Londoni vakáció: hétfő, azaz Monday

Ma reggel hajnal négykor csörgött a vekker, hogy időben kiérjek a reptérre.

A gép 7.15-kor indult és szeretem, ha nem kell kapkodni. Nekem fontos, hogy legyen idő egy kávéra és tudjak egy kicsit nézelődni, vásárolgatni. A sorban állás sem zavar. Figyelem az embereket és találgatom, ki honnan jön és hová megy.

Laci kikísért a reptérre, amit nagyon értékelek már csak azért is mert tudom, hogy a korán kelés nem az erőssége és ráadásul ma dolgoznia is kell. A taxiban álmosan cseverésztünk, segített a bőröndömet cipelni, aztán elköszöntünk.

Ő ment London felé, én pedig becsekkolni.

Hamar eltelt egy hét ( time flies when you are having fun ) és igen, még maradtam volna szívesen, de ugyanakkor tudom, hogy bármikor visszamehetek akár hosszabb időre is nyaralni. Muswell Hill elnyerte a tetszésemet: inspiráló kisváros a nagyvároson belül.

Ahogy emelkedett fel a gép, felidéztem a vakáció pillanatait.

• a délutáni kávézást a Café Nero-ban bámészkodással és újságolvasással egybekötve

•  vasárnapi vásárolgatást Lacival az Oxford Street-en és Covent Gardenben, amit egy ízletes ebéd követett a Chipotle mexikói étteremben, ahol mosolyogni kötelező

• a jótékonysági boltokat, ahol mindenki talál magának valamit és milyen jó, hogy az a pár font nemes célokat segít

• a Crocodile Café hangulatos kerthelységében való ábrándozgatást

• a buszozgatást a 134-es emeletén, ami végigvisz a Tottenham Court Road-tól Camden-en, Kentish Town-on és Highgate-n keresztül Muswell Hill-re

• az egyszer napos aztán öt perc múlva szürke angol égboltot

• a gyönyörű kilátást az Alexandra Palace-ről

• az esti olvasást, beszélgetést, vacsorázást otthon, Laci és Laci, két kedves vendéglátóm társaságában

….és még sok-sok apró dolog, ami megszínezi az ember napját

A repülőút hazafelé zökkenőmentesen telt. Ilyenkor olyan hihetetlen, hogy reggel még Angliában voltam, két és fél órával később pedig már Debrecenben. A repülés nem a hobbim – szerintem többen nem szeretik, mint igen -,de azért hálás vagyok, hogy ilyen módon gyakrabban és kényelmesebben mehetek vakációzni.

Hogy mikor megyek legközelebb Londonba?

Nem tudom.

Hogy Bödőcs Tibor egyik poénjával éljek: ha húz a London-mágnes.

Okés, ez annyira nem jó poén, de jobb nem jutott eszembe.

IMG_2054
Vasárnapi ebéd a Chipotle-ben
IMG_2059
No comment:-)

Hozzászólás