a klub-szezon!

Lelkes izgalommal tölt el, hogy a munkanap után vár egy hely, egy közösség, ahol feltöltődhetek, ahol hasonló beállítottságú emberekkel találkozhatok, ahol új embereket ismerhetek meg és ahol el lehet beszélgetni olyan dolgokról, amik engem és láthatóan másokat is foglalkoztatnak. Szeretem az ilyen alkalmakat, mert inspirálnak, motiválnak és ráébresztenek arra, hogy mindannyian mások vagyunk és hogy ez rendben van. Érdekes és tanulságos.

Kezdődött mindez a kedd estékkel, valamikor 2012-ben. Akkor mentem el ugyanis először egy Pár-Beszéd Est-re. Nem is annyira a közösséghez való tartozni akarás csalogatott, hanem inkább az, hogy kíváncsi voltam arra, hogy kinek mi a véleménye az olyan témákról, mint például: Miért nem jó a magyar oktatási rendszer? Milyen külföld után újra itthon lenni? vagy hogy többet megtudjak a Debreceni Hősökről és a TEDx Nagyerdő-ről. Az első tapasztalat annyira pozitív volt, hogy egy idő után alig vártam, hogy beköszöntsön a hónap második keddje és indulhassak az Ifiházba, a Mokkába vagy éppen a Békás-tóhoz párbeszédestézni. Izgatottan várom a jövő heti találkozót is, ami az Önkreáció címet kapta, mert valljuk be: ki ne szeretné tudni, hogy milyen is valójában és hogyan lehet legjobb önmaga?

Szerdán este a könyveké – pontosabban egy kiválasztott könyvé – a főszerep. Ilyenkör ül ugyanis össze a Bagoly Klub. Mivel az olvasás időbe kerül, ezért minden hónap harmadik szerdáján találkozunk és a helyszín változó. A múlt héten például a Roncsbárban vesézgettük J.D. Salinger modern klasszikusát, A Zabhegyezőt vagy a legfrisebb fordítás szerint a Rozsban forgó-t.

A klub idén januárban alakult három lelkes és olvasni (is) szerető lány kezdeményezésére azzal a céllal, hogy megteremtsenek egy olyan közösséget, amelynek középpontjában az olvasás és a a könyvek szeretete áll. A laza és nyitott légkör lehetővé teszi, hogy bármilyen kapcsolódó vagy akár teljesen más téma is megbeszélésre kerüljön.

A héten be is szerzem az aktuális olvasnivalót – egy sci-fi novellákkal töltött kötetet -, hogy megfelelően felkészülhessek a következő alkalomra.

A nyári szünet után csütörtökön újra indul a Toastmasters Debrecen Retorika Klub. Lássuk be, mindannyian lámpalázasak vagyunk, ha ki kell állnunk egy közönség elé, hogy előadhassuk mondandónkat. Legyen az egy szakmai prezentáció vagy egy élménybeszámoló. Sőt, akkor is izzadhat a tenyerünk, remeghet a hangunk és kétsébeesetten keresgetjük a szavakat, amikor állásinterjúra megyünk vagy éppen fizetésemelést kérünk főnökünktől.

De mint tudjuk: gyakorlat teszi a mestert. Erre ad lehetőséget a Toastmasters. Csütörtök esténként egy feszültség és nyomás mentes környezetben fejlesztheted szóbeli előadásmódodat. Az elmúlt évad alatt öröm volt látni, hogy ki hogyan fejlődik és megtiszteltetésnek veszem, hogy ismételten sokoldalú, nyitott és érdekes emberekkel ismerkedhettem meg. Számomra nem is kérdéses, hogy szeptember 10-től újra csatlakozom.

Amikor pedig a héten olvastam, hogy megalakult egy önfejlesztői női kör, a Nőklub, tudtam, hogy nem hagyhatom ki a tegnap esti találkozót. Hogyan is tehetném, amikor az est témája: Hogyan szeressem meg magamat?

Fél öt körül villamosra pattantam, a Szent Anna utcai megállónál leszálltam és elsétáltam a Bijó Energia Öngyógyító Központ-ig. A recepción tájékoztattak, hogy nyugodtan menjek el az első emeletre, ahol Éva – akit a Toastmasters összejövetelek alkalmával ismertem meg – üdén, frissen és mosolyogva fogadott. A helyiség inkább egy szalonhoz hasonlított – puha szőnyeg, rokokó stílusú bőr és bársony székek -, ahol még a magamfajta nem (szuper)nőies leányzó is azon nyomban ‘nőbbnek’ érezte magát.

A két óra hihetetlenül gyorsan eltelt. Éva megosztotta velünk az önszeretet és önelfogadás lényegét, az ahhoz vezető – nem mindig könnyű és zökkenőmentes –  folyamat lépéseit. Beszélgettünk. Figyeltem. Jegyzeteltem. Hazafelé villamosozván  pedig azon gondolkodtam, hogy milyen jó, hogy ilyen elhivatott emberekkel és közösségekkel gazdagszik Debrecen és ezáltal ilyen élményekben lehet részem.

Hiszek a hólabda effektusban.

Abban, hogy ha elindul egy pozitív folyamat, akkor arra egyre többen reagálnak és ezáltal jó jót, új pedig újat teremt. Napjainkban, amikor mindenki rohan és elfoglalt, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy egy közösséghez tartozni igenis jó és értékes dolog. Mindenesetre az én naptáram sokkal színesebb, mint egy évvel ezelőtt és ki tudja mit hoz a jövő? Kíváncsian várom a fejleményeket.

Hozzászólás