Londoni vakáció: szerda, azaz Wednesday

Úgy döntöttem, hogy a mai napot az írásnak szentelem.

Nem, nem fogok egész nap bent ülni, de az igazság az, hogy kicsit le vagyok maradva és péntekre újabb két cikket kell leadnom a Női Portál-ra. Hiába. Londonban gyorsabban telik az idő, mint gondoltam.

Kint süt a nap és remélem, hogy legalább olyan kellemes lesz a hőmérséklet, mint tegnap. Délután ugyanis felfrissülés céljából szeretnék egy nagyot sétálni, este pedig megmászni a helyi dombot és megcsodálni az Alexandra Palace-t. Laci szerint elképesztő kilátás nyílik a városra.

De térjünk vissza a tegnapi eseményekhez.

Reggel Lacival együtt indultunk el itthonról. Ő munkába, én pedig mászkálni, nézelődni. Camden Town-ban dolgozik, ami egy általam nagyon kedvelt városrész. Régen főleg punk-ok lakták, de manapság felkapott környék a fiatal értelmiségiek és kreatív foglalkozást űzők körében.

Laci tehát bement a munkahelyre, én pedig elindultam szokásos camdeni utamra.

Először is beugrottam a GAP boltba, mert ott tudok olyan farmert venni, ami 1. kényelmes és 2. minőségi. Nem tudom, hogy csinálják, de olyan nadrágot gyártanak, amit legszívesebben egfolytában hordanék. Nem hiába vannak a bizniszben 1969 óta.

Aztán következett a VANS (cipő! cipő! cipő!) és az Urban Outfitters. E legutóbbit azért szeretem, mert több kollekciót is megtalálok egy helyen, valamint mindig elcsábulok arra, hogy vegyek egy-egy kiegészítőt, meglepi ajándékot vagy csak jót szórakozzak a könyvkínálatuk láttán. Star Wars Shakespeare verzióban? Miért is ne?

IMG_1960
Urban Outfitters könyvkollekció
IMG_1964
A közkedvelt DINER. Mindenkinek, aki szereti az amerikai konyhát.

Felsétáltam egészen Camden Lock-ig, ahol a híres szabadtéri és fedett piac található, de az az igazság, hogy nem tudott semmi újat mutatni. A hely és a felhozatal tulajdonképpen  tizenöt éve változatlan, de megértem, ha a lelkesen fényképező japán túristákat még elvarázsolja.

IMG_1959
Camden Town Station.

Mire visszaandalogtam Camden Town Station-ig, addigra a nap is rájött, hogy csak nyár van és ideje lenne az évszakhoz illően viselkednie. Levettem a kabátomat, maradt a farmer-póló-tornacipő kombi, de a londoniak nagy része belelkesülve rövid nadrágra és strandpapucsra vette a figurát. Komolyan mondom, néha az a benyomásom, hogy hajlamosak egyik végletből a másikba esni. Nem hiába mondják, hogy a szigetlakók valahogy másabbak, mint a többi “nép”.

Azt már reggel kigondoltam, hogy délután felderítem Highgate Village-t. Metróra szálltam és mindössze három megállót kellett mennem és már meg is érkeztem. Konzultáltam a térképpel és elindultam egy hatalmas nagy kaptatón felfelé, hogy elérjem a “falu” központját. Highgate Village régebben tényleg egy önálló falvacska volt, napjainkban azonban London legdrágább városrésze. Ez a Viktoriánus kori házakon meg is látszik. Ahogy araszoltam felfelé és csodáltam a kerteket, lépcsőket, ablakokat, rájöttem, hogy mire költeném a pénzemet, ha egyszer megnyerném a lottót.

Highgate House 1
Highgate Hill

Potom másfél millió fontért már lehet venni egy szerény kis hajlékot, ha pedig sokkal több van, akkor csatlakozhatunk a Kate Moss vag George Michael által képviselt ingatlantulajdonosok klubjához. Sajnos nem botlottam bele egyetlen celebrity-be sem, pedig jól mutatott volna a cikkben. Talán majd legközelebb.

Be kell vallanom, hogy Highgate Village főutcája valóban hangulatos. A boltoknak otthont adó épületek a 19. századot idézik. Van itt könyvesbolt, kutyakozmetika ( feltűnően sok volt az elengánsan kutyusokat sétálgató hölgyek száma ), virágbolt, ékszerész, szuper-bio termékeket árúsító szupermarket és Oxfam, ami annyiban tér el a város többi negyedében található jótékonysági bolttól, hogy itt designer ruhákra és használati tárgyakra bukkanhatunk. Igazi kincsvadászat! Van itt Chanel, Valentino, Karen Miller és mindez 50 font alatt! Bámészkodtam, nézelődtem, fotózgattam, ábrándoztam és mire észbekaptam, az óra elütötte az ötöt. Tea-time!

High Tea
High Tea
IMG_1975
A teához valami finom is jár!

Ezt pedig hol lehetne angolosabban megejteni, mint egy igazi tea-room-ban, ami stílusosan és egyszerűen a High Tea nevet viseli. Habár kávépárti vagyok, hajlandó voltam megalkudni és pici, virágos csészéből kortyolgattam délutáni teámat. Biztos a teázó hangulata tette, de olyan viktoriánusan éreztem magam. Búcsúzóul pedig kénytelen voltam egy lemon meringue pie-t ( citromos, habos pite ) venni, amit a kedves tulajdonos fehér dobozba helyezett, a dobozt pedig sárga szalaggal kötötte át.

lemon meringue pie
Lemon meringue pie

Lefelé sokkal fürgébben haladtam és pont jött egy 134-es busz. Felugrottam és Muswell Hill felé azon gondolkodtam, hogy milyen jó, hogy süt a nap, milyen kellemesen telt a napom és milyen nagyszerű dolog, hogy mindezt megtehetem.

Hozzászólás