A gyereknevelésről, vagyis hogyan neveljük a lányunkat

girls

Születésnapom környékén vagy csak úgy spontán, szívesen ‘faggatom’ Anyuékat arról, hogy milyenek voltunk kiskorunkban, milyen volt, amikor megszülettünk és egyáltalán, milyen érzés szülőnek lenni.

Ilyenkor előkerülnek a sokat hallott történetek arról, amikor torokgyíkot kaptam, kétségbeesetten rohantak az orvoshoz és nagy szerencsém volt, hogy az egészet élve megúsztam. Vagy amikor Laci született és a szomszédok vigyáztak rám. Állítólag üldögéltem a fűben és a kiscsirkéket pakolgattam jobbról-balra, balról-jobbra. Vagy amikor Laci lebukfencezett a pincelépcsőn és amikor Nagyi egy hideg késpengével akarta lenyomni a fején növekvő dudort, tesóm irdatlan sírásba kezdett. A szándék jó volt, ugyebár, csak nem egyértelmű. Vagy amikor Laci egy télen kórházba került és Anyuék azt füllentették neki, hogy a bajuszos bácsi, aki kint havat seper, az Apu és addig fog ott dolgozni, amíg Laci meg nem gyógyul.

Aztán ott voltak a balatoni nyarak, az évnyitók és évzárók, az első külföldi osztálykirándulásom. Amikor a busz elindult Angliába, Apu azt mondta, hogy csak érjek haza épen-egészségesen, utána soha többé el nem enged. Akkor még nem tudhatta senki, hogy alig tíz évvel később a szerelem Hollandiába szólít és ott is tart egy jó ideig.

Miután kinosztalgiázzuk magunkat, Anyu és Apu egyetértenek abban, hogy szülőnek lenni nem (mindig) könnyű és egy pár dolgot utólag bizony másképp csinálnának, de akárhogy is, egy gyerek nagy ajándék és sok örömet jelent. Hát, ha ők mondják, akkor nem fogom megcáfolni:-) Nem is lenne jogos, mivel nem vagyok szülő.

Azt azonban meg merem kockáztatni, hogy a lányok más nevelési módot igényelnek, mint a fiúk. Talán nem véletlen, hogy erről a közelmúltban egy könyv is megjelent Raising Confident Girls: 100 tips for parents and teachers címmel. Vagyis: Így neveljünk magabiztos lányokat,100 tipp szülőknek és tanároknak. 

Természetesen nem áll szándékomban mind a száz tippet felsorolni, de kiragadtam egy párat, amelyek szerintem hasznosak lehetnek. Hát, akkor lássuk.

1.

A szerző szerint fontos, hogy (kis)lányunk személyiségét és ne csak külsejét dícsérgessük. Logikus, hogy nekünk ő a világ legaranyosabb és legszebb teremtménye. Annak is meg van az esélye, hogy szereti ezt hallani. Nyugodtan “tapsoljuk meg” – ha képletesen is, hogy milyen szépen rajzol, ír és olvas, milyen ügyesen segít a házimunkában vagy milyen figyelmes. Az ilyen pozitív megjegyzésekkel éreztetjük vele, hogy szépségének nagy része jelleméből adódik.

2.

Prügyön, ahol felnőttem a 80-as években nem volt sok lehetőség sportolásra és nem tanultunk már oviban angolt, mint ahogyan az manapság sok gyereknek megadatik. A tesit egy jó időre sikerült is velem megutáltatnia a rendszernek, mert nem tudtam se szekrényt ugrani, se kislabdát dobni, a 60-méteres futást és a kötélmászást inkább nem is említem. Ma már tudom, hogy olyan sportokban lehettem volna jó, amihez hajlékonyság és egyenletes, hosszútávú erőkifejtés szükséges. Biztos tetszett volna a balett vagy a kajakozás, a kenuzás. Szerencsémre azonban tanulhattam oroszt és hamar kiderült, hogy könnyen tanulom a nyelveket. Fakultáción és nulladik órában kaptam is extra tananyagot.

A fentemlített könyv azt javasolja, hogy adjuk meg gyermekünknek a lehetőséget, hogy többféle dolgot kipróbáljon: sportot, zenét, művészeteket. Azok a lányok ugyanis, akik kiskorukban megtalálják azt, amit szeretnek, nagyobb önbizalomra tesznek szert és tartósabb barátságokat kötnek. Lehet, hogy egy fél évig teniszezik szemünk fénye, aztán jön a néptánc, a lovaglás vagy a zongoraórák, mire rájön, hogy legjobban úszni és festegetni szeret. Legyünk türelmesek és motiváljuk. A legfontosabb pedig az, hogy ne a mi ideáljainkat próbáljuk ráerőltetni, mert az általában visszájáról sül el.

