Héééééét-véééééé-ge!

Végre!

Hogy miért örülök a hétvégének (amellett, hogy fáradt vagyok és megérdemlem)?

Hát azért, mert nem kell beállítani a vekkert. Habár amúgy sem kellene, mert Popnak van egy beépített időjelzője és esélyt sem ad az ébresztőnek, hogy 6.00-kor megszólaljon. Urasága már fél hattól vagy a fejemet dagonyázza mancsaival vagy egyszerűen csak leül  az ágyam mellé, pontosan a fülemmel egy vonalban és nyávog. Ha a fejemre húzom a takarót, akkor először szerényen püfölgeti a párnát és ha ezt sem venném figyelembre, akkor következik a fentemlített erélyesebb módszer.

Mivel szelektív hallása van, a “Pop! Na! Ne már!” semmit sem segít. Szóval nincs más választásom, minthogy immunissá váljak a macskanyávogásra és büszkén jelenthetem, hogy ebben egyre jobb vagyok. De a hétvégén a lényeg az, hogy no vekker. Aludhatok, ameddig jól esik. Hurrá!

A másik pozitívum az, hogy nem kell azon gondolkodnom, hogy mit vegyek fel. A munkahelyen ugyanis “dress code” van, ami azt jelenti, hogy nem lehet farmerben, sportcipőben vagy pólóban megjelenni. Kivéve a pénteket. Nálam pedig a kényelem igencsak fontos. Szoknya és magassarkú kizárva. A nőies cuccokat megtartom különleges alkalmakra. Hétvégén azt vehetek fel, amit csak akarok! Tehát farmer, sportcipő és póló. De csak a reggeli espresso macchiato után. Meg miután kimerengtem magam és mentálisan felvázoltam, hogy hogy fogom tölteni a délelőttöt, a délutánt és az estét. Nagy luxus, hogy ez hangulat és időjárás függő. Takarítás, pakolgatás, olvasás, bevásárlás, séta, filmezés, inspiráció gyűjtögetés. Mindig van egy-két-három-négy lehetséges project, legyen az a terasz feldíszítése, egy cikk megírása, ajándékok készítése vagy egy új sütirecept kipróbálása.

Most, hogy itt ülök a kanapén – laptop ölben, háttérben Don Matteo  és közben be is sötétedett – eszembe jut Brené Brown javaslata, miszerint nagyon hasznos megnevezni azokat a dolgokat, amiért hálásak vagyunk, amiért köszönetet érzünk. Angolosan ezt “attitude of gratitude”-nak nevezik.

Hát akkor nézzük.

Mit köszönhetek meg eddig ezen a héten?

• Péntek este van és hétvége! ( Tudom, ezt már mondtam. )

• Szerdán megnézhettem egy nagyon jó filmet ( Child44 ) a moziban és ezt az élményt megoszthattam másokkal. (Köszi Virág, Miklós, Anett és Máté!)

• Kedden este majdnem elmentem Dr. Csernus előadására, de napközben rájöttem, hogy valószínűleg semmi újat vagy inspirálót nem tudna mondani, így úgy döntöttem, hogy máshogy töltöm a szabadidőmet. Nálam ez elég nagy szó, mert képes lettem volna hamis kötelességtudatból a doktor úr bankszámláját gyarapítani. Szóval köszi magamnak, hogy többre tartottam magamat, mint Csernusdokit.

• Köszönet Bödőcs Tibornak a tegnapi nevetésrohamokért és az Anna cukrászda személyzetének az útban hazafelé andalogva elfogyasztott finom cseresznye fagyiért.

• Köszönet az – itt nevet még nem mondhatok – online magazinnak, amiért hétfő óta két rovatba is írhatok cikkeket.

• Nagyon jó az is, hogy naponta cseveghetek a családommal. Jól esik reggel köszöntéssel és este beszámolókkal gazdagítani egymás napját.

• Akármilyen szemtelen, rendetlen és önfejű is néha, köszönet Popnak, hogy mindig örül, ha hazaérek és jó el lehet vele filozofálni  a nap történéseiről és az élet nagy dolgairól.

• Annak is örvendek, hogy egyre többet süt a nap és végre tényleg lekerül a meleg kabát. Hogy nyílnak a virágok, csicseregnek a madarak és egy árnyalattal mintha mindenki vidámabb lenne.

Most körülbelül ennyi jut eszembe, de biztos, hogy később még egy egész lista megfogalmazódik bennem, így egyezzünk meg abban, hogy köszönök mindent, amiért köszönetet mondhatok. Tudom, hogy nem könnyű mindig meglátni a jót és hogy hajlamosak vagyunk sok dolgot magától érthetődőnek venni, pedig sok minden nem az. Nem mindegy ugyanis, hogy az a bizonyos pohár félig üres vagy félig teli.

Kellemes hétvégét mindenkinek!

One Comment

  1. Kovács Miklós

    Csernus, Müller Péter, őket nem nagyon szeretem. Popper Péter után hallgatva ők csak kóklerek, nem tudom miért, de ez az érzésem. Szerintem jól tetted, hogy nem mentél el 🙂 Plusz az Anna cukrászda fagyija is jó ötlet volt.

Hozzászólás