Hangulatember?

Gondoltam, csak kikeresem a szótárból, hogy mit is jelent pontosan.

Íme.

Hangulatember: pillanatnyi hangulatainak hatása alatt cselekvő ember, szeszélyesen változó hangulatú ember.

Eszerint a meghatározás szerint nem tekintem magam annak.

Akkor mivel magyarázzam azt, hogy a múlt héten kiegyensúlyozottnak, energikusnak, motiváltnak és szeretetteljesnek éreztem magam, ezen a héten pedig valahogy nehezen indulok be? Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor semmihez nincs kedvem. Kivéve ahhoz, hogy pizsamában – okés, lehet farmer-póló-tornacipő kombi is – üldögéljek, olvassak és elmélkedjek. Kicsit fáradt is vagyok. Meg a hasam is fáj. Meg úgy kábé minden kétszer annyi energiámba kerül, mint máskor. Foghatom a meleg frontra, a hormonokra vagy arra, hogy mindenkinek van egyszer-kétszer, hébe-hóba ilyenje.

Merelnek is. Ha valaki még nem tudná: Merel a legjobb barátnőm. Hollandiában lakik – tősgyökeres gouda-i és a múlt hetet egy eldugott kis francia faluban töltötte. A semmi közepén. Azt írta, hogy elege lett az emberekből, a nyüzsgésből, a mindennapokból. Egy hét csend, madárcsicsergés, tehénbőgés a természet lágy ölén majd jót tesz neki. Gyakorlatilag egy héten át csak olvasott, írt, sétált és filozofált. És még így is volt egy nap – vagy lehet, hogy éppen emiatt – amikor totál maga alatt érezte magát. Ilyenkor bőségesen értekezünk emailen keresztül és (bölcs) tanácsokat és idézeteket küldözgetünk egymásnak. Ezeket most inkább mellőzöm, mert a lényege mindegyiknek ugyanaz: elfogadni magunkat az adott pillanatban úgy és olyannak, amilyenek vagyunk.

Nekem ez azért rossz napjaimon nehezemre szokott esni. Talán azért, mert mindennek szeretem tudni az okát. Ha kint hét ágra süt a nap, ha egészséges vagyok, mint a makk, ruhám, házam és élelmem is van, emberek is, akik szeretnek, sőt, még a hajam is jól áll, akkor honnan ez a semmilyen hangulat? Tegnap ezzel telt a napom nagy része és estére sem volt meg a válasz. Belefáradtam a kutakodásba rendesen. Utána meg furdalt a lelkiismeret, hogy micsoda luxus problémákkal töltöm a drága időmet. Másnak tényleg nagy gondokkal és problémákkal kell megküzdenie, én meg itt hisztizek a “semmin”.

Természetesen dolgoztam is, mint ahogy ma. Bevallom, a közérzetemnek az sem tesz jót, hogy a nap nyolc óráját egy irodai asztal mellett töltöm. Otthon soha nem ülök asztalnál, hanem a szőnyegen vagy a kanapén veszem magam körbe mindenfélével: laptop, füzetek, könyv, tollak, gombolyagok, színesceruzák. A háttérben mindig szól a tévé vagy valamilyen zene. Ha jó idő van, nyitva van az ablak és persze ott van Pop is. Dolgozhatok egyszerre két – három projekten is kényelmesen – farmer-póló-tornacipőben. Én szabom meg, hogy mikor tartok szünetet és meddig dolgozok vagy tanulok. Számomra ez nagyon fontos. ( Tudom, tudom: kinek nem? )

Nem vagyok hangulatember. Egyszerűen csak hatással van a hangulatomra, hogy  mivel, kikkel, hol és hogyan töltöm az időmet. És ha módomban áll eszerint berendezni az életemet és a mindennapjaimat, akkor miért ne tenném? Elvégre is azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat vagy nem? Okés, lehet, hogy kicsit mogorvább vagyok néha a kelleténél, de ahogy Janikovszky Éva mondta:

…. én elég jól érzem magam az életben, ha nem is látszik rajtam.

Egyszer-kétszer. Hébe-hóba.

Hozzászólás