3. 

Manapság, amikor a médiából photoshoppolt, tökéletes alakú, bársonyosan sima bőrű modellek képeivel bombáznak minket, lányainknak bizony nehéz elfogadniuk magukat. Aztán ott vannak a rajzfilmek power girl-jei, akik okosak, divatosak, gyorsak és népszerűek. Ugyanakkor a reklámok krémes fagylalttal, csokival, menő üdítőitalokkal kínálgatják a (leg)fiatal(abb) generációt. Magyarul: egy lány nézzen ki úgy, mint egy model, legyen zseni és élvezze maximálisan az élet csábításait.

Szülőként annyit tehetünk, hogy példát mutatunk: táplálkozzunk egészségesen, mozogjunk rendszeresen és főleg ne szapuljunk magunkat előtte, amiért nagyobb a fenekünk, mint szeretnénk vagy nem úgy áll a hajunk, ahogy kellene. Magyarázzuk el neki, hogy a világ tele van mindenféle alakú, méretű, hajszínű és tehetségű lányokkal, nőkkel és nem az a valóság, amit a reklámokban és magazinokban felénk sugároznak.

4. 

Nem telik el sok idő, mire a (kis)lányok felfedezik, hogy ők mások, mint a fiúk. Dalszövegekből, újságokból és a tévéből sem lehet kiiktatni a ‘testiséget’. Nem kell nagylélegzetű, részletes előadásokba bocsátkoznunk, ha mondjuk hatéves kislányunk feltesz egy intim kérdést. Adjunk korához illően tálalt, őszinte választ. Minél érthetőbben beszélünk vele arról, hogy hogyan változik a női test a tinédzser években és később, annál felkészültebb lesz az ezzel járó tapasztalatokra.

5.

Amikor kicsi voltam, szerettem Apuval horgászni menni. A kocsiból figyeltem a madarakat a töltés mentén, megtanultam, hogy miért repül a kérész és növényeket gyűjtöttem, amiket később a növényhatározóban kikerestem. Vagy együtt mentünk sárgabarackot venni lekvárnak és útközben megálltunk Boldogkőváralján. Az ilyen közös kiruccanások alatt szóba kerültek az élet kis és nagy dolgai. Valahogy könnyebben, mintha otthon ültünk volna az asztalnál vagy a kanapén.

Ideális esetben a lányok nevelésében az apa is részt vesz. Fontos, hogy gyermekünknek alkalma legyen arra, hogy apjával együtt csináljanak dolgokat: legyen az bevásárlás vagy kocsimosás. A férfiak ugyanis ilyenkor sokkal nyitottabbak gyermekük felé, mintha “csak” leülnének vele beszélgetni. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a lányok figyelik ahogyan apjuk viselkedik az életében szereplő nőkkel: a nagymamával, az anyuval, a szomszéd nénivel vagy munkatársaival. A lányok ez alapján tanulják meg a férfiakra és nőkre vonatkozó viselkedési mintákat.

A könyv sokkal több tippet felsorol. Be kell vallanom azonban, hogy nem tudom, lehet-e használati útmutatót írni a gyerek ( itt: lány ) neveléshez. Lehet, hogy ez is egy új dolog, ami a 21. századhoz tartozik, hiszen kihívásokkal teli korban élünk, az biztos.

Mindenesetre hálás vagyok azért, hogy szüleimtől a lehető legjobb nevelést és neveltetést kaptam, még akkor is, ha ők ezt nem mindig hiszik el.

Ui:

A gyerekek sokkal többet tanulnak a példából, amit látnak, mint a kimondott szabályokból. (Stephen King)

One Comment

  1. woizero

    Nem olvastam végig a postot, mert munkaidő van :). De hogy el ne felejtsek reagálni, gyosan commentelek.
    Mostanában én is sokat találkoztam ezzel a témával könyvekben, blogokban, és előadásokban. Mármint a neveléssel és hogy fiúkat, lányokat hogyan nevelnek, mik a külömbségek.
    Egy nagyon jó előadást találtam Ranschburg Jenőtől arról, hogy milyen különbségek vannak a fiúk és a lányok nevelésében. És hogyan változnak mostanában a két nem szerepei.

Hozzászólás