Hasfelmetsző Jack nyomában

Általában egyedül szeretek felfedezni egy várost. Csak megyek az orrom után, aztán majd meglátom, hol kötök ki és mi akad az utamba. Így van ez akkor is, ha Londonban vagyok, ám tegnap gondoltam egyet és befizettem a Jack the Ripper Walking Tour-ra. Ez nem más, mint egy hivatásos idegenvezető által navigált séta azon az útvonalon, amin Hasfelmetsző Jack hátrahagyta áldozatait. Izgalmas, borzalmas és tanulságos.

Nem akartam sötétre maradni, így a 15.30-as időpontot választottam. Jóval korábban elindultam és leszálltam a Liverpool Street Station-nél, a City nevezetű negyed szívében. Ahogy a londoniak mondják: ‘this is where the money is’. Igen, minden, ami kereskedelemmel és pénzzel kapcsolatos, az a City-ben zajlik.

Leültem a lépcsőre és figyeltem az embereket: öltönyös férfiak, magassarkú cipőkben tipegő, nadrágkosztümös nők. Mindenki hangosan beszél, telefonál, siet. Üveg, acél, beton. Itt minden új és modern és mit mondjak, nem az én világom. Elegéns éttermek, pubok, exklúzív boltok. Minden azt suggalja, hogy aki itt dolgozik, az megengedheti magának a luxust.

A túra kiinduló pontja a Tower Hill metróállomás kijáratánál volt és mivel a City annyira nem hatott meg, úgy döntöttem, hogy metró helyett sétálok a Tower-ig. A forgalomra különösen oda kellett figyelnem, mert mindenütt építkezések folynak. A cheesegrater (sajtreszelő) és a gherkin (savanyú uborka) már elkészült. Most éppen a walkie-talkie-n dolgoznak. Így nevezték el ugyanis azt a három épületet, ami néhány éve London városképét ‘díszíti’.

A sajtreszelő
A sajtreszelő
A savanyú uborka
A savanyú uborka
A walkie talkie
A walkie talkie

A Tower környékén rajzottak a túristák. Mintha tegnap lett volna, amikor az árokban több ezer piros pipacs virított a háborús hősök emlékére. Most csak a fűnyíró szelte a pázsitot. A csoportomat könnyű volt megtalálni és pontban fél négykor útra is keltünk. Vezetőnk, egy magas, testes, vörösszakállú férfi elmondta, hogy ha valaki a túra során úgy érezné, hogy neki elég a borzalmakból, az nyugodtan elmehet. Én eldöntöttem, hogy lesz, ami lesz, végig kitartok. Az eső zuhogott és mint kiderült, ugyanígy volt ez minden alkalommal, amikor Hasfelmetsző Jack gyilkolt.

A bevezetőből megtudtam, hogy aki a 1880-as években London nyomornegyedében, az East End-en jött világra, igencsak nyomorúságos sorsra számíthatott. Ötven évnél nem éltek tovább az emberek. A férfiak lopott cuccok eladásávak kerestek pénzt, a nők pedig magukat árulták. A megkeresett penniket ginre költötték. Ha nem dolgoztak, akkor folyamatosan részegek voltak. Másképp nem lehetett volna a nyomort elviselni. Ja, a legfiatalabb prostituált egy hatéves kislány volt. Erről inkább nem mondok semmit.

A túra első pontja a Savage Gardens volt. Innen nem messze találtak rá Mary Ann Nichols testére 1888. augusztus 31-én reggel 3 óra 40 perckor. Torkán két, hasának alsóbb részén egy mély, roncsolt szélű vágás volt, valamint számos metszés a hason, melyeket ugyanazzal a késsel ejtettek. Mary Ann utcalányként dolgozott és mivel nem volt aznap éjszakára pénze kifizetni szobája bérét, ezért kénytelen volt az utcán csámborogni. Ez az életébe került. Néhány hónap leforgása alatt még négy prostiuált esett áldozatul a titokzatos gyilkosnak, aki egyre borzalmasabb eszközökkel mutatta meg, hogy kegyetlensége szinte határtalan.

Miutén mindenki kiszörnyűlködte magát, tovább séltáltunk ahhoz a templomhoz, ami a 19. század végén a határt jelentette a gazdag City és az East End nyomornegyede között. A templom érdekessége, hogy körülötte szabadon árulhatták magukat a prostituáltak. Főleg az épület jobb oldalán csoportosultak, mert onnan érkeztek a City-ből a potenciális kuncsaftok: orvosok, jogászok, bankárok. Az üzletet egyszerű volt nyélbe ütni. A férfi megkérdezte, hogy ‘Will you?’ vagyis ‘Akarsz-e?’, mire a hölgyemény ‘Yes’ vagy ‘No’-val adhatott választ.

Itt nem ápolt, szép, kívánatos nőkről van szó, hanem a nyomornegyed lányairól és asszonyairól, akiknek nem volt más választásuk. Ha szerencséjük volt, hetente egyszer meg tudtak mosakodni, ruhájuk bűzlött a kéntől, mert előtte 13 órát ledolgoztak valamelyik gyárban, foguk és hajuk nagy része már kihullott, a bolhákról és tetvekről pedig ne is beszéljünk. Számomra elképzelhetetlen, hogy kinek volt egy ilyen légyotthoz gusztusa.

Hasfelmetsző Jack mindegyik áltdozata prostituált volt. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, mert az interneten rengeteg információ megtalálható. Sőt, vannak elhivatott Ripperologist-ok, akik elszántak kutatják, hogy ki is lehetett a gyilkos, mert Jack valódi kilétét mind a mai napig nem sikerült felfedni. Az összes teória a Casebook oldalán lett publikálva, szóval, ha valakit behatóbban érdekel a téma, akkor ott van olvasnivaló bőven.

jack the ripper walking tour poster

A túra mintegy két órán át tartott és nagyon élveztem. Az a határ a City világa és az East End között ma is létezik. A beton sterilségéből és hideg eleganciájából csak egy utca a lelakott házak, betört ablakú boltok, rendetlen, piszkos utcák világa. London újra bebizonyította, hogy több arca van, mint azt elsőre gondoltam volna és gazdag történelmét tekintve, rengeteget lehet róla tanulni.

Most pedig azt fontolgatok, hogy talán feliratkozok egy Shakespeare London-ja túrára…….

Hozzászólás