Újra Londonban

Először is: az esküvőn – ami múlt szombaton volt – nagyon jól éreztük magunkat.

Örültem a szüleimnek, akik mindketten letagadhatnak tíz évet és olyan jó volt látni, ahogy nevetnek, táncolnak, beszélgetnek. Tesóval mi is kivettük a mulatásból a részünket rendesen: csárdásoztunk, rock ‘n rolloztunk, rongylábaskodtunk és nevettünk a többieken. Elképesztő, hogy egy kis sör, na meg egy kis pálinka hogy kihozza az emberből a party animal-t.

Az ifjú pár pedig minden elismerést megérdemel vendégszeretetéért, kitartásáért és humorérzékéért. Szóval ez úton is szeretném mégegyszer megköszönni a fantasztikus bulit.

Az ember harminc fölött egy átmulatott éjszaka után nem regenerálódik olyan gyorsan, mint tinikorában. A vasárnap délelőtt így lustálkodással telt, majd irány Debrecen. Este becsomagoltunk, elláttam Pop-ot és hétfőn 11.30-kor már ott ültünk a Wizzair Londonba tartó járatán. Minden simán ment és a brit fővárosban frissítő 20 fok fogadott minket. Nekem jobban bejön, mint a 38-40 fokos kánikula, amit csak pihegve és a nap elől bújkálva tudok elviselni.

Most pedig tessék, itt ülök a lakásban, újra Muswell Hill-ben.

El sem hiszem, hogy két hónap eltelt azóta, hogy itt jártam.

Laci egész héten dolgozik, így napközben magamnak kell programról gondoskodnom. A “kell” olyan furcsán hagzik, mert ha itt vagyok az olyan, mintha külföldi otthonomban nyaralnék. Jól ismerem a várost és könnyen feltalálom magam. Azért tegnap este átfutottam egy-két internetes oldalt, hogy legyen miből válogatnom, ha mégis kibújna belőlem a túrista. Meg is örültem, amikor megláttam, hogy a Piccadilly Circus-nél található Waterstones-ban ma könyvbemutató van. Új könyvek vásárlása nálam mindig időszerű – hamarosan befejezem ugyanis a The Quaker Café-t és kell az utánpótlás. Az pedig csak egy kellemes bónusz, ha ezt egy előadással, egy dedikált példánnyal és egy ízletes kávéval köthetem össze.

Onnan valószínűleg átsétálok majd a Buckingham Palace-hez, ami augusztusban nyitva áll a nagyközönség előtt. Persze, hogy meg akarom nézni, hogyan él a királyi család. Arra számítok, hogy sorban kell majd állni, dehát szabad az egész napom. Hova is sietnék? Milyen érdekes, hogy amikor 16 évesen először jártam Londonban, akkor is ott álltam a királyi palota előtt. Csak bámultam befelé, aztán egyszer csak morajlani kezdett a tömeg és egy fekete autó hajtott be az udvarra. Mindenki fényképezni kezdett és nem is nagyon értettem, hogy miért. Majd amikor jobban odanéztem, láttam, hogy Lady Diana száll ki az autóból Prince Charles-szal. Azóta sokat változott a világ és akkor nem is gondoltam, hogy milyen gyakran megfordulok majd itt.

Több tervem nincs is nagyon mára. Legjobban azt szeretem, ha spontán alakul a nap. Lehet, hogy vásárolgatok, de az is megeshet, hogy betévedek egy múzeumba vagy leülök egy parkba embereket nézegetni és olvasgatni. Az eső nem esik és ilyenkor sokkal szívesebben vagyok kint a szabadban, minthogy teremről teremre járjak és műalkotásokat bámuljak. Majd meglátjuk.

Folyt. köv.

Hozzászólás