Popszerintavilág

Néha azért szeretnék belenézni Popnak a fejébe.

Mint mondjuk ma reggel. Mit reggel? Hajnalok hajnalán, négy órakor. Diszkrét, ám határozott nyávogása húzott ki az álmok világából. Pedig tudhatná, hogy ha csak nem muszáj, kilenc óra előtt nem hagyom el pihe-puha ágyikómat.

Első reakcióm: fejemre húztam a takarót és elmotyogtam egy Pop, ne már-t, de ez nem hatotta meg. Tovább ment a miaumiaumiau. 

Okés. Álomkómásan kikászálódtam az ágyból, robotpilótára kapcsolva végeztem az etetést: szekrényajtó kinyit, macskakaja megtalál, kibont, macskatál megtölt, vissza az ágyba. Most már csend lesz.

Így is lett. Pontosan fél hétig, amikor urasága újfent letelepedett fejem-fülem magasságában és keserves nyávogásba kezdett. Párna a fejre, takaró lég- és résmentesen magam köré. Csodák csodájára Pop még ilyenkor is talál egy apró nyílást, ahol a mancsa befér és vagy a talpamat, vagy a fejem tetejét püfölgeti. Ha erre nem reagálok, akkor fogja magát és a hátamra ugrik. Mivel a takaró alatt már amúgy is kevés a levegő, plusz nem vagyok egy nagytestű – azt az öt kilót azért megérzem a hátamon – ezért túlélésem érdekében kénytelen vagyok feladni védekező pozíciómat. Ilyenkor felülök és felteszem a költői kérdést: Pop, már megint mi van? 

Válasz persze semmi. Ebből arra a következtetésre jutok, hogy 1. Pop tudja, hogy egy költői kérdésre nem kell választ adni és 2. tökéletesen elégedett, mert elérte a célját. Ha már ő sem akar aludni, akkor ne akarjon más se.

Több, mint egy éve vagyunk lakótársak és mit mondjak? Amellett, hogy Pop minden nap tud meglepetéssel szolgálni, néhány dolog azért állandó kis világában. Van, amit értek, van, amit már meg sem próbálok megfejteni.

• Pop legalább olyan finnyás, mint én. Adhatok neki csirkehúst gombás pástétommal vagy halat zöldséges szószban, csak a lédús részeket lefetyeli, a húst pedig legtöbbször érintetlenül hagyja. Kezdek arra gyanakodni, hogy a gazdihoz hasonlóan szíve mélyén vegetáriánus.

• A tévét általában nem veszi figyelembe, kivéve, ha lovon száguldozó emberek jelennek meg a képernyőn. Kedvence a Három testőr és a Dzsingisz kán. 

• Pop nem szereti a vizet, kivéve, ha csepeg a csap. Olyankor beül a kádba vagy a mosdókagylóba, figyeli a vízcseppeket és megpróbálja őket elkapni.

• Különös érzéke van ahhoz, hogy mikor akarok dolgozni. Ilyenkor végigfekszik a billentyűzeten, mire dokumentumok záródnak be, weboldalak jelennek meg vagy olyan karaktereket pötyögök ki, amikről nem is tudtam, hogy léteznek.

• Pop ragaszkodik ahhoz, hogy jelen legyen a zuhanyzás, a sminkelés és a fogmosás alatt.

• Órákig el tud szórakozni egy fültisztító pálcikával. Ezek aztán rendszeresen eltűnnek a szőnyeg alatt vagy a küszöb melletti résekben.

• Pop szereti a ceruzákat és a filctollakat. Előfordul, hogy egy reggelre a padló és az asztal terítve van mindenféle íróeszközzel, amit sikerült a ceruzatartóból kihalásznia.

A cerkák őrzője
A cerkák őrzője

• Barátja, a Kis Majom, mindenhová elkíséri.

• Ha idegen érkezik látogatóba, Pop besurran az ágy alá és semmilyen csalogatásra nem hajlandó előjönni. Nehezen barátkozik, de ha valakit megkedvel, annak aztán minden fentemlített furcsaságát állnia kell.

Anyu szerint jobban – szigorúbban – kellene nevelnem. Megpróbáltam, de az az igazság, hogy nem látom értelmét. Saját tapasztalatból tudom, hogy milyen kellemetlen, amikor annak kell lennünk, akik nem vagyunk. Szerintem így van ez Poppal is. Közel sem tökéletes, de legalább van egyénisége, ez pedig engem egyáltalán nem zavar.

Na, jó.

Néha.

Egy kicsit.

Mondjuk péntek reggel hajnal négykor.

Hozzászólás