Debrecen, London, Tesco

Hétfőn érkeztem vissza Londonból.

Anyu izgatott szeretettel várt a reptéren és egész délután beszélgettünk. Én főleg arról meséltem, hogy milyen jól éreztem magam Londonban, Anyu pedig arról, hogy mennyire örül, hogy jó éreztem magam. Volt ugyanis egy időszak az életemben, amikor főleg a négy fal között léteztem és nem hogy utazni nem mertem, de még a sarki boltba lemenni is nagy kihívás volt. Talán azért is értékelek azóta mindent sokkal jobban, mint azelőtt.

Szóval visszatértem Debrecenbe és mindennapi teendőimhez: cikkeket szerkeszteni a Női Portálra, bejárni a Klinikára mosolyogtatni, leruccanni a sportsuliba, ismerősökkel találkozni.

Szeretem Debrecent. Nem vágyok Pestre és nem vágyok vissza Hollandiába. Szerintem Debrecenben minden adott ahhoz, hogy az ember jól érezze magát, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik egy-két dolog. Az is lehet, hogy ezek megvannak, csak még én nem fedeztem fel őket.

Szívesen venném például, ha lenne egy nagy könyvesbolt, amiben van egy kávézó-dolgozó rész. Egy olyan könyvesbolt, aminek van egy terjedelmes angolnyelvű részlege és ahová órákra be lehet ülni tanulni, írni, olvasni vagy beszélgetni. Mondjuk egy olyasmi, mint a Waterstone’s vagy a Foyles. Csak kicsiben. Debrecenre szabva.

Eddig hiányzott egy olyan kávézó is, ahonnan nem nézik ki az embert, ha előveszi a laptopját vagy tanulnivalóját és tovább marad egy óránál. Szerencsére megtaláltam a Volt Egyszer-t, ahol nem csak a kiszolgálás kifogástalan, de már a második alkalommal is régi ismerősként köszöntik az embert. Bárkinek nyugodt szívvel ajánlom.

Hihetetlen, hogy az ember élete során mennyi dolgot felhalmoz. Én nem vagyok az a gyűjtögető vagy félre-vásárló típus, de egy évben egyszer-kétszer átfésülöm a ruhatáramat, a könyvespolcot, meg úgy általában a lakást. Persze, hogy akad olyan ruha, ami már nem tetszik vagy nem áll jól, olyan bizsu, amit soha nem használtam és valószínűleg nem is fogok. Megunt szakácskönyvek, régi társasjáték, DVD, apró csecsebecsék.

Mi legyen a sorsuk? – töprengek.

Hollandiában ott volt a Kringloopwinkel, vagyis a visszacirkuláltató bolt, Mindent szívesen fogadnak és természetesen minden eladó. Karosszék tíz euróért, farmerdzseki ötért, könyvek max egyért. Londonban pedig ott vannak a jótékonysági boltok. Nekem öröm megvenni egy regényt ötven centért vagy egy táskát egy fontért, az pedig megnyugtat, hogy tudom, minden “fillér” valami jó ügyet szolgál.

Debrecenben eddig egy “bolt”-ot találtam, ahol mindent szívesen fogadnak. A Baptista Szeretetszolgálat kis üzletét a Mester utcán. Be is vittem egy szatyornyi cuccot, amit kérdezés nélkül át is vettek és azt is elmondták, hogy augusztustól szívesen látják az őszi-téli ruházatot és kiegészítőket. Szóval a legközelebbi szelektálás után tudom, hogy hova forduljak.

Végül pedig el tudnám viselni, ha lenne egy nagyobb terjedelmű, önkiszolgáló biobolt. Vagy trendi szóval élve egy “wholefood store”. Persze, jelenleg is sok minden kapható és ez pozitív, csak praktikusabb lenne, ha nem kellene az egész várost bejárni mondjuk kókuszolajért, karob porért vagy mákolajért. Remélhetőleg egyre több ember kezd majd el tudatosan táplálkozni és a paleo kekszek mellett talán másra is lesz napi szinten igény.

Egyelőre ennyi jut eszembe.

Ja, és majd’ elfelejtettem. Merel újra meglátogat július végén. ( Aki még nem tudná, Merel a legjobb barátnőm, aki holland és amikor csak teheti Debrecenbe jön telelni-nyaralni ).

Már alig várja az egyhetes vakációt.

És hogy miért?

Mert itt van Tesco!

Tudom, először én is kinevettem, aztán rájöttem, hogy komolyan gondolja.

Szóval ez alkalommal is be kell majd iktatnunk egy Tesco-túrát…..

4 Comments

  1. Tomi

    Jó olvasni Tőled az efféle gondolatokat. Végre valaki, aki nem csak fröcsög, hogy így nem jó, úgy nem jó, hanem vannak konkrét javaslatai, ráadásul egész jók, ezek tetszenek nekem is. Remélem, hogy még összefutunk párszor mosolygózni 🙂

  2. Kinga

    Mindig jó olvasni, ha valaki külföldön élt és aztán hazatérve megosztja gondolatait, tapasztalatait. Nekem főleg azért volt kedves olvasni a cikked, mert amikor hazajöttem Angliából én is ezt fogalmaztam meg: jó hely ez a Debrecen! Persze van hova fejlődnünk 🙂 de a városunkat csak mi, benne élők változtathatjuk meg. Sok sikert az íráshoz! Jó lesz majd olvasni tőled 🙂

Hozzászólás