Londoni vakáció: hétfő, azaz Monday

Tesóm tíz napra haza látogatott, én pedig úgy döntöttem, hogy visszarepülök vele néhány napra Londonba. Egy: így még többet lehetünk együtt, kettő: egyszerűen szeretem Londont és három: új helyre költöztek, amire nagyon kíváncsi voltam.

Szóval, itt vagyok a hűvös brit fővárosban. Igen, az otthoni kánikula után azért szokni kell az itteni tizenöt fokot. Ha minden igaz, szerda környékén akár húsz fok is lehet. Hajrá! Ma már kétszer-háromszor kilesegetett a nap a felhők mögül és őszintén remélem, hogy felbátorodik és többet is mutat magából az elkövetkezendő napokban. Már csak azért is, mert lenne kedvem valamelyik parkban egy padon üldögélve olvasgatni és bámészkodni.

Hogy a mai napom mivel telt?

Lássuk csak.

Reggel fél tízkor Lacival együtt elindultam. Ő munkába ment, én pedig úgy döntöttem, hogy felderítő útra indulok és megismerkedek a környékkel. A környék Muswell Hill-t jelenti. Olyan, mintha egy kisváros lenne Londonon belül. Tulajdonképpen az is. Hegynek éppen nem hegy, de van egy meglehetősen meredek domb, amin fel kellett kaptatni, ahogy a központ felé vettem az irányt. Az már tegnap is feltűnt, hogy minden van, ami nekem a kellemes és inspiráló londoni tartózkodáshoz elengedhetetlen.

Kávézók minden mennyiségben. Mindegyiket egyformán szeretem. Ahogy belépek, azonnal elkap az a “na, akkor egy espresso macchiato, egy kényelmes szék, lehetőleg kilátással az utcára, egy jó könyv vagy újság” hangulat. Ilyenkor képes vagyok órákig is elüldögélni, amit szerencsére itt nem vesznek zokon. Figyelem az embereket, gondolkodok ezen-azon és hozzá kell tennem, hogy meglehetősen lassú kávézó vagyok. Nem, a coffee-to-go-t nem nekem találták ki. Szerintem a kávét nem arra való, hogy az ember sietve, rohanva fogyassza el. Ma a Café Nero-ra esett a választás és egy cappuccino-ra. Rám is fért a pihenés, mert egész délelőtt csak mentem és mentem.

IMG_1937

Legelőször is a Planet Organic-ot céloztam meg. Mint ahogy azt a neve is elárulja egy olyan áruházról van szó, ahol minden organikus. Természetesen étterem, kávézó és terasz is tartozik hozzá. Be is vásároltam alaposan, mert tagadhatnám, de az igazság az, hogy meglehetősen válogatós vagyok és szeretem, ha tiszta forrásból származik, amit megeszek vagy megiszok. A csomagolás pedig fel teszi az i-re a pontot. Szóval mire a Café Nero-ban lehuppantam, már két teli táskát cipeltem.

Planet Organic
Planet Organic

Mindegy London melyik részén járok, a charity shop-okat, vagyis jótékonysági boltokat soha nem hagyom ki. Ahogy belépek, olyan leszek mint egy kisgyerek, aki játékboltba tévedt. Leginkább a könyvek és kiegészítők érdekelnek és órákat el tudok tölteni nézelődéssel, olvasgatással, válogatással. Muswell Hill nem okozott csalódást, mert itt aztán mindegyik jótékonysági szervezet képviselteti magát: Sue Ryder, Cancer Research UK, North London Hospice és a Shelter. A mai bogarászás eredménye két könyv, egy vintage táska, egy különleges zöld színű illatgyertya, persely ( mert a tesóméknál szétszórva hever az aprópénz ) és egy vadonatúj piknikpléd, amit talán még használhatunk is az ittlétem alatt.

Ciki, de nekem tetszik. A márkája? You Need Therapy:-)
IMG_1951
Olvasnivaló nélkül nem vakáció a vakáció!

Amiről pedig a tesóm már mesélt, de ahol még nem voltam, az a The Church Pub. Igen, mint ahogy a neve is sejtteti tulajdonképpen egy igazi ír kocsmáról, pontosabban O’Neill’s Pub-ról van szó, ami egy egykori templomban kapott helyet. Biztos megoszlanak erről a különös evolúcióról a vélemények, az azonban tagadhatatlan, hogy egyedülálló a maga nemében.

IMG_1936
The Church Pub
IMG_1949
O’Neill’s Pub: templom volt, kocsma lett.

Mire hazaértem, már jóval elmúlt öt óra. Úgy eltelt a nap, vagyis úgy elmászkáltam, hogy észre sem vettem. Erre mondják, hogy “time flies when you are having fun”.

Ma este már nem tervezek semmilyen hiperaktívoskodást. Egy csésze tea mellett olvasgatok és tervezgetem a holnapi napot. Merem remélni, hogy néhány fokkal melegebb lesz és a nap is előmerészkedik, mert cél a belváros, de az is lehet, hogy a híres Highgate Cemetery-t fogom meglátogatni. Egy regény kapcsán fűznek hozzá emlékek és szeretném bebarangolni. De tulajdonképpen legszívesebben hagyom, hogy spontán alakítsa magát a nap. Mert tulajdonképpen azért vakáció a vakáció, ugye?

Folyt. köv.

Hozzászólás