Londoni vakáció: csütörtök, azaz Thursday

Röviden összefoglalva: nagyon jó volt a mai nap! Nem azért, mert valami egetrengetőt csináltam, hanem azért, mert ha sok kis dolog és öröm összeadódik, annak – szerintem legalábbis – pozitív és energizáló hatása van. Mintha elindulna egy egyfajta rezgés, ami aztán az egész napot végig kíséri. Ma reggel a szokásosnál korábban, kilenc óra körül indultunk útnak. Laci természetesen dolgozni ment, én pedig azt terveztem, hogy bemegyek az Oxford Street-re, mert ott van az Urban Outfitters-nek egy háromemeletes boltja és hiába, szeretem a kínálatukat. Szóval lecsorogtunk busszal Highgate Station-ig, onnan pedig metróval mentünk tovább. Aki már járt Londonban vagy bármelyik nagyvárosban, annak nem kell külön ecsetelnem, hogy milyen a reggeli csúcsforgalom. Mindenki rohan, siet, szaladva kávézik, szempillát fest vagy egyfolytában telefonál. Még jó, hogy kicsi vagyok, mert így könnyen be tudtam magam préselni a metrókocsiba, de az emberszag és a meleg azért nem esett valami jól. Laci leszállt Camden Town-nál, én pedig tovább mentem Euston Station-ig. Igazság szerint át kellett volna szállnom a Victoria Line-ra, hogy eljussak az Oxford Circus-ig, de annyira elegem lett a tömegből, hogy úgy döntöttem inkább a felszínen sétálok tovább. Nem bántam meg. Szépen sütött a nap és kellemes volt a levegő. Szerencsére jól tudok tájékozódni, így lazán, de határozottan sétáltam célom felé.  A parkokban emberek üldögéltek, beszélgettek. Csomagszállítók csengettek be boltokba. Apukák, anyukák irányítgatták nebulóikat az iskola felé. Biciklisek szelték hajmeresztő sebességgel a betont. Nem tudom, hogy én meg tudnám-e szokni kétkeréken a fordított közlekedést……… Valamivel tíz óra után érkeztem az Urban Outfitters-hez és abban a pillanatban egyfajta nyugalom szállt meg. Nem vagyok egy kapkodós vásárló. Mindent alaposan megnézek, megtapogatok, megforgatok és pontosan tudom, hogy mi az, ami tetszik és mi az, ami nem. A divat nem igazán érdekel. A fontos az, hogy jól érezzem magam abban, amit viselek. Az üzletben eltöltött másfél óra most sem okozott csalódást és boldogan léptem ki szerzeményeimmel az utca forgatagába. Mivel reggel nem kávéztam, egy Starbucks felé vettem az irányt. Pontosabban a Denmark Street sarkán lévő felé, mert azzal szemben van a T.K.Maxx, ahová szintén mindig bekukkantok egy kiadós shoppingolásra. Siker  és pénzkiadás garantált.

IMG_2013
Kiskoromban voltak menők az ilyen fapapucsok. Nekem piros volt.
IMG_2015
Nem csoda, hogy úgy eltelt az idő. És ez csak a Sale! részleg volt.
IMG_2016
Könyvek és vicces lakberendezési dolgok.
IMG_2017
Shakespeare és Star Wars rajongóknak.

A T.K. Maxx-ben az a jó, hogy minden kapható: póló, ruha, cipő, nadrág, dzseki, pulcsi, lakberendezés, illatszer, táska és még egy csomó dolog, ami most nem jut eszembe. Ugyan ki ne szeretne egy Love Moschino ruhácskát vagy egy Ralph Lauren farmert? Okés, lehet, hogy elfogult vagyok, de egy Diesel55 felső azért mindig jól esik. És! Minden vadi új, vagyis annyi a hibája, hogy a tavaszi kollekció része, most pedig ugyebár nyár van. Itt is sikerrel jártam és fülig ért a szám, ahogy felszálltam a 134-es buszra. Persze tovább is maradhattam volna, de fél háromra időpontom volt a Beauty Rehab-be Muswell Hill-en és jó kislányhoz híven nem akartam elkésni. Kora délután lévén üres volt a busz. Be is fészkeltem magam az emeleten az ablak mellé és élveztem a mintegy háromnegyed órás utat “hazafelé”.

IMG_2021
Lábnál a zsákmány.
IMG_2027
Zsákmány kiterítve.

Azért olyan jól esik az embernek egy kis kényeztetés. Nem vagyok az a körömszalonba és kozmetikába járó típus, de most úgy gondoltam: miért is ne? Lassan olyan leszek, mint Hugh Grant az About a Boy-ban. Óra-egységekben töltöm az időt, hogy teljen a nap: vásárolgatás=három egység, kávézgatás = fél egység, manikűr = egy egység.

Hogy milyen érzés? Frankó!

Fél ötkor színes körmökkel és két füllyukkal és fülbevalóval gazdagabban bevásárolni indultam, hogy időben hazaérjek, mire Laci megjön a munkából.

Amióta itt vagyok, minden este készítek egy szuper-egészséges vacsorát. Ebben sokat segít az Organic Planet kínálata. A tesóm különben mindenevő, mint a férfiak általában, de én átálltam a veganista táplálkozásra, ami itt nagyon könnyen megy.

Azért Debrecenben is tudnék értékelni egy ilyen szupermarketet. De ki tudja? Ami késik, az nem múlik. Hátha előbb-utóbb “otthon” is egyre többen felismerik majd, hogy nem mindegy, mit és milyen minőséget eszünk vagy iszunk és hogy a több, nem feltétlenül jobb. Aki erről többet szeretne tanulni, annak ajánlom elolvasni vagy meghallgatni Dr Joel Fuhrman Eat to Live című könyvét.

Kint lassan besötétedik és magamban újra csak köszönetet mondok egy újabb, kellemes és apró élményekben gazdag napért.

Folyt.köv.

Hozzászólás